LEJÁRT FILMEK: ŐSRÉGI FORTEPAN 400 Professional EXTRA

 

Fortepan 400 Professional EXTRA

A Fortepan 400 Professional Extra típusú, magyar gyártmányú,
fekete-fehér film egyszer már szerepelt a Lejárt filmek rovatban.

Abban a cikkben egy, - a gyár bezárása előtt nem sokkal gyártott -, hűtve tárolt
verziót teszteltem, most azonban egy ősrégi, ismeretlen előéletű példány került
hozzám.

Fortepan 400

A filmet a képen látható formában kaptam meg, - így a pontos lejárati idejéről
semmilyen információt nem tudok közölni.

A kazetta ezüst színű alsó, és felső részéből úgy tippelem, hogy valamikor a '80-as
évek végén, maximum a '90-es évek elején járhatott le, mert az 1992-es szavatosságú
Fortepan 50 már teljesen fekete színű kazettába lett kiszerelve, és összehasonlítva
őket, a címke felirata is "korszerűbbnek" tűnik.

Fortepan 400

Adva van tehát egy 20-25 éve lejárt, ráadásul nagyérzékenységű film,
amelyekről köztudott, hogy nem nagyon tolerálják a szavatossági idő túllépését.

Őszintén megvallva, fel voltam készülve arra, hogy még ha lesznek is képek a filmen,
az alapfátyol annyira erős lesz, hogy végeredményben használhatatlanná teszi
azokat. (Korábban volt már ilyen tapasztalatom egy ISO 400-as ORWO rollfilmmel.)

 

TAPASZTALATOK

A fényképezőgép fénymérőjén ISO 80-as érzékenységet állítottam be, mivel a Forte filmek újkorukban sem mindig tudták produkálni a rájuk írt
névleges adatot, ráadásul ez egy lejárt film, ami tovább csökkenti a tényleges ASA/DIN értéket.

Az EOS fényképezőgépek filmbefűzése automatikusan történik, ugyanakkor a 0, és 00 jelű kockákat minden esetben átlépik, - annak ellenére,
hogy azokra is készíthető lenne felvétel. Ez most sem történt másképp, - így viszont a 34. felvétel után elfogyott a film, és a gép automatikusan
visszatekercselte a már exponált kockákat a kazettába.

Ki tudja, hogy ennél a nyersanyagnál miért nem volt "ráhagyás", miért kellett ennyire kicsinyeskedni.
Lehet, hogy csak így sikerült 130%-kal túlteljesíteni az ötéves tervet :)))

A Forte filmeknél az adott képkoca alatt mindig két sorszám szerepelt - még a bezárás előtti utolsó években is, pedig a félkép-formátumú gépek
igazából sosem terjedtek el olyan széles körben, hogy ez a kettős sorszámozás (szerintem) indokolt lett volna.
Normális esetben tehát 1-től 72-ig kellene tartania a számozásnak, ehelyett 26-tal kezdődik, 86-ig tart, majd újraindul 1-től 14-ig.

A filmet 1:50-es Agfa Rodinal-ban hívtam elő: nagy volt az öröm, amikor kiderült, hogy a film nem ment tönkre, és még képek is vannak rajta :)

A negatív picivel erősebb fedettségű, mint a szokásos, de ezt talán ne vessük a szemére egy kb. 25 éve lejárt, nem hűtve tárolt, ISO400-as filmnek!

A második öröm pedig akkor ért, amikor a scanner szoftverében megjelentek az előnézeti képek, és kiderült, hogy a filmen lévő fotók teljesen
rendben vannak. Szándékosan igyekeztem olyan képeket készíteni, amelyeken nagy megvilágítási különbségű részek találhatóak.
Összességében elégedett vagyok az eredménnyel, - tetszik ez a képvilág.

 

A felvételek 2012.11.04-én készültek Szolnokon, Canon EOS 50E fényképezővel.
Hívás: AGFA Rodinal 1:50, 13 perc @ 20,3 °C.
A filmet Vargha Márk Péter ajánlotta fel tesztelésre, köszönet érte!

 

 

 

C) 2012.11.04. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
P: 2012.11.05.