LEJÁRT FILMEK: FILMOTEC (ORWO) PF2 MOZIFILM

 

A lejárt filmes rovatban több alkalommal mutattam már be mozifilm nyersanyagokat.
A képen látható Filmotec (korábbi ORWO) PF2-es film is ilyen felhasználásra lett
kifejlesztve.
Ez a nyersanyag azonban alapjában eltér az eddig bemutatottaktól.

Amíg ugyanis pl. a - szintén ORWO eredetű - N74 mozifilmet közvetlenül a kamerába
fűzték, és arra készítették a felvételt, addig a PF2 a gyártási folyamat végén
szereplő, ún. pozitív film: erre készült a vetíthető (pozitív) kép.

A PF2-t tehát nem az operatőrök, hanem a filmlaborosok használták / használják.

A gyártó az egykori NDK-s ORWO cég széthullása után a még piacképes
(mozi)anyagok előállítását végző német Filmotec GmbH.

Jól jelzi, hogy szakmai körökben az ORWO név még 25 évvel az NDK széthullása után
is patinásan cseng az, hogy az ORWO felirat jóval nagyobb mérettel szerepel
a csomagoláson, mint a Filmotec. ;)

A dobozban eredetileg 305 méter film volt, amely kb. 11 percnyi mozgókép
hosszának felel meg.

A lejárati időt sajnos nem tudtam megállapítani a címkén szereplő feliratokból.

A PF2 nevében a P a pozitív, az F pedig a feinkorn (=finomszemcsés) szavakból adódik.

Ahogyan korábban, úgy ezúttal sem tartott vissza a kipróbálástól az a tény, hogy ez nem hobbifotósoknak, amatőröknek szánt nyersanyag:
a film szélein futó perforáció kialakítása alkalmassá teszi hagyományos fényképezőgépbe való befűzésre, és arra is lehetőségünk van,
hogy ne pozitív, hanem negatív filmként hívjuk elő, amely jóval egyszerűbben megvalósítható otthoni keretek között.

Az érzékenység mindössze ISO 6, ami nem jelent gondot a filmlaboratóriumi alkalmazásnál, ahol nagyteljesítményű lámpa világítja meg
a filmet, azonban ha hagyományos (értsd: amatőrfotós) célra szeretnénk használni, a felvételek elkészítésekor szükségünk lesz egy stabil
állványra is. Az alacsony érzékenység miatt ugyanis még szabadtéri, napfényes felvételeknél is olyan hosszú záridők adódnak,
amelyeket nem lehet kézből, bemozdulás nélkül kitartani.

A KIDOLGOZÁSRÓL

A filmet Simon Attilától kaptam kipróbálásra (köszönet érte ezúton is). Ő azt javasolta, hogy az otthoni hívást papírhívóban végezzem 2 percig,
ezután fixáljam, és mossam ugyanúgy, mint más filmeket.

Mivel lassan 12 év telt el azóta, hogy utoljára papírképet nagyítottam, így az ehhez szükséges vegyszerekkel sem rendelkezem.
Nem szerettem volna pusztán ehhez az egy teszthez újabb anyagokat vásárolni, így úgy döntöttem, hogy a mikrofilmek hívásához már sokszor
bevált standhívást választom, Agfa Rodinallal. A standhívás módszerét egy korábbi cikkemben már részletesen bemutattam.

Tapasztalatok

A film nagyon vékony PET anyagú hordozóra készült, emiatt hajlamos
az összetekeredésre, - jelentősen megnehezítve ezzel a vele való munkát.

Az ún. antihalo réteg hiánya miatt a kazettából kilógó filmvég - mint egy optikai
kábel - bevezeti a külvilág fényét az exponálatlan nyersanyaghoz, ezzel tönkretéve
a felvételeinket.
A beszivárgó fény ugyanis függőleges irányú sötét csíkokat hoz létre a filmen.
Ezek a szkennelés/nagyítás során fehér sávokként, ill. világos foltokként jelentkeznek.
Sajnos a PF2 ezen tulajdonságára csak a hívás után jöttem rá :(

 

Az alábbi webgalériában szereplő képek 2014.03.08-án készültek Kispesten.
Hívás: Agfa Rodinal (1:100, standhívás) ; 20 °C @ 25 perc.
A termékfotókat Simon Attila készítette.

 

 

 

C) 2014.03.09-20. Szegecs - A cikk és a tesztképek utánközlésének joga fenntartva!
P: 2014.10.19.