ELDOBHATÓ FÉNYKÉPEZŐGÉP: PARADIES EINWEGKAMERA

Az egyszerhasználatos fényképezőket a köznyelv "eldobható fényképezőknek" nevezi, ami nem a legjobb elnevezés,
hiszen akár egy vadonatúj Canon EOS 1D MarkIV gép is eldobható, ha valakinek nem gond az 1,4 millió forintos vételár újbóli kifizetése :)

Mi értelme van egyszerhasználatos gépet venni manapság, az olcsó digitkompaktok világában? Ha racionálisan nézzük, akkor semmi.
Bárkit kinevettem volna 8-10 éve, a filmes korszakom közepén, ha azt mondja, hogy én egyszer ilyen gépért pénzt fogok adni.
És lám, mégis így lett :)

Lomográfia témakörben keresgéltem anyagokat az interneten, amikor rátaláltam a Dobos Gyula által szerkesztett Lomolitos Blog-ra.
Ezen az oldalon számtalan olyan gépet tesztel,
amelyek képminőségüket tekintve a "lo-fi" kategóriába, vagy - tapintatosan fogalmazva - a "sereghajtók" közé tartoznak.
Színtorzulás, fénybeszűrődés, geometriai torzítások, egyszóval minden, ami köznapi értelemben elfogadhatatlan.
A lomográfiai műfajú képeket tekintve azonban azt gondolom, hogy ennek a stílusnak is van létjogosultsága, ahogyan a festészet is túllépett az
egyszerű dokumentálási funkción akkor, amikor a fénykép megjelent.
A Lomolitos Blog órákig tartó olvasnivalót nyújtott nekem, és igazából ennek hatására kaptam kedvet ahhoz, hogy én magam is kipróbáljak
egy ilyen gépet, mellesleg mindezt - 7 évvel azután, hogy beléptem a digit világba, és a filmes technika megmaradt "úri huncutságnak" :)

DM Paradies eldobható kamera eredeti csomagolásában

Viszonylag kevés helyen árulnak filmet, illetve filmes gépet.
Bécsben, a Westbahnhof épületében lévő DM üzletben találtam rá
a "Paradies - Einwegkamera" modellre, amelyet meg is vásároltam.
Az eldobható gépek érdekessége, hogy a gép filmmel töltve alig kerül többe,
mint egy márkás film önmagában megvásárolva. :D

(A képen látható kézműves macska ún. "tálalási javaslat", nem része a gépnek.)

A csomagból kibontva egy kellemes kék színű, műanyag gépet vehetünk kézbe.
Ez kategóriájában már "full extrás", mert van benne vaku is.

Kibontva a csomagból...

A kategória jellemzője egyébként az is, hogy semmiféle beállítási lehetőség
nincs rajtuk. A záridő fix, általában 1/125 s körüli, mert ezt már nagy eséllyel nem
rázza be az egyszeri felhasználó sem.
A lencse fókusztávolsága általában 28, vagy 35 mm szokott lenni.
Azért van benne nagylátószögű lencse, hogy a nyaraláson le lehessen vele fotózni
az Eiffel tornyot, vagy akár a barátnők csoportját buli közben.
A rövid gyújtótávolságú (nagylátószögű) lencse biztosítja továbbá azt is, hogy
a fókuszállítási lehetőség hiánya ellenére, kb. 1 métertől a végtelenig "minden éles"
legyen.
Azért ezt a "élességet" kéretik kellő távolságtartással fogadni: mivel ebben nincs
objektív, csak egy lencse, ezért nyilván nem olyan képet fog adni, mint
egy Zeiss Tessar objektív. Node épp ezért szeretjük, mert torzít...

A hátlap

A gép hátuljára nyomtattak egy rövid, német nyelvű használati útmutatót.
Ha valaki ez alapján sem tudná használni a gépet, akkor a jobb felső sarokban talál
egy 0800-as telefonszámot, ahol - feltételezésem szerint - megválaszolják
az ilyen irányú kérdéseket is. ;)

Noha a gépben ISO400-as, - tehát nagyérzékenységű - film van,
mégis érdemes szép, napos időt választani a fotózáshoz, ugyanis
a gyenge fényerejű műanyaglencse jelentős mértékben csökkenti a gépbe jutó
fény mennyiségét.

Noha konkrét adat nincs megadva a lencséről, én külső méret alapján f5.6-f8 körülire
saccolom.

Visszajelzők

A gépet a jobb sarokban található szürke kerék tekerésével lehet felhúzni. Ilyenkor az
exponálógomb 1-2mm-t kiemelkedik. Azért, hogy az elfényképezett filmet könnyebb
legyen kiemelni, ill. mechanikailag még egyszerűbb (és olcsóbb) legyen a gép,
a hagyományos gépeknél megszokottól ellentétes irányban továbbítódik a film:
az orsóra van rátekerve a még exponálatlan negatív, a gép felhúzásakor pedig
a már exponált filmrészeket tekercseljük vissza a kazettába.

A gép tetején található a vaku feltöltöttségének visszajelzője, illetve a mechanikus
számláló, amely a még hátralévő kockákat mutatja.
Meglepő módon pontos volt, tényleg akkor lett vége a filmnek, amikor nullára váltott.

Lejárati idő :D

A gépben lévő film 2014 februárjában járt volna le.
Ismerve a negatívok szavatossági idejét, nem sokat állt a bolt polcán, ezek szerint
van rájuk igény. :)
Több nyelven is rá van írva, hogy ne nyissuk ki, - a cikk folytatásából kiderül,
hogy ezt mégsem tartottam be.

A film a végére ért...

A film végén a számláló ablakában egy szép, nagy X tudatja, hogy "nincs tovább".
Rendeltetésszerű használat esetén a gépet ebben az állapotában el kell vinni
valamelyik fotólaborba, ahol a szakképzett (?) laboros kiszedi a filmet,
és befűzi a hívógépbe. A gépet ezután kidobják, vagy újrahasznosítják.

Mivel én szerettem volna újratölteni a gépet, és a későbbiekben, más filmekkel is
használni, ezért úgy döntöttem, hogy magam szedem ki belőle a filmet,
- ügyelve arra, hogy semmi ne törjön el a burkolaton, ami esetleg megakadályozná
a későbbi használatot.

"Color Print Film" márkájú negatív :DDD

Kíváncsi voltam, milyen márkájú film van benne.
Éppen ezért meglepődtem, amikor a sokat mondó "Color Print Film" márkanévvel
találtam szemben magam.
A név alatt szereplő sorban olvasható még az is, hogy "for single use cameras",
vagyis kimondottan egyszerhasználatos gépekhez szánják.
Mérete ettől függetlenül szabványos, - egyedül a kazettából kiálló orsó
recézése szokatlan.
Mivel filmet nem lehet minden sufniban gyártani, ezért a vonalkódot beütve a DXn Simulator keresőjébe kiderült, hogy a gépben Kodak 400-as (tehát márkás, de nem
saját néven árult) negatív van.

Ennyivel kevesebbet mutat a kereső...


A film előhívása, és scannelése után derült ki, hogy a gép átnézeti keresője sokkal
kisebb területet mutat annál, mint ami ténylegesen a filmre kerül.
A képen vörös keret jelzi azt a képkivágást, amit a keresőben láttam, ill. ami alapján
komponáltam a képet.
Felhasználói hiba viszont, hogy az álló formátumú képek nagyrészébe belelógott az
ujjam, sajnos ez is csak az előhívás után derült ki.
A gép azt hozta, amit elvártam tőle: a kép szélein erőteljes elmosódás,
érdekes színvilág, és homorú irányban torzuló függőleges vonalak.
A cikk folytatásában a gép szétszedését, és újratöltését fogom bemutatni.

 

ÖSSZEGZÉS

A cikk megírása óta több egyszerhasználatos gépet is kipróbáltam. Ezek közül lomózásra eddig a DM-es gép a nyerő, mert a képvilága ennek áll
a legközelebb ehhez az alternatív művészeti ághoz:

  • a képek széle kellemesen sötétedik (vignettálás)
  • a középpontól a szélek felé haladva láthatóan életlenedik a kép
  • a függőleges vonalak nem befelé, hanem kifelé hajlanak: én ilyennel még nem találkoztam fényképezőgép objektíveknél:
    a nagylátószögű lencsék a függőleges vonalakat általában befelé görbítik.

Egyszóval annak ellenére, hogy ez volt az első egyszerhasználatos gép, amit kipróbáltam, nagyon bejött: ezt igazolja a többszöri újratöltése is.

 

Az alábbi webgalériában a géppel készült képeket lehet megtekinteni:

 

 

C) 2012.01.11-12. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
A cikk kiegészítve: 2012.02.08.