Canon EOS IX
APS formátumú, tükörreflex fényképezőgép a ’90-es évekből…
Idén 26 éve, hogy 1996-ban
              bemutatták az APS formátumot, amely pár évnyi sikertelen
              küszködés után véglegesen eltűnt a technikatörténet
              süllyesztőjében. Első saját emlékeim az APS gépekről ennél jóval
              későbbiek: valamikor a kétezres évek legelején láttam először
              ilyen rendszerű fényképezőt. Akkoriban az internetes
              tartalomszolgáltatás még nagyon kezdetleges volt, így
              információforrásként leginkább a Hungexpón megrendezett őszi BNV,
              évközben pedig a PORST, és Ofotért boltok polcai, kirakatai
              szolgáltak számomra. Ez utóbbiakban viszont csak fixfókuszos, ill.
              gyenge fényerejű, zoom-os szappantartókat láttam kitéve — így az a
              meggyőződés alakult ki bennem, hogy APS gépből nem is gyártanak
              normális minőségű fényképezőgépet. Pedig ez nem így volt.
            
 Jó példa erre a Canon EOS IX
              ('í-iksz') modellje, amelyet már 1996-ban, a rendszer
              megszületésekor piacra dobtak. Ez gyakorlatilag egy APS filmet
                fogadó tükörreflex gép, amelyre a meglévő Canon EF
              bajonettes objektívek is felhelyezhetőek.
            
Milyen (az APS formátumból
                általánosan adódó) előnyökkel rendelkezik a gép?
            - Az APS film kisebb mérete miatt (24x36 mm helyett csak 16.7×30.2 mm egy „képkocka”) lehetővé vált a gépváz méretének csökkentése.
 - Mivel a nyersanyag egy teljesen zárt kazettában található, a filmbefűzést pedig a gép végzi, így a hibás befűzésből eredő problémák lényegében megszűnnek.
 - Nincs véletlen hátlapkinyitásból adódó hibalehetőség, mivel csak a visszatekert kazetta szedhető ki a gépből.
 - A filmkazettára történő felvételkészítés bármikor megszakítható, és betölthető más típusú (pl. nagyobb érzékenységű) negatív. Később a korábban már megkezdett kazetta visszahelyezésekor a befűzés automatikusan a következő szabad kockáig továbbítja a filmet, a véletlen kettős expozíció kizárva — ugyanúgy, mint a már végigfotózott film ismételt exponálása.
 

 Lássuk, milyen (fontosabb)
              műszaki tulajdonságokkal rendelkezik a EOS IX!
            - a gépet eredetileg egy EF 24-85mm 1:3.5-4.5 USM zoom objektívvel forgalmazták. Mivel ezek a kitobjektívek hagyományos (kisfilmes), ill. a később megjelent DSLR gépekkel is használhatóak, így idővel a váztól külön életet kezdtek el élni: ritka az olyan EOS IX, amihez még a gyári objektív is megvan.
 - különféle program-, ill. témaautomatika mellett blende, ill. záridő prioritásos, valamint teljesen manuális üzemmódok is választhatóak.
 - legrövidebb záridő: 1/4000 s
 - vaku szinkronidő: 1/200 s
 - keresőben kijelzett záridő, blende, expókorrekció, AF beállás
                adatok.
 

- 95 %-os kereső lefedettség
 - vakupapucs, E-TTL vakuvezérlés támogatása
 - 10 másodperces önkioldó
 - 6 db fénymérési zóna
 - 3 db AF mérési pont
 - távkioldó csatlakoztatási lehetőség
 - 11-es kulcsszámú beépített vaku.
 

A gépet a felső részen
                  található exponálógomb körüli tárcsa elfordításával lehet
                  üzemkész állapotba hozni.
Az L (lock) zárolt állásból A-ba történő állítás után a gép gyakorlatilag azonnal munkára fogható, nincs a digitális fényképezőknél megszokott „bootolási idő”.
                Az L (lock) zárolt állásból A-ba történő állítás után a gép gyakorlatilag azonnal munkára fogható, nincs a digitális fényképezőknél megszokott „bootolási idő”.
Mivel az APS kazetta
                  behelyezése ennél a típusnál felülről történik, így a
                  kezelőszervek a megszokottól eltérő helyen találhatóak.
                
A hátlapra került az
                üzemmódválasztó tárcsa, valamint a pillanatnyi státuszról
                informáló LCD kijelző is. Ez utóbbi szerintem ergonómiailag jobb
                megoldás, mint a felülre tett LCD-k: könnyebb leolvasni, és
                kültéri felvételeknél a napsütés sem zavaró a leolvasásban.
              Az LCD kijelző alatt egy
                lehajtható ajtó mögött a ritkán használt funkciók elérését
                lehetővé tevő gombok találhatóak.
A képkereső ablaka melletti nagy gombbal (sárga nyíl jelzi a képen) a felvételi formátum állítható be. Fontos tudni, hogy az APS gépeknél minden alkalommal a teljes képkocka a filmre kerül (H), ugyanakkor a kiválasztott formátum adatát a gép rögzíti a filmen, így később a labor ezek alapján tudja a megfelelő képarányú képeket elkészíteni.
              A képkereső ablaka melletti nagy gombbal (sárga nyíl jelzi a képen) a felvételi formátum állítható be. Fontos tudni, hogy az APS gépeknél minden alkalommal a teljes képkocka a filmre kerül (H), ugyanakkor a kiválasztott formátum adatát a gép rögzíti a filmen, így később a labor ezek alapján tudja a megfelelő képarányú képeket elkészíteni.
A választható APS
                  képformátumok adatai:
                - H - 30,2 x 16,7 mm képméret, 16:9 képarány
 - C - 25,1 x 16,7 mm képméret, 3:2 képarány
 - P - 30,2 x 9,5 mm képméret, 3:1 képarány (panoráma)
 

ERGONÓMIA
A gép jól kézre esik: a jobb kéz hüvelykujjával és mutatóujjával az exponálás mellett a leggyakoribb funkciók, beállítások módosítása is könnyedén lehetséges. Manuális módban az előlapi peremkerék forgatásával a záridő értéket módosíthatjuk, míg benyomott * gomb mellett tekerve a blendeérték változtatható.
              
A KÉPKOMPONÁLÁS NEHÉZSÉGEI
Úgy gondoltam, hogy a képeket a teljes filmfelületet kihasználó „H” formátumban készítem el, mivel a „C”, ill. a „P” ezek levágásából keletkezik. Nagyon furcsa érzés volt a megszokott kisfilmes, ill. 6x6-os gépek után az APS 16:9-es képarányára komponálni. Ráadásul ehhez hozzájött a crop factor is: a 50-es alapobjektív kissé „telés” képhatást produkál.
            A gép jól kézre esik: a jobb kéz hüvelykujjával és mutatóujjával az exponálás mellett a leggyakoribb funkciók, beállítások módosítása is könnyedén lehetséges. Manuális módban az előlapi peremkerék forgatásával a záridő értéket módosíthatjuk, míg benyomott * gomb mellett tekerve a blendeérték változtatható.
A KÉPKOMPONÁLÁS NEHÉZSÉGEI
Úgy gondoltam, hogy a képeket a teljes filmfelületet kihasználó „H” formátumban készítem el, mivel a „C”, ill. a „P” ezek levágásából keletkezik. Nagyon furcsa érzés volt a megszokott kisfilmes, ill. 6x6-os gépek után az APS 16:9-es képarányára komponálni. Ráadásul ehhez hozzájött a crop factor is: a 50-es alapobjektív kissé „telés” képhatást produkál.

EOS IX és az EF 50/1.8 MkII
              objektív
            Jogosan merülhet fel a kérdés,
                hogy ha ennyi előnnyel rendelkezik az APS rendszer, akkor miért
                nem lett sikeres? A választ az új technika drágaságában,
                valamint az előhívó laborok szűkös számában (is) találhatjuk. A
                meglévő „sarki minilaborok” ugyanis nem, vagy csak
                irreálisan magas befektetések árán voltak APS−kompatibilissá
                tehetőek, a filmet központi laborokba kellett küldeni, az
                utánrendelések is csak körülményes módon voltak megoldhatóak. És
                bár a korabeli marketinganyagok nem győzték hangsúlyozni, hogy
                az új formátumhoz fejlesztett nyersanyagok színvisszaadása,
                felbontóképessége minden addiginál jobb, a fizika törvényeit
                nekik sem sikerült kikerülniük: a kisebb képfelület bizony
                  rosszabb felbontást, és gyengébb nagyíthatóságot vonz magával.
              
EOS IX és a nála 12 évvel fiatalabb
              EF 40/2.8 STM objektív
            Miközben a gép esztétikailag,
              műszakilag teljesen top állapotban van, a mérhetetlen erkölcsi
              avulást mi sem jelzi jobban, minthogy a fényképező jelenlegi
              használtpiaci értéke megegyezik a működtetéséhez szükséges két
              darab CR123A elem árával. (2 x 1100 Ft)
            A műszaki adatok forrásai:
Cnet fotós oldal EOS IX lapja
Canon gyári kameramúzeum
Az EOS IX fényképezőgépet Pétervári Ádám jóvoltából mutathattam be.
© 2018.06.20. Szegecs — A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
Utoljára módosítva: 2025.09.13.