Canon Inc. - Japán / Taiwan

CANONET 28 TÁVMÉRŐS FÉNYKÉPEZŐGÉP

A Canonet 28 típusú fényképezőgép a Canon hetvenes évek elején forgalomba hozott távmérős sorozatának "belépő kategóriájú" tagja.
(A széria csúcsmodellje a Canonet G-III 17 volt.)
1971-76 között forgalmazták - a masszív, fémházas kompakt gépek egyik utolsó darabja volt.

Canonet 28

A távmérős élességállítás lényege, hogy a keresőben az életlen kép "szétesik" két,
egymástól elcsúszott részre. Az élességállítás során ezt a két képet kell egymással
fedésbe hoznunk. Ekkor a filmre kerülő kép is éles lesz.

Használtként 10-20 € közötti áron szerezhető be az Ebay-ről, vagy más külföldi
fotóbizományik kínálatából.
Idehaza újkorában nem lehetett kapni a boltokban egyrészt azért, mert
"kemény valutában" kellett volna fizetni érte, - azokban az időkben azonban
központilag szabályozták az egy évben vásárolható valuta mennyiségét.
A másik ok a magyar átlagfizetésekhez képest magas ára volt.
Így a magyar fotósoknak max. annyi jutott, hogy a nyugatról behozott
Quelle katalógusban látott képek alapján vágyakozhattak a gép után.

hátulról szemlélve

A gép - kompakt kamera lévén - csak a legszükségesebb kezelőszerveket
tartalmazza.
A zárfelhúzás, a filmtovábbítás, és az élességállítás is manuálisan történik.

Amint az a hátlapra rögzített gyári táblából látható, ezek a gépek nem Japánban,
hanem Tajvan szigetén készültek.

blendeállítás

Az objektív Canon gyártmányú, 40 mm gyújtótávolságú, és f 2.8-as fényerejű,
nem cserélhető kialakítású. A képalkotásban 4 lencse vesz részt, amelyek 3
csoportban foglalnak helyet.

Becsapós a méterskála alatti blendegyűrű, mert azt sugallja, mintha a gépnek
lenne blende-előválasztós (Av) üzemmódja is. Sajnos ez nincs így.
"A" módban mind a záridőt, mind a blendét a gép állítja. Ha ebből az állásból
elmozdítjuk a beállítógyűrűt, akkor a záridő fix 1/30s lesz, a blendeérték pedig
annak megfelelő, amit beállítottunk. Ez az üzemmód a vaku használatához készült.
Az éppen használt vaku kulcsszámának, és a tárgytávolság hányadosából
kiszámíthatjuk a beállítandó blendeértéket: ezt kell beállítani a gyűrűvel.

ISO beállítás

Sajnos ez az 1/30 s olyan hosszú idő, aminél nappali megvilágításnál (vaku nélküli
üzem) már fennáll a berázás veszélye. Ha rövidebb vakuszinkront tudna a gép
(pl. 1/125 s), akkor nyugodtan használhatnánk külső fénymérővel,
kvázi "manuális" módban is.
Amint azt említettem, a gép csak programautomatikát tud: a választott záridőt
egy mutatós műszer jelzi a keresőkép jobb szélén, míg a blendeértékről sajnos
nem ad semmilyen visszajelzést.

A filmérzékenységet az objektív oldalán található skálán kell beállítani.
ISO 25 és 400 közötti értékek közül választhatunk.
A frontlencse fölött található a beépített fénymérő szenzora, így ha szűrőt
csavarunk a gépre, akkor a mérésnél figyelembe veszi annak fényerő csökkentő
hatását.

felülnézet

A géphez eredetileg egy saját szériás vakut is forgalomba hozott a Canon,
Canolite D néven. Ezzel képes "kommunikálni" a gépváz, ezért látható
a vakupapucs középső érintkezője alatt még egy kontaktus.
A dedikált vaku használatakor nem kell bajlódni a kulcsszámból kiszámolandó
blendeértékkel: elég a gépet "A" módban hagyni, a vaku pedig együttműködik
a vázzal.

A szétporladt fényzáró szigetelés...

Sajnos a hátlapon lévő fényzáró szivacs az évek során elporladt
(ez egyébként más, hasonló korú, szintén japán gépeknél is előfordul).
A porladó szivacs egyrészt bekerülhet a gép optikájába, másrészt könnyen
összekarcolhatja a filmet.

A szigetelés hiányossága miatt fénybeszűrődés érheti a nyersanyagot, ami zavaró
elszíneződéseket, rosszabb esetben beégett képeket okozhat a felvételeinken.
Emiatt az elporladt szivacs maradványait (lásd kép) eltávolítottam, és
a tömítést egy - a linkre kattintva olvasható - cikkben bemutatandó módszer
segítségével -
megjavítottam.

gépészet :D

 

Így néz ki a gép belülről.
A kis méretek miatt a képkapu viszonylag közel került a filmkazetta kimeneti
nyílásához.
A filmtovábbítás, az exponálás egyaránt csendben, megbízhatóan működik.


alulnézet

A fénymérő elemének fedele, az állványcsatlakozó, és a filmtovábbítás
kioldógombja kerültek a gép aljára.
A fénymérőbe PX-625 típusú, 1,35V-s, higany tartalmú elem kellett eredetileg,
azonban ilyet ma már nem lehet beszerezni, mivel környezetvédelmi okokból
megszűnt a gyártása.

A helyette kapható 625A-s alkáli elemeknek azonban 1,5 V a fesztültségük,
ráadásul ezt nem is egyenletesen adják le az élettartamuk során, így a mérést
akár 2-3 blendeértékkel is meghamisíthatják.
Nem is lenne ebből probléma, ha csak a fénymérő jelezne hibás értéket, azonban
a Canonet 28-nál nincs manuális üzemmód, tehát a fénymérő "szabja meg"
a beállított blende/záridő párost.
Alkáli elemet használva tehát a felvételeink hibásak lesznek.

A higanyos elem kiváltására a hallókészülékekhez forgalmazott 675 típusú
"zinc-air" elemeket ajánlom. Ezek 1,4 V-t adnak le, egész élettartalmuk alatt stabil
szinten. Egyetlen hibájuk, hogy a felbontás után mindössze 1-2 hónapig (!)
használhatóak. 6-os csomagolásban forgalmazzák őket, így a pótlásuk nem jelent
gondot.


TAPASZTALATOK

Annak ellenére, hogy a Canonet 28 eredetileg kimondottan kompakt gépnek készült, véleményem szerint a képminősége igen jó.
A 40 mm-es gyújtótávolsághoz tartozó látószög a hétköznapi célokra jól használható. A majdnem nagylátószögből adódóan fellépnek enyhe geometriai torzítások a kép szélén, ezek azonban - szerintem - nem zavaróak. Az ergonómia, ill. a "felhasználói élmény" kimondottan jó.
Természetesen nem a tükörreflexes gépek kiváltására valók ezek a gépek, de olyan kirándulásoknál, amikor a család, vagy a nem fotós
túratársak miatt nincs lehetőség a "pepecselős" fényképezésre, - kimondottan jól jöhet egy ilyen távmérős gép.

 

HOSSZÚ TÁVÚ TAPASZTALATOK

Az eredeti, 2012-es cikk megírása óta 3,5 év telt el: ez idő alatt a géppel közel 30 tekercs filmet fényképeztem el. Talán ebből a számadatból
is látszik, hogy nagyon megszerettem a Canonet 28-at. Elsősorban városfotózáshoz kiváló: a kis mérete miatt bárhova elvihető,
nem kell neki külön szett-táska, mint egy tükörreflexes fényképezőnek, ugyanakkor a négylencsés Tessar-rendszerű objektívnek köszönhetően
a jó minőségű képekről sem kell lemondanunk. A 40 mm-es objektív látószöge sűrűn beépített területeken is jól használható.
A fénymérő pontos, és megbízható. A manuális mód hiányát a gyakorlatban nem éreztem, mivel az expógombot félig nyomva tartva
a gép megjegyzi a mért megvilágítás értéket, és így a kép átkomponálásával az amúgy korrekciót igénylő témák is helyesen fényképezhetőek.

Az a tény, hogy a Canonet-en nem lehet objektívet cserélni, és mindent a beépített 40 mm-es objektívvel "kell megoldani" rengeteg terhet
levesz az ember válláról szó szerint, és átvitt értelemben is: nem megy el az idő a nem elhanyagolható tömegű lencsék csereberélésével,
ami miatt esetleg lemarad az ember a témáról, továbbá egy sokkal tudatosabb vizuális gondolkodásra kényszeríti az embert:
felvételezéskor nem az a kérdés, hogy "melyik objektívet tegyem fel a gépre", hanem az, hogy a meglévővel hogyan tudom
filmre vinni a látványt.

Emellett a megjelenése is nagyon tetszetős: jól esik kézbe venni. Londoni utam során az utcán fotózva két alkalommal is megszólítottak
idegenek azért, hogy megdicsérjék, ill. gratuláljanak a géphez.

 

A képgalériában a géppel 2012.03.05-én készült tesztképek tekinthetőek meg.
Film: Luckypan New SHD 100
Hívás: AGFA Rodinal (1:25), 20,1 °C, 7,5 perc

A HTML5 szabványú Flickr galériában az előre/hátra léptető nyilak csak azután válnak láthatóvá, ha a kurzort 
a kép függőleges szélére húzzuk.

C)2012.03.10. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
A cikk 2015.10.24-én frissült.