lejárt filmek: FORTEPAN 400 Professional

Az egykori Forte által gyártott fekete-fehér filmek közül a legnagyobb érzékenységű (vagy ahogyan a külföldi szakirodalmakból a bölcsészek tévesen
fordítják: "leggyorsabb" (sic!)) változatot szeretném bemutatni ebben a cikkben.

A kétféle Fortepan

Amint az az első képen látható, a 400-as érzékenységből kétféle volt forgalomban:
a "sima" Fortepan 400, ill. a "Fortepan 400 Professional" verzió.

A "profi" film dobozában nem szerepeltek a hívási idők, ezért bizonytalan voltam azzal
kapcsolatban, hogy a "sima" idejei alkalmazhatóak-e a "profi" verzióhoz.

A cég weblapja évek óta elérhetetlen, a gyár területét kezelő "vagyonhasznosító"
pedig aligha tudott volna segíteni. Korán örültem, amikor az IWIW közösségi oldalon rátaláltam egykori Fortés dolgozókra, akik közvetlenül a gyártásban,
ill. a kereskedelmi/marketing osztályon dolgoztak.
Azt hittem, ha valaki, akkor ők biztosan segíteni fognak nekem.

Fortepan 400

Sajnos nem így lett: bár elolvasták a levelemet, válasz nélkül törölték azt.
(IWIW-en visszanézhető, hogy kézbesítve lett-e az üzenet.) Azt gondoltam, hogy
akik évtizedeket húztak le egy jelentős üzemben, azokban talán van annyi szakmai
alázat, hogy az egykori cégük, termékeik iránt érdeklődő személyeknek segítenek.
Szomorú, hogy még annyira sem voltak képesek, hogy visszaírjanak, hogy
"Nem tudok/akarok segíteni"...

A kutatást nem adtam fel: rátaláltam Török György vegyészmérnök honlapjára,
aki egyben fotós is, így neki is feltettem ugyanazokat a kérdéseket, mint az egykori
Forte dolgozóknak. Szerencsére ő maximálisan pozitívan állt a kérdéshez, és egy
többoldalas (!) levélben, a kémiai háttérinfókat is leírva mutatta be, mi a különbség a
két film között. Az alábbiakban az Ő válaszának lényegét közlöm kivonatos formában
összefoglalva:

Fortepan 400 professional bulk

A hiedelmekkel ellentétben nincs külön ISO100-as, vagy 400-as emulzió: egyetlen
"receptet" készítettek el, és később, a minőségvizsgálatnál határozták meg, hogy
milyen végtermék készüljön belőle.

Ennek az az oka, hogy a korszerű filmek érzékenységét már évek óta nem az
ezüsttartalom növelésével, hanem különböző fényérzékenyítő festékekkel oldják
meg. Ezekből a festékekből azonban csak néhányszor 10 g-t kell tenni egy 100 kg-s (!)
emulzióba, ezért sem a pontos kimérést, sem a homogenitást nem tudják pontosan
tartani.

Ezért a minőségellenőrzéskor legjobbnak talált emulzióból lett a Fortepan 400
Professional, amelyből leginkább síkfilmet gyártottak, rollfilmet, vagy kisfilmet csak
elvétve.
Az az emulzió, ami műfényben tudta az ISO 400-as érzékenységet, de napfénynél csak
ISO 200 volt, abból lett a "sima" Fortepan 400.
Ebből szinte csak kisfilm, és roll készült, síkfilm csak nagyon ritkán.

Ha az emulzió nem teljesítette a feltételeket, de a 200-as érzékenységnek megfelelt, akkor abból Fortepan 200 lett, de olyan is előfordult,
hogy két eltérő tulajdonságú emulziót kevertek össze, és abból hozták össze a 200-as filmet.

A professional verzióban azért nincsenek mellékelve hívási idők, mert a profik maguknak mérték be a filmet egy ún. "ék" lefotózásával,
amely a fehértől a feketébe folyamatosan átmenő csíkokat tartalmazott, és így állapították meg a hívási időket.

Egy ismerősömnek köszönhetően egy teljes doboz, bontatlan Fortepan 400 Professional filmet sikerült megmenteni a pusztulás elől.
30,5 méter film van a dobozban - ez 20 tekercsnyi, 36 felvételes film hosszának felel meg.
Amint a címkén látszik, 2004-ben lejárt a szavatossága, de végig hűtve tárolták, így a próbahívás után nem vettem észre érezhető minőségromlást.
A szemcsézettsége a Forténál megszokott módon erős, ez bizonyos témáknál akár jót is tehet, de azoknak, akik igénylik a finomszemcsés filmeket,
biztos nem ez a film a legmegfelelőbb választás.

A filmet minden alkalommal ISO 200-as érzékenységűként szoktam ellőnni, függetlenül attól, hogy napfény, vagy műfény megvilágítással készül a
kép.

 


Hívási idők (20 °C-n):

  • Kodak X-tol (stock = törzsoldat): 12 perc
  • Kodak X-tol (1+1): 14 perc
  • AGFA Rodinal (1+25): 7,5 perc
  • Ilford ID-11: 12 perc

 

TAPASZTALATOK

A kezdetektől fogva folyamatos hűtve tárolás jó hatással volt a filmre: a 8 évvel ezelőtti lejárat ellenére sem vettem észre érezhető minőségromlást.
A film újkorában is erős szemcsézettséggel bírt, ha szeretjük az olyan képeket, amelyeken ez érezhetően érvényesül, akkor érdemes 1:25-s AGFA
Rodinallal hívni. Éles, kontrasztos képeket fogunk kapni.
Ha zavaró a nagy szemcseméret, akkor viszont 1+1-es Kodak X-tolt érdemes használni. Csodát ez sem fog csinálni, viszont láthatóan javít a képek
minőségén.

 

A felvételek 2012.03.09-16. között készültek Szegeden, és Budapesten, Canonet 28 távmérős fényképezővel.
Hívás: Kodak X-tol (1+1), 20 °C, 14 perc

 

 

 

C) Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
Cikk: 2012.02.25.
Képek: 2012.03.18.