LEJÁRT FILMEK: AGFAPAN VARIO-XL

 

Az AGFAPAN VARIO-XL az ún. kromogenikus filmek családjába tartozik.
A típus kifejlesztését az ezüst árának '80-as évek elején bekövetkezett drasztikus
emelkedése ösztönözte. Az angliai Ilford (XP1), valamint a nyugatnémet AGFA
(VARIO-XL) elsőként készítettek olyan fekete-fehér filmeket, amelyben az előhívás
után a rögzített (végleges) képet nem ezüstvegyületek, hanem ún. színezékek
alkotják.
Az emulzióban lévő ezüst a halványítás művelet során maradéktalanul kioldódik
a filmből, és az előhívó vegyszerben marad. Ez később megfelelő eljárással
kinyerhető, és felhasználhatóvá tehető újabb fotónyersanyagok gyártásához.

A kromogenikus filmek lényegében színes (C-41) eljárással kidolgozható monokróm
képet rögzítő negatívok.

Ezek a filmek - a visszanyerhető ezüst ellenére - drágábbak a hagyományos
társaiknál, azonban számos előnnyel rendelkeznek velük szemben.

Az egyik nagy előny a hatalmas megvilágításterjedelem. A doboz alján feltüntetett
tájékoztató szerint ez a nyersanyag ISO 125 és ISO 1600 között bármilyen (!)
értékre ellőhető a képminőség látható romlása nélkül.

Ez közel 5 fényértéknyi különbség, amely ma sem számít rossznak, hát még 38 évvel
ezelőtt!

A külső csomagolással ellentétben az AGFA filmek műanyag fiolái semmit sem
változtak az utóbbi évtizedek során: a '80-as évek elején ugyanaz a szín-, és
formavilág volt jellemző, mint az ezredforduló után, közvetlenül a gyár bezárása előtti
években.

A bemutatott példány 1983 márciusában járt le, - tehát feltételezhetően a
legkorábbi gyártásokból származik.

A nemzetközi licitálós oldal közvetítésével sikerült hozzájutnom, több, hasonlóan öreg
filmmel együtt. Franciaországból érkezett hozzám, - ezért találhatóak a csomagoláson
német, ill. angol mellett francia feliratok is.

A filmkazetta egyszerűen gyönyörű!

A matt fekete hengerpalástot alul, ill. felül űberkirály (szintén matt) narancs színű,
peremezett kupakokkal zárták le.
Ezüst öntapadós matrica, régi, talp nélküli betűtípussal írva. Csodás! :)

A DX kódolás 1983-as bevezetése előtt a legfejlettebb laborgépek a bal oldali
termékfotón megszemlélhető, filmvégbe lyukasztott jelekkel tudták felismerni az adott
nyersanyag típusát, ill. automatikusan beállítani a papírképek nagyításához
szükséges színszűrőzést.

Tekintettel arra, hogy egy közel 30 éves filmről van szó, eszembe sem jutott a
legmagasabb érzékenységre lőni a tesztképeket. Ehelyett ISO 50-re állítottam a kézi
fénymérőmet, majd napsütéses időben elkészítettem a felvételeket.

Azért ott Leverkusenben tudtak valamit a vegyészmérnökök! ;)
Ugyanis - amint a képen is látható - ennyi idő elteltével is normális a fedettség,
szépen olvashatóak a gyári feliratok. Meglepett viszont a hordozó zöld színe,
a későbbi kromogenikus, ill. színes C-41-es filmek szinte kizárólag narancssárga
maszkkal készültek.

A szkennelt képek szemcsézettség, ill. élesség tekintetében kissé elmaradnak
egy mostani, friss filmhez képest, - ezt azonban aligha szabad felróni egy olyan
nyersanyag esetén, amely még nálam is idősebb pár hónappal. ;)

A felvételek 2017. május 21-én készültek Budapesten, a Füredi, ill. Vezér úti lakótelepeken.
Fényképezőgép: Zenit 12XP.

A HTML5 szabványú Flickr galériában az előre/hátra léptető nyilak csak azután válnak láthatóvá, ha a kurzort
a kép függőleges szélére húzzuk.

 

 

 

C) 2017.07.11 - 2018.04.06. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
P: 2018.04.06.