LEJÁRT FILMEK: FORTEPAN 200 (KISFILM)

 

Amikor 15 évvel ezelőtt elkezdtem fekete-fehér filmre is fényképezni,
gyakran vásároltam a magyar Forte cég filmjeiből.
Ennek nem annyira a minőség, mintsem a vételár volt a legfőbb oka,
ugyanis amíg az általam nagyra becsült Fuji Neopan 400-ból 1500 Ft-ba került egy
tekercs, addig a Fortepan filmek - beszerzési helytől függően - már 700-800 Ft-ért
elérhetőek voltak.
És bár a Forte minőségben meg sem közelítette a japán társát, főiskolás zsebbel
nagyon nem volt mindegy, hogy mennyit kell fizetni a pénztárnál.
A gyár bezárása előtt utoljára 2004 körül vásároltam Fortepan filmet,
mostani tesztalanyom azonban nem abból a szériából való, hanem egy nagyobb
lejárt filmes pakk részeként Németországból (!) került hozzám.

A váci fotónyersanyagokat gyártó Forte vállalatot még 1913-ban alapította
az Eastman Kodak, majd az 1947-es eladást követően egy évvel később államosításra
került a cég, amelyet utána - a Kodak nevet elhagyva - már Forte Fotokémiai Ipar
Vállalat néven hívtak. (forrás) A sikeres évtizedek után a lejtmenet a kétezres évek
elején kezdődött, majd 2007-ben végleg lehúzták a rolót.

Visszaemlékezések alapján az utolsó években már nem volt folyamatos a termelés:
miután összeszedtek egy gyártási fázisra elegendő megrendelést, elkészítették
a termékeket, majd újabb hosszú hónapok teltek el a következő gyártási időszakig.

Tesztalanyom az utolsó évek termelésének egyike: 2005 júliusában járt le
a szavatossága, és a dobozon már internetcím is található.

A filmkazetta a képen látható, alufólia belsejű, hegesztett papírba került
becsomagolásra. Ez egyrészt hermetikusan elzárja a külvilágtól, másrészt a felbontás
után jóval kevesebb szemét keletkezik, mint a műanyag fiolák esetén.

A 200-as érzékenységű kivitel kazettáján kék színű csík található (az ISO 100-as zöld,
míg a 400-as vörös csíkos volt.)

 

TAPASZTALATOK

A film befűzése után a fénymérőt ISO 80-as értékre állítottam. A felvételek egy része szórt fényben, míg legtöbbjük direkt napfényben készült.
Az előhívást a gyár által megadott idővel végeztem. A negatív hordozójának színe ugyanolyan volt, mint a friss filmeknél, ugyanakkor a képek
látható módon kissé túlexponáltak lettek.
Utólag megállapítható, hogy elég lett volna kisebb mértékű kompenzációt, vagy rövidebb hívási időt választani.
Utómunka programmal persze a túlexponálás jó eredménnyel helyrehozható, azonban a galériába a módosítás nélküli képeket töltöttem fel.
A Forte filmek ugyanakkora érzékenység mellett a márkás nyugati nyersanyagokhoz képest jóval szemcsésebb képet adnak, ez a tesztfotóknál is
tetten érhető volt.

A tesztképek az utolsó (szolnoki) felvétel kivételével Budapesten készültek, 2015. augusztus 8. és 15. között.
Fényképezőgép: Canonet 28.
Hívás: Kodak X-tol (1+1), 12 perc @ 20,1°C (11 percnél a hívó leöntve, majd folyóvizes mosás 1 percen át, - végül fixálás a szokott módon.)

 

 

 

 

C) 2015.08.16. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
P: 2015.08.20.