LEJÁRT FILMEK: FORTEPAN 50

 

50-es évek színvilága...

Éppen 20 éve van annak, hogy a most bemutatott Fortepan 50-es negatívnak
lejárt a szavatossága. Pedig, ha a csomagolás szín-, és formavilágát tekintjük,
az az érzésünk támadhat, mintha egyenesen az ötvenes évekből került volna elő.

Ez nem véletlen: évtizedeken át ilyen külsővel gyártották ezt a negatívot, - úgy tűnik,
a rendszerváltás előtt a marketing, és a dizájn kevésbé voltak húzóágazatok Vácon.
(A marketing később sem, hisz' ha nem így lett volna, akkor talán most nem
múlt időben beszélnénk a gyárról...)

A hozzám került példány az egyik dunántúli "derékszíjas vállalatnál" került
selejtezésre, - a helyszínelők erre dokumentálták az eseményeket a "digit-korszak"
beállta előtt. Szerencsére nem a kukában végezte, - pedig nem sok választotta el
attól, hogy ilyen sorsra jusson.

Készült: a Magyar Népköztársaságban :)

Az árat gyárilag belepréselték a faltkartonba, közvetlen az emulziós szám,
és a lejárati idő alá: "ár.38.10.Ft."
A film még a rendszerváltás előtt készült, amikor még Magyar Népköztársaság volt
az ország hivatalos neve.

Érdekessége, hogy mindössze ISO 50-es érzékenységű, - tehát hosszabb
megvilágítást, vagy tágabb blendenyílást igényel, mint a normál érzékenységű filmek.

Kibontva a csomagot...

Cserébe kevésbé szemcsés, és az idő múlását is jobban tolerálja.
Szokatlannak tűnhet a "kazettatöltés" felirat a doboz oldalán, pedig korábban
készültek "napfénytöltés", ill. méterfilm kivitelben is. Előbbit egy speciális kazettába
kellett tölteni, utóbbit viszont kizárólag sötétkamrában lehetett kezelni.
A különféle kiszerelésekkel kapcsolatban ajánlom Urbán József részletes, képekkel
illusztrált írását
.

A másik érdekesség a "miniature film". Ez magyarra fordítva "kisfilmet"
(135-s, vagy "Leica-film") jelent. A megkülönböztetés oka, hogy ugyanebből készült
síkfilm, ill. rollfilm is. Más kérdés, hogy a csomagra ránézve egyből meg lehet
mondani, hogy melyikkel van dolgunk, hiszen a síkfilm sokkal nagyobb dobozban van,
a roll pedig hosszúkás, alacsonyabb faltkartonban.

DX kódot ne is keressünk!

A Forténál megszokott módon a filmkazetta nem műanyagfiolában van,
hanem fóliabelsejű papírban, amit hermetikusan lehegesztettek.
A film mellé csomagoltak egy többnyelvű leírást is, amiben mindenféle lényegtelen
információt leírtak, - egyetlen dolgot felejtettek ki csak: a hívási idők táblázatát.
Ennyi év távlatából pedig nem egyszerű ezt megtudni, hiszen a gyár is bezárt jó
10 évvel ezelőtt.
Hívásidő tehát nincs a lapon, helyette írnak arról, hogy az ISO 400-as Fortepan
csak 200-as napfényben (ugyanaz a papír lett mellékelve mindegyik filmhez.)
A lap közepén a "napocska f/16, felhőcske f/8, árnyék f/4" szimbólumok is
megtalálhatóak arra az esetre, ha valakinek nem lenne fénymérője.
Az ISO 50-es film forgalmazása a rendszerváltás után megszűnt, mert a későbbi
Forte filmek csomagolásának belsejében lévő papíron már csak a 100, 200,
400-as érzékenységű negatívokat említik.

Fortepan 50 és Zorki 4

Úgy gondoltam, a filmet stílusos lenne egy olyan gépbe befűzni, ami korát tekintve
passzol a film dobozának, és kazettájának régi megjelenéséhez.
Így esett a választás a 8 éve szekrényben pihenő (!) Zorkij 4 távmérős gépre.
Ráadásul 2012-ben pont 70 éves a KMZ, (a gép gyártója), így még egy érv szólt a
a választás mellett.

 

TAPASZTALATOK

Az alacsony érzékenység miatt végig 1/125 s záridőt használtam, - ehhez helyszíntől, és megvilágítástól függően f/4 - f/8 közötti
blendeértékeket tudtam exponálni. A fénymérőt ISO 50-re állítottam, mivel a Zorkij zárja a kora miatt valamennyivel hosszabb időket exponál,
mint a névleges értékek, ezzel "korrigálja" a lejárt film érzékenységvesztését.
A 45 éves Jupiter 8 2/50-es objektív meglepően jó minőségű, és éles képet alkot a filmre.

A Fortepan 50-est Kodak X-tol (1+1)-ben hívtam elő. Mivel semmilyen hívási időt nem találtam a filmhez, így más hívók,
és filmek adataiból igyekeztem kikövetkeztetni a megfelelő időt.
20 °C mellett 12,5 percet választottam. Szerencsém volt: megfelelő fedettségű, jó negatívot kaptam.

A film feltehetően még a régi emulziók közé tartozik: a magas ezüsttartalom szürkére színezte a fixírt, az előmosásnál pedig lilás árnyalatú lett
a csapvíz. Ettől nem kell megijedni, viszont szokatlan lehet, ha korábban nem találkoztunk ilyen jelenséggel.
A film kimondottan kellemes meglepetést okozott: a Forte filmekhez képest jóval kisebb szemcsézet, és a 20 éves lejárat ellenére normális
a fedettség a negatívon.
A nyersanyag szerintem teljesen korrekt, - ha nem tudnám, hogy Forte, simán elhinném, hogy valamilyen fejlett, nyugati márkáról van szó.

A filmet VMP ajánlotta fel tesztelésre. Köszönet érte!
A képek 2012. február 19. és március 4. között készültek.

A HTML5 szabványú Flickr galériában az előre/hátra léptető nyilak csak azután válnak láthatóvá, ha a kurzort 
a kép függőleges szélére húzzuk.

 

 

 

C) 2012.02.22. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
Képek: 2012.04.12.