LEJÁRT FILMEK: FORTEPAN 100 (2004)

 

A 2007-ben végleg bezárt (de már azt megelőzően is csak szakaszosan termelő)
váci Forte cég filmjeivel már több cikkemben is foglalkoztam.

A mostani tesztalany Fortepan 100-as fekete-fehér film leginkább abban különbözik
a korábban bemutatottaktól, hogy a gyár történetének utolsó szakaszában készült.

2004 októberi a lejárati dátum. "Ilyen fiatal?!" - szaladt ki belőlem a kérdés
meggondolatlanul, amikor először kézbe vettem a dobozt. Pedig 2004 az éppen
14 évvel ezelőtt volt, - csak valahogy hozzászoktam a '80-as, '90-es évekbeli
dátumokhoz. :)

A világ fotóanyaggyártói közül utolsóként a Forte is elkezdte használni a filmkazettáin
az egyébként 1983-óta létező DX kódot, amely segítségével az erre felkészített
fényképezőgépek képesek a behelyezett filmek érzékenységének automatikus
felismerésére.

Műanyag fiola helyett a filmkazetta egy hermetikusan lezárt alufólia-papír anyagú,
hegesztett csomagolásban kapott helyet. Egyrészt egyszerűbben gépesíthető volt így
a csomagolás, másrészt a felbontást követően kevesebb hulladék keletkezett.


A képre kattintva a teljes tájékoztató megtekinthető!

Utólag is hatalmas köszönet Fiúk azért az óriási információmennyiségért, amelyet
a kidolgozáshoz megadtatok! ;) Persze értem én, hogy miután 7 (hét!) nyelven
sikerült elhelyezni olyan triviális, emiatt teljességgel érdektelen információkat,
minthogy a fénymérőt állítsuk ISO 100-as értékre (sic!), már nem maradt hely a
valóban fontos adatoknak.
Illett volna legalább az "alapvegyszerekhez" (D76, Rodinal) megadni az időket.
Azt feltételezni, hogy a világ minden országában Negafort hívót használnak,
legalább akkora naivitás, mint amikor a szép emlékű Stahl Judit konyhája című
tévéműsorban rendszeresen hangzottak el ex cathedra olyan kijelentések,
miszerint minden háziasszony éléskamrájában található morzsolt szarvasfül-szőr... ;)
Szerencsére a korábban tesztelt Fortepan 400 méterfilmhez mellékelt adatlapon
szerepeltek a 100-as idejei is, így nem hasráütésszerűen kellett a hívást elvégezni.


TAPASZTALATOK

Miközben a Forte fotópapírjai valóban világszínvonalúnak számítottak,
és a piacról való eltűnésük sok - fotózás iránt elkötelezett - ember számára
nagy veszteség volt, a váciak fekete-fehér filmjei sohasem tartoztak az élvonalba.
Ennek ellenére mégis a kapottnál jobb minőséget vártam volna abból kiindulva,
hogy nem fényévekkel ezelőtt járt le a film szavatossága.
ISO 50
-re exponáltam, normál idővel hívtam, és bár az előhívott negatív szemre
normálisnak nézett ki, a szkennelt képek mégis laposak, kontraszttalanok lettek.
Számomra a legfurcsább az volt, hogy az ennél régebbi, a '80-as években,
ill. a rendszerváltás környékén lejárt Forte filmek lényegesen jobb minőséget
produkáltak a tesztjeim során, dacára annak, hogy azok 15-20 évvel régebbiek voltak.
Valószínűleg a bezárás előtti évek folyamatos létbizonytalansága, ill. a szakaszos
termelés miatt nem sikerült a megfelelő minőséget stabilan biztosítani.

A felvételek Praktica Super TL fényképezőgéppel készültek Budapesten, 2018. március 11-én.
Objektívek: Meyer Oreston 1.8/50, ill. Exakta 2.8/28.
Hívás: Kodak D76 törzsoldat (stock), 7:00 @ 20°C, 5 perc előmosással.

A filmet Tóth Zoltán kaposvári olvasóm ajánlotta fel tesztelésre, nagy köszönet érte!

A HTML5 szabványú Flickr galériában az előre/hátra léptető nyilak csak azután válnak láthatóvá, ha a kurzort
a kép függőleges szélére húzzuk.

 

 

 

C) 2018.03.16. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
P: 2018.03.16.