LABORTECHNIKA: APS-RENDSZERŰ FILMEK OTTHONI ELŐHÍVÁSA

Az APS formátumot nem sokkal az ezredforduló előtt mutatta be a négy, akkori legnagyobb filmgyártó (Kodak, Fuji, Agfa, Konica).
A hosszas előkészítés után piacra dobott új rendszer végül csúfos bukásnak bizonyult.
A kudarc okait részletesen bemutatja MLacának az MLZPhoto blogban megjelent cikke.

Az APS rendszer végleges kimúlását a hozzá való filmek gyártásának 2011-es befejezése jelentette. A rövid életciklus, és az értékesített eszközök
alacsony száma miatt filmből sem halmozódtak fel jelentős készletek az otthoni háztartásokban, így a különféle aukciós, és adás-vételi portálokon
csak ritkán lehet ilyen filmekre bukkanni.

Amennyiben valamilyen módon mégis sikerült hozzájutni egy-egy APS filmhez, joggal merül fel az igény annak kipróbálására, ill. előhívására.
A film elfényképezése nem okoz komoly nehézséget, hiszen a kutyának sem kellő APS gépeket fillérekért be lehet szerezni az interneten,
vagy a lomtalanítós boltok turkálóiban.

A gondok akkor kezdődnek, amikor az exponált nyersanyagot elő szeretnénk hívatni. C41-es labort ugyan még elvétve találni az országban,
ám legtöbbjük nem rendelkezik azzal a speciális adapterrel, amellyel a meglévő automata hívógép alkalmassá tehető APS filmek fogadására.
A szolnoki AGFA laboros ember visszaemlékezései alapján nekik 1999-2000 körül egy APS adapterre egymillió forintos (!) árajánlatot adott
a laborgépet forgalmazó cég. Mivel ez a befektetés kb. sohasem térült volna meg, így a fényévente egyszer felbukkanó APS filmeket inkább
budapesti laborokba küldték tovább kidolgozásra.

A helyzet ismeretében hamar rájöttem, hogy a beszerzett APS filmjeim előhívását
magamnak kell elvégeznem.

Az otthoni kidolgozást az alábbi két probléma nehezíti:

  • az APS filmek zárt kazettában találhatóak
  • a kisfilmes hívótank spirálja nem alkalmas az APS film befűzésére

Ezt a műveletet csak teljes sötétben szabad végezni!

A zárt kazettában lévő filmhez való hozzáférhetőség megoldása az egyszerűbb
feladat: mindössze egy laposfejű csavarhúzóra, és sötétkamrára van szükség.

Első lépésben a csavarhúzót a képen megjelölt nyílásba helyezzük, majd 90°-kal
elfordítjuk. Ekkor a fényzáró kapu nyitott állapotba kerül.


Ezt a műveletet csak teljes sötétben szabad végezni!

Ezután a csavarhúzót a képen sárga nyíllal jelölt helyre illesztve óvatosan
megkezdhetjük kifelé tekerni a filmet. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mindkét
műveletet csakis teljes sötétben szabad végezni, máskülönben a film tönkremehet.

Ennél a pontnál korai lenne még örülni, hiszen - ahogyan azt pár sorral korábban említettem - a kisfilmhez való spirál túl nagy az APS filmhez.
Internetes keresgéléseim során egyetlen gyártó kínálatában sem találtam APS méretű spirált, ami tulajdonképpen érthető is: ezt a formátumot nem az otthon laboráló hobbi fotósoknak találták ki, hanem az ipari, nagykapacitású műhelyek számára.

Nem volt más lehetőség hátra: saját magamnak kellett legyártanom a megfelelő eszközt.
Elballagtam a közismert budapesti fotóbizományiba, ahol mindössze 290 Ft-ért sikerült hozzájutnom egy olyan kisfilmes spirálhoz,
amelynek a belső átmérője passzolt a hívótankom tengelyének méretéhez.

A kisfilm szélessége 35 mm, míg az APS filmé csak 24.
A kettő közti 11 mm-es különbséget kellett eltávolítani a szétszedett spiráldarabok
magasságából.

Boldog emberek, akiknek van ehhez megfelelő szerszámparkjuk! ;)
Nekem be kellett érnem a satupad + keményfém fűrészlap kombóval.
A felesleges darabok levágása után gyors méretellenőrzés, majd sorjamentesítés
következett.

Azért, hogy a megrövidített darabok ne essenek szét, és ne is forduljanak el hívás
közben, egy rövid szigetelőszalag darabot ragasztottam a belső hengerpalástra.

A házilag gyártott APS spirál a használat során kitűnőre vizsgázott:
a film befűzése minden probléma nélkül kivitelezhető volt, a házi "filmhívógéppel"
történt előhívás pedig szintén jól sikerült.

 

C) 2017.08.12. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
P: 2017.08.13.