LEJÁRT FILMEK: AGFACOLOR HDC PLUS 200 (INSTAMATIC)

 

Mindig nagy öröm számomra, amikor sikerül hozzájutni egy bontatlan Instamatic
filmhez, mivel ezt a formátumot az első pillanattól kezdve megkedveltem,
ugyanakkor ez a méret hazánkban egyáltalán nem volt elterjedt, így ritkán kerülnek
fel a különböző aukciós, ill. adás-vételi oldalakra is.

Szerencsére a különféle lomtalanítós boltok, Kalányos Plázák megjelenésükkel
hatalmas szerepet vállalnak az analóg fotózás reneszánszában:
olyan film-, ill. géptípusok váltak elérhetővé a közvetítésük által, amelyeket korábban
nem lehetett megvásárolni Magyarországon.

Állandó olvasóim jól tudják, hogy ha egy terméken az eurós, ill. a német márkás ár
egyszerre van feltüntetve, akkor 2001-ben járunk! Ez volt ugyanis az átmeneti év
Németországban az euróra való áttérés előtt, amikor párhuzamosan mindkét árat fel
kellett tüntetni a kereskedelemben, de a fizetés még márkában történt.

Foto-Studio Hillenbrand - hirdeti az árazócímke. Kíváncsi voltam, hogy melyik városban volt ez az üzlet, ahol a korábbi tulajdonos megvásárolta a filmet.
A Google kereső egy schwabmüncheni fotóműterem címét adta találatul.
Hiába írtam azonban az ott található e-mail címre, válasz azóta sem érkezett.

2002 júliusi a lejárati dátum a doboz hátulján.
Ki gondolta volna még akkor, hogy pár évvel később bedől az 1867-ben alapított cég
filmgyártó részlege Leverkusenben?

A HDC Plus a "sima" HDC sorozat továbbfejlesztéseként jelent meg 1998-ban.
A betűk a High Definition Colors (= nagy színfelbontású) rövidítései: ezt a viszonylag
olcsó árkategóriájú típust az amatőr fotósok számára fejlesztette ki a német gyártó.
A finom szemcsézettség mellett élénk színvisszaadást, ill. nagy expozíciótűrést ígértek
a korabeli marketinganyagok.

Mivel 15 év eltelt a lejárat óta, így természetes, hogy a névleges
(a friss nyersanyagra vonatkozó) ISO 200-as érzékenységet nem alkalmazhattam
a tesztképek elkészítése során. A külső fénymérőmet 2 értékkel alacsonyabbra:
ISO 50-re állítottam, és a Kodak Instamatic 277X fényképezőgépem
blendeértékeit ennek megfelelően állítottam be.

Nagy volt a boldogság, amikor a hívást követően először pillanthattam meg a kész
negatívot: egészen minimális alapfátyol erősödés mellett tökéletes fedettség,
jól olvasható feliratok jellemezték a tesztem alanyát.

A szkennelt képeket a lejárt Agfákra jellemző sárgás, meleg színvilág, és alacsony
kontraszt jellemzi.

Igazán kitűnő, lomós nyersanyag!

A nyersanyagot Balogh Péter úr találta meg egy dunántúli lomis boltban, majd ajánlotta fel tesztelésre. Köszönet érte!

A tesztfelvételek 2017. május 19. és július 20. között készültek Budapesten, Dunakeszin, és Szentendrén.
Fényképezőgép: Kodak Instamatic 277X.
Házi C-41 hívás, SZFÉG-04 hívógéppel.

A HTML5 szabványú Flickr galériában az előre/hátra léptető nyilak csak azután válnak láthatóvá, ha a kurzort
a kép függőleges szélére húzzuk.

 

 

C) 2017.12.15. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
P: 2018.01.01.