lejárt filmek: FORTEPAN 100

Legalább 9 éve állt a hűtőben egy fél tekercs Fortepan 100-as negatív. Ennyi idő után már nem tudom megmondani, hogy mit fényképeztem
az első felére, mindenesetre valami miatt sosem akartam felhasználni a kazettában maradt második felét.
Így volt ez egészen 2012 februárjának végéig, amikor úgy gondoltam, hogy ha másra nem, arra jó lesz, hogy írjak belőle egy cikket.
Olyan emlékeim maradtak a 100-as Fortepan-ról, hogy "olcsó, de annyit is ér".
Gondoltam, ebben a cikkben majd jól lehúzom.:) Végül nem így lett, sőt: kellemesen csalódtam benne.

Fortepan 100 NEW

A filmnek már a doboza sincs meg, így nem tudom sem az emulziós számot,
sem a lejárati idejét. Visszagondolva, kb. 2004-ben veszthette el a szavatosságát,
azonban hűtve tároltam, így nem volt észrevehető minőségromlás.
A biztonság kedvéért a fénymérőt ISO 80-ra állítottam.

Amint a képen látható, a szóban forgó film kazettáján szerepel egy "New" felirat is,
azonban feltételezem, hogy az angolul ráírt "új" szócska sokkal inkább a külsőre
vonatkozik, mintsem a benne lévő filmre. Újdonság az is, hogy már van DX kód
a kazettán, - vagyis az elektronikus gépek felismerik a betöltött film tulajdonságait.

 

Régi és újabb külső

Érdekes, hogy a DX kódot a Forte milyen későn vezette be, holott nem egy nagy
bonyolultságú megoldásról van szó. Több esetben volt már az az érzésem,
hogy Vácon megállt a kutatás-fejlesztés a 70-es években.
(Főleg a fekete-fehér negatívok esetében.)


A második képen a "régi", és az "új" Fortepan 100-as látható.
A bal oldali igencsak réginek tűnik, pedig még a kilencvenes években is ilyen külsővel
gyártották.

 

 

A filmet az Exa 1a fényképezőbe fűztem be, és mindössze egy darab, 50 mm-es alapobjektívet vittem magammal a fotózáshoz.
Olyan témákat kerestem, amelyek közvetlen napfény megvilágítást kapnak. Régebben fényképeztem ugyanis Fortéra árnyékban, vagy szórt
megvilágításban lévő témákat, és egyáltalán nem voltam elégedett az eredménnyel: minden ronda egysíkú, kontraszt nélküli szürke lett.

A scannelés azonban ezúttal kellemes csalódást okozott: a szemcsézettség sem volt olyan vészes, mint ahogy vártam, és a kontraszt
szerintem kimondottan jó lett. Köszönhető ez persze annak is, hogy nem a modern hívók egyikével, hanem a jó öreg AGFA Rodinallal hívtam,
amelyet még 1891-ben (!) szabadalmaztattak, így jelenleg a világ legrégebbi, iparilag előállított hívója. Sikerét jellemzi, hogy még ma is gyártják.
A negatívon végül is még 18 képnek volt hely, - a galériába igyekeztem a legjobbakat kiválogatni.

 

Az alábbi webgalériában a tesztképeket lehet megtekinteni. A felvételek 2012.02.25-én készültek Exa 1a fényképezőgéppel,
és Ennalyt 1:1.9/50mm objektívvel. (záridő: 1/125, blende: f11, f8) Hívás: AGFA Rodinal, 1:25.

 

 

 

C) 2012.02.26. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!