126-OS FILMKAZETTÁK ÚJRATÖLTÉSE

 

Instamatic kazetta

A 126-os filmformátumot a Kodak cég mutatta be 1963-ban, és elsősorban az általuk gyártott Instamatic gépek filmjeként vált ismertté.

Mivel a 126-os filmek ipari méretű gyártása 2007-ben befejeződött, így a még itt-ott fellelhető példányok is sok évvel ezelőtt lejártak, ráadásul a bizonytalan minőségük ellenére igen magas összegekért jelennek meg a nemzetközi licitálós oldalon.

Némi sötétkamrás jártassággal azonban a hagyományos (135-ös) filmek is beletölthetőek a 126-os kazettákba, így semmi akadálya annak, hogy a régi gépeket színes, vagy fekete-fehér filmekkel is kipróbáljuk.

Szétszedve...

Első lépésben szét kell pattintani a kazettát.

Legyünk óvatosak, mert ha elreped, akkor onnantól kezdve már nem használhatjuk fotózáshoz, mivel nem lesz fényzáró többé.

A képen jól látható, hogy a film alatt egy fekete védőpapír van, akárcsak a 120-as rollfilmeknél. Ezt a papírt ne dobjuk ki, - még szükség lesz rá.

A kazetta üzemszerű használatához a képen látható egységekre lesz szükségünk:

  • előlap

  • hátlap

  • feltekercselő orsó

Védőpapír

Azért, hogy a film az eredeti síkban feküdjön, ill. a fényzárás is megfelelő legyen, vágjunk le a védőpapírból egy akkora darabot, ami mindkét oldalon túlnyúlik a képkapu síkján!

Kivágás

Ügyeljünk arra, hogy a védőpapír rendesen felfeküdjön, ne legyen gyűrött, majd ezek után a két végét rögzítsük celluxszal!

A perforáció helyénél eredetileg nem vágtam ki a papírt, de az első próbánál kiderült, hogy erre mégis szükség van, mert különben a fényképezőgép zárfelhúzást végző kis karja ki fog ugrani a lyukakból, és a filmtovábbítás megbízhatatlanná válik.

Eddig dolgozhattunk nappali, vagy lámpafénynél, a következő műveletek azonban csak sötétkamrában végezhetőek el!

A film végének rögzítése

Az alábbi eszközökre lesz szükségünk a sötétkamrában: az üres 126-os kazetta, méterfilm, olló, szigetelőszalag.

24 kockányi (kb. 100-110 cm) filmet vágjunk le a méterfilmből, és az egyik végét szigetelőszalaggal rögzítsük az orsóra! Hosszabbat nem érdemes, mert nem fog elférni, és gond lesz a filmtovábbítással.

Figyeljünk arra, hogy a film hordozó oldala (tapintásra csúszósabb) nézzen a védőpapír irányába!

A film másik végét óvatosan feltekerjük, és a kis vályúba helyezzük.

A feltekercselő orsót is tegyük a helyére, és miközben egyik kezünkkel lefogjuk a filmet, hogy ne ugorjon ki a helyéről, a másik kezünkkel óvatosan rápattintjuk a kazettára a fedlapot.

Kész!

A biztonság kedvéért érdemes a kazetta két (rövidebbik) oldalát fekete szigszalaggal leragasztani, nehogy véletlenül szétugorjon, és a film tönkremenjen.

Fényzárás

Bár a védőpapír megóvja a filmet attól, hogy hátulról fényt kapjon, a rajta lévő számlálót úgysem tudjuk már használni, így azt is leragaszthatjuk szigetelőszalaggal. Készen is vagyunk!

Az Instamatic gépek a perforáció alapján "tudják", hogy a filmtovábbítás mikor "húzta be" a következő képkockát.

Amíg az eredeti 126-os filmnél minden képhez egyetlen perforációs lyuk tartozik, addig a kisfilmnél ezekből nyolc található.

A 135-ös filmmel utántöltött kazetta "becsapja" az Instamatic gépet, ezért fontos, hogy két kép közé üres felvételeket is készítsünk. Ilyenkor a ruhánkkal, vagy egy fekete kendővel letakarjuk az objektívet, majd többször egymás után elsütjük a gépet. Ha ezt nem tesszük meg, akkor a felvételek egymásra exponálódnak. Erre mutat példát a bal oldali fotó. Azt, hogy két exponálás közé pontosan mennyi üres felvételt kell készítenünk, csak kísérletezés alapján lehet kideríteni.

Ennek megfelelően elfényképeztem egy tekercs filmet olyan módon, hogy két felvétel közé először egy, majd kettő, három, és végül négy üres felvételt exponáltam. A tesztfilm előhívása után a negatívot kiértékelve egyértelművé vált, hogy két "vakfelvétel" esetén már nem csúsznak egymásra a képek, és kb. 1-3 cm hely lesz közöttük, ami a digitalizálást is megkönnyíti.

Perfekt!

Ha szerencsénk van, akkor a gyári feliratok, képkocka számok éppen a felvételünk alá fognak kerülni, ezzel minden egyes kép egyedivé válik.

A tesztképek Szolnokon készültek, 2013.04.13-án.
Film: lejárt Fortepan 400 professional.
Hívás: Rodinal Special: 4,5 perc @ 21 °C.

 

 

 

 

C) 2013.04.14. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!