LEJÁRT FILMEK: DNP CENTURIA 200

 

A Centuria márkanév hallatán a japán Konica neve ugrik be azoknak,
akik már a digitális korszak előtt is rendszeresen foglalkoztak fényképezéssel.

No, de "ki" az a DNP?

A Dai Nippon Printing egy 1876-ban alapított japán óriásvállalat, amely fotópapírok
mellett más kereskedelmi tevékenységekkel is foglalkozik. 2006-ban a DNP átvette
az akkor már Minolta tulajdonban lévő -  Konica filmes üzletágát.

A DNP vezérkara úgy gondolta, hogy lehet még profitálni az egykori Centuria
márkanévből, így 2007 tavaszától újra forgalmazni kezdtek háromféle színes negatívot
a jól ismert márkanéven.

Nem tudni, milyen előzetes piackutatás előzte meg ezt a döntést, az viszont tény,
hogy 2007-ben az analóg fotózás hanyatlása már rég folyamatban volt,
valószínűleg ennek köszönhető, hogy a DNP Centuria filmek forgalmazását
alig két évvel később (!), 2009-ben megszüntették.

A háromféle érzékenységben forgalmazott (piros-100, sárga-200, magenta-400)
DNP Centuriából ezúttal a középső, ISO 200-as típust teszteltem.

Ennek a filmek 2009 december a lejárati ideje. Közel négy év telt el azóta.
Ennyi idő alatt általában színtorzulásra mindenképp, teljes tönkremenetelre viszont
egyáltalán nem kell számítani.


Az első "gyanús" jel a filmmel kapcsolatban az apró betűs Made in U.S.A. felirat.

Felmerülhet a kérdés, hogy egy japán filmet miért az Egyesült Államokban gyártanak?
A válasz pár bekezdéssel lentebb kiderül... :D


A csomagoláson látható sárga-kék színvilág köszön vissza a filmkazettán is.
A korábbi, Konica-Minoltás filmek vékony, fehér színű fiolában voltak,
a DNP viszont fekete-szürke színűbe csomagoltatta a negatívot.


C) DXn Simulator

Mint már oly sokszor, ezúttal is a DXn simulator oldotta meg a rejtélyt:

A DNP film valójában egy OEM Kodak 200-as negatívot takar.
Ez máris megmagyarázta a Made in U.S.A., ill. a fekete-szürke fiola
(amely tipikus Kodak tulajdonság) kérdését.

 

TAPASZTALATOK


Az előhívott negatív fedettsége elég alacsony volt: úgy tűnik, a +1 blendés túlexpó ezúttal kevésnek bizonyult.
ISO 100 helyett inkább ISO 50-nek kellett volna elfényképezni.

Az film hordozójának alapszíne ugyanakkor nem tért el a friss filmeknél megszokottaktól.
Könnyen ment a szkennelés: a szoftver automatikusan felismerte a képkocka a határokat.

A film szemcsézettsége az ISO 400-as filmekre jellemző.
Ez ugyan a webgaléria 800x600-as képein nem látható, de az eredeti, tömörítetlen állományokon jól látszik.

A szkennelt képekről pasztell színek, és nagyon alacsony kontraszt köszön vissza. 
Nincs tehát extrém színtorzulás, ami miatt lomográfiára kimondottan javasolható lenne a nyersanyag.

A filmet Balogh Péter úr ajánlotta fel tesztelésre, köszönet érte!
A galériában szereplő képek a Budapesten készültek, 2013.10.27-én.
Fényképezőgép: Canon EOS 50E.

 

 

 

 

C) 2013.10.28-29. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
P: 2013.11.27.