LEJÁRT FILMEK: FUJI SUPER HR 100 (INSTAMATIC)


A Cartridge 126, - vagy ismertebb nevén: Instamatic - formátumot a Kodak cég
fejlesztette ki még 1963-ban.

Ennél a rendszernél a film egy zárt kazettában található, így sem a befűzéssel,
sem pedig a visszatekeréssel nem kell vesződnie az amatőrfotósnak, kiküszöbölve ezzel
sok hibalehetőséget, és kellemetlenséget, amelyek a hibás befűzésből, vagy a hátlap
véletlen kinyitásából adódhatnak a hagyományos fényképezőgépeknél.

A kazetta aszimmetrikus kialakítású: ez biztosítja, hogy csak egyféleképpen lehessen
a gépbe helyezni: a tévedés tehát kizárt.

A megvilágítatlan film a kisebb hengerben található: innen húzza át a filmet
a fényképezőgép mechanikája a nagyobb hengerben elhelyezett (a képen szürke
színű) orsóba kapaszkodva.

Az első képen látható, hogy a kazetta hátsó oldalán egy nyílás is található, amelyben
az aktuális képkocka sorszámát láthatjuk a gép hátlapján kialakított figyelőablakon
keresztül.

Az egykori szocialista országokban ez a technika különböző politikai és gazdasági
okokból sohasem terjedt el. Az USA-ban, és a világ nyugati felén viszont nagy
sikereket ért el részben a gépek olcsósága, másrészt a könnyű kezelhetőség miatt.

Olyannyira bejött az Eastman Kodaknak ez az üzlet, hogy a bemutatás után
hamarosan más gyártók is elkezdték az Instamatic gépekbe való filmek gyártását.

A japán Fujifilm sem maradhatott ki a sorból: több filmtípusuk is kapható volt 126-os
formátumban.

A Fujicolor Super HR 100 a nyolcvanas évek második felében a jó minőségű
amatőrfilm kategóriába tartozott, akárcsak pl. a Kodak Gold.

A Super HR széria továbbfejlesztése lett a kilencvenes években a HG, ill. a Super HG
sorozat, végül a kétezres évek elején mutatták be a mai napig is gyártott Superia
családot.

Mivel több éve nem gyártanak már filmet ezekhez a gépekhez, így lejárt készletekhez
is nehéz hozzájutni. A képen látható példányra a nemzetközi licitálós oldalon sikerült
rálelni.

Az utóbbi években a megélhetési céllal külföldre járó lomis honfitársainknak
köszönhetően sok Instamatic gép került be az országba. A Gépbemutató rovatban
a korai 100-as mellett a jóval későbbi 277X típusokról is készítettem cikket.

A tesztelés alá vont film mindössze 12 kockás, a szavatossága pedig 1991 júliusában
járt le.

A lejárt film az évek múlásával sokat veszít minőségéből: csökken az érzékenység,
torzulnak a színek, kritikus esetben akár teljesen használhatatlanná is válhat
az újkorában kiváló nyersanyag.
Ezt ellensúlyozandó a fénymérőn ISO 50-es érzékenységet, és 1/125 s záridőt
állítottam be, nem pedig a gép 1/80 s idejét.
E kettő kombinációjával kb. 1,5 blendényi túlexpót értem el.

A film bármelyik C41-es minilaborban kidolgoztatható.
A 126-os kazetta kellő türelemmel, és óvatossággal roncsolás mentesen is
szétszedhető (és később utántölthető), ám ezzel a laborban nyilván nem fognak
vesződni, így az előhívás előtt még otthon áttöltöttem a filmet egy hagyományos,
kisfilmes kazettába, és így adtam be hívásra.
Az átkazettázáshoz természetesen sötétkamra, és némi kézügyesség is szükséges.

 

TAPASZTALATOK

Az előhívott negatív első szemrevételezésre nem okozott meglepetést: úgy nézett ki, mint egy 23 éve lejárt színes film: közepesen erős alapfátyol,
és gyenge fedettség jellemezték.

Ennek ellenére a beszkennelt fotók képvilága számomra kimondottan tetszik: ehhez persze nem csupán a közel negyedszázados Super HR elborult
színei, hanem az Instamatic gép objektívje is hozzájárult.

Összehasonlítva a 126-os filmet a hagyományos kisfilmmel, azonnal látható, hogy bár
a film szélessége mindkét típusnál azonos, ám a perforáció kialakítása teljes mértékben
elérő: az Instamatic-nál minden képkockához csak egy lyuk tartozik: innen "tudja" a
fényképező, hogy a filmtovábbítás megfelelő hosszúságú nyersanyagot továbbított
a képkapuhoz, és ebbe a lyukba akad be a zárfelhúzó mechanika kis karja is.

A függőleges fehér csíkokat gyárilag világítják rá a filmre: az automata laborgépek
ezek segítségével tudták felismerni a képek határait, amikor a papírképek nagyítására
került a sor.

A képkocka számozás, és az esetleges egyéb feliratok ("Fuji Safety Film") is a gyárban kerülnek rá a negatívra, hasonlóan a többi filmformátumhoz.
A pontos pozícionálás miatt ennél a kivitelnél mindig csak a csomagoláson feltüntetett, névleges felvételszámot lehet elfényképezni:
nincsenek "bónusz" képkockák, mint egyes kisfilmes anyagoknál, ahol a 36 felvétel helyett könnyen készíthetünk akár 39 képet is.

Összefoglalva a tapasztaltakat: a 23 éve lejárt Fuji Super HR 100 és a 35 éves Kodak Instamatic 277X gép kettősével kiváló lomográfiák készültek.

 

A webgalériában látható képek 2014.05.01-én készültek Szolnokon.
Fényképezőgép: Kodak Instamatic 277X.

 

 

C) 2014.05.04-06. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
P: 2014.05.07.