ELDOBHATÓ FÉNYKÉPEZŐGÉP: SelecLine 200

 

Még 2013 nyarán keresett meg telefonon a szolnoki buszfotós ismerősöm
Dj Aty azzal, hogy a helyi "madaras áruházban" eldobható fényképezőgépeket talált
a műszaki osztály polcain, - ráadásul egyből két különböző fajtát.

Úgy gondoltam, hogy mindenképpen be kell szereznem nekem is ezekből, hiszen
manapság a fővárostól távol már filmet is alig-alig lehet kapni, nemhogy eldobható
fényképezőt.

A Selec line "márkanévre" hallgató gépet a képen látható fóliacsomagolásban
hozzák forgalomba. A vásárlói tájékoztató magán a gépen található.

A feliratok tanúsága szerint a fényképezőbe ISO 200-as filmet töltöttek.
Az eldobható gépek ennél általában érzékenyebb, ISO 400-800 közötti nyersanyagra
szoktak dolgozni, - ezzel kompenzálandó az apró, filléres műanyag lencse jelentős
fényveszteségeit.

Sajnos a képkereső - a spórolás érdekében - semmilyen optikai elemet nem
tartalmaz, mindössze egy változó átmérőjű "alagút" az, amibe belenézhetünk.
Ennek köszönhetően teljesen esetlegessé válik, hogy a helyszínen látottakból mi fog
valójában a kész képekre kerülni.

A gép kezelése semmiben sem tér el a megszokottaktól:
kézzel történik a filmfelhúzás, illetve a zárkioldás is, a hátralévő felvételek
számát pedig az exponálógomb mellé elhelyezett számlálótárcsáról olvashatjuk le.

A lejárati időt "elfelejtették" feltüntetni a gépen, így ez a fényképező lényegében
tetszőleges ideig forgalomba hozható.

Normál esetben a felvételek elkészítése után az egész gépet le kell adni valamelyik
fotólaborban, ahonnan utána már csak a kész papírképeket, és a negatívot kapjuk
vissza. A gépváz gyakran a kommunális hulladéktárolóban végzi, jobb esetben pedig
visszagyűjtik, majd Ázsiában szorgos kezek újracsomagolják, és ismét piacra dobják.

Azért, hogy a teszt teljes legyen, minden esetben magam szedem ki a filmet
a gépből, és csak a negatívot tartalmazó kazettát viszem el a laborba.
Ezúttal sem történt ez másképp.
A papírburkolat ragasztásait egy egyszerű műanyag kártyával vágtam át,
majd előbukkant a gép csupasz, fekete váza.

Látszik, hogy gondoltak az újratölthetőségre, mert a hátlap egy lapos
műszerész csavarhúzó segítségével pillanatok alatt eltávolítható anélkül,
hogy bármiféle törés, vagy repedés keletkezne.

Íme a filmkazetta. A felirat szerint olasz gyártmányú a nyersanyag, azonban
a méretre vágás, és a kiszerelés Kínában történt.

Ha valóban olasz film van a gépben, akkor az - kizárásos alapon - csakis a Ferrania
cég terméke lehet.
Az előhívott negatívon ugyanakkor semmilyen márkajelzés nem szerepel,
amely ezt igazolná: a képkocka számozáson kívül csak egy egyszerű "200"-as felirat
fut végig a képek felett.

 

TAPASZTALATOK

Amint arra a gép első kézbevételétől fogva számítottam, a képkereső teljesen más képkivágást mutat, mint ami valójában a filmre kerül.
Attól azonban nem kell félni, hogy bármi olyan téma lemarad a képről, amit meg szerettünk volna örökíteni.
Éppen ellenkezőleg: jóval nagyobb az "objektív" látószöge annál, mint amit a kereső mutat.

Az "objektív" egyébként annyit tud, amennyit egy egyszerű, fröccsöntött műanyaglencse produkálhat: gyenge vonalélesség,
a képszélek felé brutális életlenedés, sötétedés, és geometriai torzítások.

Ezek racionálisan szemlélve persze mind-mind komoly hibáknak tekinthetőek, azonban ne feledjük, hogy szerte a nagyvilágban emberek ezrei
jelentős pénzeket költenek arra, hogy ugyanezt a képhatást digitálisan, mindenféle szoftveres segítséggel elérjék,
amit ez a - még 1000 Ft-ba sem kerülő - gép alapból, bármilyen elektronika közbeiktatása nélkül tud. ;)

Mindezek mellett az i-re a pontot a kétes eredetű, és bizonytalan minőségű színes negatív teszi fel: így együtt lesz az egész gép
egy kiváló lomós eszköz, amellyel minimális befektetés mellett készíthetünk elvont művészképeket, hangulatfotókat, lomográfiákat.

A galériában szereplő tesztképek Budapesten és Szolnokon készültek 2014. augusztus 5. és október vége között.

 

 

 

C) 2014.10.26. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
P: 2014.10.26.