LEJÁRT FILMEK: AGFACOLOR 100 - 24 KOCKÁS VERZIÓ

 

Az igazán régi filmek csomagolásának szín-, és formavilága legtöbbször azoknak is
felkelti a figyelmét, akik egyébként nem járatosak az "antik" nyersanyagok világában.

Így van ez ennek az AGFACOLOR filmek az esetében is, amelyet a népszerű
budapesti fotóbizományiban találtam, és vásároltam meg mindössze 590 Ft-ért.

Több, mint három évtizeddel ezelőtt: 1985 szeptemberében járt le a film
szavatossága.

Érdemes megfigyelni a korai, kék négyszög alapú AGFA logót, amely a doboz minden
oldalán feltűnik kisebb, vagy nagyobb méretben.

A filmes fiola kupakjának alakja semmit sem változott az évek során: közvetlenül
a gyár bezárása előtt is ugyanilyen külsejű példányokba csomagolták a filmeket.

A film mellé külön papírra nyomtatva mellékelt ismertető több nyelven (köztük japán,
és arab) nyújt tájékoztatót a negatív megfelelő kezelésével kapcsolatban.

Amint azt a leírásban, ill. magán a kazettán is jól láthatóan jelzik:
ez a film a napjainkban is hozzáférhető AP-70/C-41 eljárással dolgozható ki.
Az AGFA a '80-as évek elején tért át erre a nemzetközi szabványra, a korábbi filmjei
csak a saját rendszerével (Agfacolor CNS) voltak kidolgozhatóak.

DX kódot hiába is keresnénk a kazettán, ill. a filmen, mivel az csak 1983-tól
(a Kodak hivatalos bemutatója után) terjedt el széles körben.

Ez a film újkorában ISO 100-as érzékenységű volt, azonban az eltelt bő 30 év
minőségrontó hatásai miatt mindenképpen túlexpozícióra volt szükség a tesztképek
elkészítéséhez. Mivel csak ez az egy tekercs állt csak rendelkezésemre,
így "biztosra kellett mennem". Abban bíztam, hogy +3 blendés korrekcióval
ellensúlyozni tudom a film érzékenységcsökkenését.
Ennek megfelelően a külső fénymérőt ISO 100 helyett ISO 12-re állítottam.

Az előhívást követő szemrevételezés során azonnal feltűnt, hogy a fedettség még
így is rendkívül gyenge lett. A képkockaszámok, ill. a gyári feliratok is csak erős fény
felé fordítva látszanak. Érdekesség, hogy a kidolgozott negatív hordozója
nem narancsos, hanem szürkésbarna színű.

Kisebb csodával felér, hogy egy ilyen korú negatívról egyáltalán sikerült képeket
előcsalogatni, így egyértelmű, hogy esetünkben színhűségről eleve nem érdemes
beszélni.

A szkenneléskor tűntek fel a perforáció lyukai fölött azok a zöldszínű, apró lángnyelv
alakú foltok, amelyek mint megannyi csöves-rádió varázsszemeként biztosítanak igazi,
retro "csajozófényt". :) Ha ez nem LOMO, akkor semmi sem az! :DDDD

A tesztfelvételek 2017. október 16. és december 2. között készültek Budapesten.
Fényképezőgép: Zenit 12XP.
Objektívek: Zeiss Tessar 2.8/50 mm, Exakta 2.8/28 mm.
Házi C-41 hívás, SZFÉG-04 hívógéppel.

A HTML5 szabványú Flickr galériában az előre/hátra léptető nyilak csak azután válnak láthatóvá, ha a kurzort
a kép függőleges szélére húzzuk.

 

 

C) 2017.12.14. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
P: 2017.12.28.