ELDOBHATÓ FÉNYKÉPEZŐGÉP: ÚJRATÖLTVE!

A cikk első részében bemutattam a kék színű eldobható fényképezőt. A doboz külsejére rá volt írva, hogy miután a film a végére ért,
ne vegyük ki belőle, hanem az egész gépet vigyük el egy fotólaborba. Amint az kiderült, én nem így tettem: szerettem volna kipróbálni a gépet
más filmekkel is. Ebben a cikkben azt mutatom be, hogyan szedtem szét, és töltöttem újra fekete-fehér filmmel.

A bontáshoz szükséges eszközök...

Amire szükség lesz a szétszedéshez, és az újratöltéshez:

  • kisméretű, laposfejű csavarhúzó
  • tapétázókés
  • 24 kockás színes, vagy fekete-fehér film
  • fekete szigszalag
  • türelem :)

A filmkazetta helye

A teli filmkazettához könnyen hozzá lehet férni, ehhez ugyanis nem szükséges
az egész gépet szétszedni, elég csak a fekete fedlap körüli matricát körbevágni késsel,
vagy lefeszegetni körömmel, ezek után az apró füleket kell kipattintani a helyükről.
Normális esetben a művelet itt véget is ér.
Pedig a lényeg csak ezután jön: A fekete és a kék műanyagburkolat illeszkedésénél
végig körbe kell vágni a matricát. Szerettem volna, ha minél több megmarad belőle,
de annyi helyen kellett felvakarni, hogy végül az egészet leszedtem.
Utólag jöttem rá, hogy a kék előlapot nem lett volna feltétlen fontos leszedni,
elég ugyanis, ha csak a hátlapot szedjük le.

Recés orsó

A képen egy normál filmkazetta, illetve tőle jobbra az eldobható gépben lévő kazetta
látható. Amikor megláttam a recés végű orsót, elsőre azt hittem,
hogy nem lesz egyszerű az újratöltés amiatt, hogy a normál kazettáról hiányzik
ez a recézés. Szerencsére azonban a gép mechanikailag olyan, hogy
nem a recékbe akad bele a továbbító kerék, hanem az orsó belső,
üreges részébe kapaszkodik bele, - az viszont ugyanolyan kiképzésű, mint
a szabvány kazetták.

A mechanika :)

Így fest a gép - bonyolultnak éppen nem mondható - belseje.
A szürke recés felhúzó semmivel sincs kapcsolatban, szabadon tekerhető.
A zárfelhúzást a képablak felett elhelyezkedő fekete fogaskerék végzi:
ez akad bele a film perforációjába, és miután elegendő mennyiségű filmet tekertünk
előre, ez akasztja meg a filmtovábbítást addig, amíg le nem nyomjuk
az exponálógombot.
A szürke kerék, és a vajszínű exponálógomb is ki tud ugrani a helyéről, ha nem vagyunk elég óvatosak a szétszedéskor.

D&G márkájú szárazelem :)))

Éééés, itt van az a fröccsöntött műanyag lencse, amely azokat a
kellemesen torz képeket készítette, amiket az első részben bemutattam.
Jobbra tőle a nyomtatott áramköri panel a vaku elektronikája.
A szárazelem gyártója egy ismeretlen cég: "D&G Battery Technology Co. Ltd.
Made in China".
Érdemes továbbá egy pillantást vetni a vaku kondenzátorának feltűnően
"nem gépi" forrasztására :) Nem baj, hogy nem szép, úgysem látszik...

Filmtovábbító mechanika

A számláló egészen 40 kockáig van skálázva, ebből azt feltételeztem, hogy ezt a gépet
36-os filmmel is készítik.
Ezen felbátorodva én is 36 kockás filmet akartam belefűzni, - amivel azonban nem
jártam sikerrel, ugyanis az orsó pereme, - amire át kell tekerni a még exponálatlan filmet -, nem teszi lehetővé, hogy a teljes 36-os tekercset áttekerjük rá.
Emiatt egy rövid rész a kazettában maradt, máskülönben nem lehetett volna
összerakni a gépet.

Az átnézeti kereső két plexilapból áll, ez szolgáltatja a valódinál szűkebb kivágású
keresőképet.

A gép darabokra szedve

Így néz ki teljesen levetkőztetve a gép.
Minden alkatrészre szükség van az összeszereléshez, így csak óvatosan szedjük szét,
mert a szanaszét guruló alkatrészek eredeti pozícióját nem mindig egyszerű
megállapítani!

Az új (lejárt) film előkészítése


Az első részben írtam, hogy a lencse gyenge fényereje miatt van ISO 400-as film
a gépben. Úgy gondoltam, hogy ki kellene próbálni a gépet fekete-fehér filmmel is.
Így került képbe a 2000 augusztusában lejárt Fortepan 400-as film.
Azt tudni kell a Forte ezen típusáról, hogy a névleges ISO 400-as érzékenységet
csak műfény megvilágítás esetén tudja. Napfény, vagy vakus megvilágítás esetén
csak ISO200-asnak felel meg. Ehhez hozzájön még a 11,5 évvel ezelőtti lejárat is.
Az ehhez hasonló helyzetekre mondotta mindig a középiskolás történelemtanárom, hogy "Innen szép nyerni..."

A filmet értelemszerűen sötétben kell áttekercselni az üres orsóra,
majd ezek után szintén sötétben összerakni a gépet.

Mindent a helyére!

Ha valaki még sosem dolgozott sötétkamrában (pl. méterfilm kazettázása),
akkor mindenképpen gyakoroljon még világosban, lehetőleg valamilyen lejárt filmmel.

A film végén lévő nyelvet még világosban úgy vágjuk le ollóval, hogy belepasszoljon
az orsó belső recézésébe. Így nem kell ragasztani, a film végén magától ki fog pattanni
a helyéről. Az orsó csak egyféleképpen passzol bele a gépbe, nem árt erre is még
a világosban odafigyelni.
Miután bevonultunk a sötétkamrába, és lekapcsoltuk a világítást, első lépésben
a teli kazettából szépen lassan elkezdjük kihúzni a filmet, a másik kezünkkel pedig
szorosan rátekercseljük az üres orsóra. Ha ezzel megvagyunk, akkor a - már üres -
filmkazettát belepattintjuk a helyére, a nyílását (ahol kijön belőle a film) pedig ráhajtjuk
a filmvezető pályára.

A gép újratöltve!

A fogaskeréknek bele kell akadnia a perforációba, ezt tapintással tudjuk ellenőrizni.
Ügyelve arra, hogy az orsón lévő film továbbra is szoros legyen, bepattintjuk
a helyére. Ha ezzel megvagyunk, akkor ellenőrizzük még egyszer,
hogy a film valóban síkban fekszik, majd ha erről meggyőződtünk, pattintsuk helyére
a hátlapot. Tapogassuk meg, hogy mindenhol összepasszolt-e a két darab,
mert miután felkapcsoltuk a világítást, könnyen beszűrődhet a fény azokon
a részeken, ahol nem lett rendesen összeillesztve.
Miután ez is megvan, érdemes az illesztések mentén fekete szigszalaggal körberagasztani a gépet "biztos, ami biztos" alapon.

Egy kis fekete szigszalag mindig jól jön :) Így néz ki az újratöltött gép. Az eredeti matricából mindössze ennyi maradt meg.

A hívás 2012.01.14-én történt, 1:25-s AGFA Rodinalban, 20,3 C fokon, 7,5 perces idővel.

 

 

C) 2012.01.12. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!