DIGITÁLIS "ŐSLELETEK" I. RÉSZ: CANON POWERSHOT S10

A digitális fényképezőgépek sajátos fejlődésének köszönhetően az eszközök erkölcsi avulása is hihetetlenül felgyorsult.
Így fordulhat elő, hogy egy 8-10 éves gép már gyakorlatilag ősleletnek számít, ami az emberek többsége számára nem képvisel semmiféle értéket.
Új rovatomban ilyen gépeket szeretnék bemutatni a Tisztelt Olvasóknak.

Első tesztalanyom a Canon Powershot S10-es, fémborítású (!) gépe,
még 1999-ből.
Érdekesség, hogy az angol nyelvű Dpreview internetes oldal már 1999 októberében
foglalkozott a géppel, ellenben a magyar Pixinfo csak közel egy év késéssel,
2000 novemberében tesztelte az S10-est.

14 év elteltével pedig a szegecs blog mutatja be ismét, - mai szemmel vizsgálva -
az egykoron luxuscikknek számító digitális kompaktot.
Az előlapra lényegében az összes fontos műszaki információ rákerült:

  • 2,1 Megapixeles CCD
  • 2x-es optikai zoom (kisfilmre vetítve: 35-70 mm)

Amit nem ígér, és nem is tud a gép:

  • videofelvétel lehetősége
  • mosolyautomatika
  • születésnapi torta, kiskutya, tűzijáték üzemmódok
  • dedikált Youtube/Facebook feltöltőgomb

A hátlapon első pillantásra az LCD kijelző apró mérete tűnik fel.
A mai gépeknél ez az alkatrész foglalja el szinte a teljes hátsó panelt, itt viszont
szerényen megbújik a bal sarokban.

Kezelőszervekkel nem halmozták el az S10-est, azonban a fontosabb funkciók
könnyedén elérhetőek közvetlenül, mindenféle menükben való lépkedés nélkül.

Érdekesség még az átnézeti kereső is: ez az évek során gyakorlatilag teljesen eltűnt
az olcsó kompaktokról.

A hátsó panelon lévő színes LCD kijelző lényegében csak a keresőkép
megtekintésére, ill. a kész képek visszanézésére szolgál.
A felvétel beállításait, ill. a géppel készíthető képek számát a gép tetején található,
egyszerű, monokróm LCD panelről olvashatjuk le.

Számomra ez, ill. a fentebb említett átnézeti kereső, valamint a mindössze kétszeres
átfogású zoom amolyan "kapcsot" jelent az analóg (filmes) kompaktok világába:
szinte az az érzése az embernek, mintha egy meglévő filmes gépet terveztek volna át,
amikor az S10-et megalkották.

A gép kizárólag automata üzemmódokkal rendelkezik: ezek csak a felhasználó által
is változtatható egyéb paraméterek számában különböznek egymástól.
(pl. fehéregyensúly, +/- 1 blendeértéknyi korrekció a fénymérésnél.)

A korai gépek kevés kivétellel - a ma már csak a profi gépek által használt -
Compact Flash memóriakártyákkal üzemeltek.

Az ilyen háttértárolók messziről felismerhetőek a többi típushoz képest nagy fizikai
méretükről.

Ehhez a géphez gyárilag 8 MB-os (nyolc Megabájt!) memóriakártyát adtak.
Legjobb minőségben fotózva, - felbontástól függően - erre a kártyára
4, 7, vagy "akár" 15 felvételt készíthetünk.

Amennyiben megelégszünk a 800*600-as felbontással, és a legerősebb tömörítés
nyújtotta "minőséggel", úgy a kapacitás 61 képre növelhető.

Ezekből az értékekből jól látható, hogy a gyárilag mellékelt kártya már a gép új
korában is maximum arra volt jó, hogy kipróbáljuk vele a fényképezőt, hiszen 15 kép
aligha jelent alternatívát egy analóg gép 24-36 felvételéhez képest.

Az elkészült képeket a számítógépbe a gép oldalán található "digital" feliratú aljzaton
keresztül tölthetjük át, amelyhez nemcsak USB, hanem eredetileg még RS-232-es
(soros port) kábelt is mellékeltek.

A "video out" kimenet csalóka, mivel a gép nem képes videofelvételek készítésére,
ezen az aljzaton keresztül hagyományos televízióra köthetjük rá a gépet,
azon nézve vissza az elkészített állóképeket.

A CR2026 feliratú kihúzható tálca egy gombelemet rejt, amely akkucsere idejére
hivatott a beállítások megőrzéséhez szükséges energiát szolgáltatni.

A gép alján a gyári tábla mellett egy fémből készült állványmenetet,
és az akkumulátor fészek ajtaját találjuk.

A fedél tökéletes kialakítású: egyrészt biztosan fogja az áramforrást a véletlen
kieséstől, ugyanakkor kivételkor könnyedén, és akadálymentesen nyitható.

A Canon S10 érdekessége a kétféle táplálás lehetősége:
az NB-5H jelű, saját szabványú, 6V-s NiMH akku mellett a filmes gépeknél is gyakran
használt 2CR5 jelű lítium elemekkel is üzemeltethető a gép.

Ez utóbbi ugyan olcsónak nem nevezhető, azonban szükség esetén könnyebben
beszerezhető volt, mint a gyári akku, ráadásul kapacitása is többszöröse a gyári
NiMH energiaforrásnak.

A képen az egyszerhasználatos lítium elem, ill. az újratölthető NiMH akku látható.

A géphez gyárilag tartozó 750 mAh-s akku igen szerény teljesítményű:
a Dpreview-s cikk szerint újkorában is mindössze 40-50 kép elkészítésére elegendő
energiával tudta ellátni a gépet.
Ezek a tölthető akkuk a leggondosabb használat mellett sem mennek el 2-3 éven túl.
Ezért, ha sok év után szeretnénk üzembe helyezni a gépet, mindenképpen be kell
szerezni egy használható áramforrást.
Sajnos a nemzetközi licitálós oldalról vásárolt, újként árult akku ugyanolyan rossz
volt, mint a géppel együtt kapott 8-10 éves példány, így végül az otthoni
elemes dobozban talált (egyébként 2010-ben lejárt :) 2CR5-s elemmel használtam
a gépet. Ezzel a lejárt elemmel összesen 156 db fényképet tudtam készíteni úgy,
hogy a vakut egyszer sem használtam.

A tartozékként adott hálózati adapterrel egyrészt az akkumulátort tölthetjük,
másrészt a speciális "pogácsa" segítségével a gép elem nélküli működése is
biztosítható.

A fényképező bekacsolásakor a töltőáramkör azonnal lekapcsol, tehát párhuzamosan
nem működik a két funkció.


TAPASZTALATOK

Annak ellenére, hogy egy 14 éves gépről van szó, a képek minőségét az általam előzetesen vártnál jobbnak találtam.
- Mi lehet ennek az oka?
Az 1999-es gyártású PowerShot S10-ben lévő képalkotó CCD szenzor fizikai mérete 1/2".
(Ez az érték egy mai kompaktnál tipikusan 1/2,3", vagy még kisebb.)
Amíg az S10 szenzora a felületén 2,2 millió pixelt tartalmaz, addig a jelenkori utódai 8-15 milliót.
Anyagi okokból az egyre nagyobb felbontást a gyártók nem a szenzor fizikai méretének növelésével, hanem az elemi képpontok átmérőjének
drasztikus csökkentésével érik el.
Ugyanakkor hiába a nagyobb felbontású szenzor, ha egy ugyanolyan körömnyi objektív rajzolja rá a képet, amelyik jó, ha ténylegesen 3-4 megapixelt
tud kirajzolni.
E két dolog miatt látható botrányosan magas képzaj, és festményszerű elmosódás a mai olcsó kompaktok által készített, kinagyított képek részletein.

Ami tetszett:

  • masszív, robosztus felépítés
  • bonyolult menük helyett dedikált funkciógombok
  • alacsony torzítású objektív
  • a bekapcsolást követően hamar felvételre kész állapotba kerül
  • alacsony képzaj
  • alacsony kromatikus aberráció
  • megbízható automatikus fehéregyensúly
  • pontos fénymérő (alig lett alul-, vagy túlexponált kép)
  • felesleges funkciók hiánya (pl.: mosolyautomatika, Facebook gomb, stb.)

 

Ami nem tetszett:

  • a zoom mozgató gombok lenyomására nagyon lassan reagál a gép
  • a hátlapon lévő LCD kijelző alacsony felbontású, kis dinamikájú, és nem ad színhű képet, így gyakorlatilag csak a képkivágás
    ellenőrzésére használható
  • az autofókusz érzékenységi zónája nincs jelölve a keresőben
  • A CF kártya írása, olvasása nagyon lassú
  • záridő/blende páros kijelzésének hiánya

Úgy gondolom, hogy ez a fényképezőgép arra a célra, amire eredetileg készült (turistafotók készítése 15-17"-s monitoron,
vagy 10x15-s papírképeken való nézegetésre) a mai napig alkalmas, - annak ellenére, hogy erkölcsileg teljesen elavultnak számít.


ZÁRSZÓ

Mielőtt bárki felkiáltana, hogy "Bezzeg régen még tudtak rendes minőségű gépet gyártani", nem szabad elmenni amellett a tény mellett,
hogy miközben manapság 20.000 Ft körüli áron tucatnyi típusú digit kompaktot vehetünk, addig a Canon S10 újkorában idehaza 200.000 Ft volt.
Ez az összeg mai reálértéken nézve az MNB inflációs kalkulátora szerint kb. 418.144 Ft. Ennyi pénzért igenis gyárthattak jó minőséget.


A gépet G.R. ajánlotta fel kipróbálásra, - köszönet érte!

A tesztképek 2013.október 12-18. között, készültek Budapesten, és Szolnokon.

Valamennyi kép automatikus fehéregyensúly beállítás mellett, expókorrekció nélkül készült.
A galériában található fekete-fehér képek nem utólagos módosítás eredményei, hanem a fényképezőgépben lévő fekete-fehér üzemmód
használatával készültek.

 

 

C)2013. IX.26 - X.20. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
P:2013.12.31.