LEJÁRT FILMEK: FORTEPAN 100 (GARÁZSVÁSÁRBÓL BESZERZETT)

 

Egy 2017 május végi napon kézzel írt, fénymásolóval sokszorosított A4-es lap várt
a postaládámban, amely arról tájékoztatott, hogy két utcával arrébb hamarosan
garázsvásárt tartanak, amelyen számos használt műszaki cikk is kipakolásra kerül.

Mivel a megjelölt napon éppen ráértem, elballagtam megtekinteni a kínálatot.
A bejáratnál a tulajdonos fogadott, akinek elmondtam, hogy elsősorban használt,
filmes fényképezőket keresek. Semmi jóval nem bíztatott, de javasolta, hogy azért
nézzek szét. Régi műsoros DVD-k, konyhai eszközök, kinőtt ruhák mellett
haladtam el, mikor már kezdtem azt hinni, hogy valóban hiába jöttem.
Aztán az egyik doboz mélyén sok lom társaságában valami ismerőset láttam meg:
egy ősrégi Fortepan 100 fekete-fehér filmet!

Gyorsan kézbevettem, és kibontottam a dobozt, mert nem lehetett tudni,
hogy egy elfényképezett, és az eredeti dobozába visszatett negatív,
vagy egy bontatlan film van a faltkartonban. Szerencsére ez utóbbi volt,
így már ballagtam is a tulajdonoshoz, hogy mondjon egy árat a filmre.
Ha az ember nem szakboltban vásárol, általában vagy nevetségesen túlárazott,
vagy épp ellenkezőleg: jelképes árakkal találkozhat.

- Száz forintért jó lesz? - szólt a válasz, és ebben a pillanatban már tudtam,
hogy ezúttal szerencsém van: semmi nepper árképzés, - így fizettem, és boldogan
indultam hazafelé újdonsült szerzeményemmel.

A kissé viseltes faltkarton oldalába ütött feliratból kiderült, hogy
az 1985 áprilisában lejárt film eredetileg 18 Ft-ba került.

A kazettatöltés az általunk "megszokott" kivitelt jelenti, vagyis amikor a filmet
gyárilag vágják méretre, és töltik kazettába. A vásárlónak nincs más dolga,
mint befűzni a gépbe, és fényképezni rá.

Léteztek ún. "sötétkamra töltés" kiszerelések is: ezeknél - a nevüknek megfelelően -
a felhasználónak kellett fénymentes helyen betölteni a filmet egy üres kazettába.

Korábban is fényképeztem már régi Fortepan fekete-fehér filmekre, most először
találkoztam viszont azzal a megoldással, hogy a filmkazetta a hermetikusan lezárt
fólia mellett még egy kartonhenger fizikai védelmét is élvezi.

Elsőre nem találtam meg a csomagolásban a gyári felhasználói útmutatót...

... pedig ott lapult az is a henger belsejében, a filmmel együtt... :)

A régies megjelenésű kazetta ezüst színű kupakjai szerszám nélkül is lepattinthatóak,
így a film elfotózása után a kazettát könnyedén újratölthetjük méterfilmmel.

TAPASZTALATOK

Idősebb fotósok elmondása alapján a FORTE filmek gyakran már újkorukban sem
tudták a rájuk írt névleges érzékenységet, ezért a fényképezőgépem fénymérőjét
ISO 25
-ös értékre állítottam be.

A film előhívásához a jól bevált Kodak D-76 vegyszert használtam.
Léteznek ugyan ennél korszerűbb hívók is, de egyrészt szerettem volna a filmhez
korban hozzáillő hívót választani, ill. az új kidolgozó oldatokhoz legtöbbször
nem érhetőek el gyári hívási idők a régebbi, már nem forgalmazott filmekhez.
Saját időt kikísérletezni pedig sem kedvem, sem lehetőségem nem volt.

A 32 évvel ezelőtti lejárati idő miatt sokkal erősebb alapfátyolra, és rosszabb képminőségre számítottam, mint ami végül az előhívott negatívról,
illetve a szkennelt képekből visszaköszönt. Összességében elégedett vagyok az eredménnyel.

A felvételek 2017.06.03. és 2017.07.02. között készültek Szentendrén, valamint Budapesten.
Fényképezőgép: Canonet 28.
Hívás: Kodak D76 törzsoldat (stock) 7 perc @ 20 °C, 5 perces előfürdővel.


A HTML5 szabványú Flickr galériában az előre/hátra léptető nyilak csak azután válnak láthatóvá, ha a kurzort 
a kép függőleges szélére húzzuk.

 

 

C) 2017.05.30 - 2017.08.06. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
P: 2017.08.07.