Szegecs Weblapja

A magyar gyártmányú Fotobox fényképezőgépről először még évekkel ezelőtt,
Török György cikkében olvastam. A gép már akkor megtetszett a szép formája miatt,
azonban a '60-as évek elején gyártott eszközzel való első személyes "találkozásra"
egészen 2012 nyaráig várnom kellett.

Az ún. boxgépek családjába a fényképezők azon legegyszerűbb példányai tartoznak,
amelyekben legtöbbször sem a blende, sem a zársebesség álltására sincs
lehetőségünk.
Ebben a csoportban tulajdonképpen "kakukktojás" a Magyar Optikai Művek által
gyártott Fotobox fényképezőgép, amely a boxgépeknél általános "szemüveglencse"
helyett távolságállítási lehetőséggel ellátott kétlencsés objektívvel, illetve háromféle
záridő, és blende választási lehetőséggel rendelkezik.

Lássuk ezeket a paramétereket alaposabban megvizsgálva:

A gép objektívje egy f7,7-es "fényerejű", kétlencsés achromat lencserendszer.
Az achromat jelzésű objektívek az ún. kromatikus aberrációra, mint képalkotási
hibára korrigált rendszert jelentenek. A kromatikus aberrációt a mai digitális gépek
használói is ismerhetik: a tárgyak kontúrjainál látható zavaró, lilás elszíneződések is
ennek a hibának a következtében kerülnek a képre.

A korabeli szakcikkek az achromát objektívet tájképlencsének is nevezik, aminek
a miértje könnyen megérthető, ha figyelembe vesszük az f 7,7-es kezdő fényerőt.
Ez egy olyan érték, amivel a korabeli filmekkel gyakorlatilag csak statikus témák voltak
fotózhatóak bemozdulás nélkül.

A géppel exponálni a kis fekete kar lenyomásával lehet.
A nagyon egyszerű rugós zárszerkezetnek köszönhetően nincs külön zárfelhúzó,
és külön exponáló gomb, hanem ezt a két funkciót egy kezelőszervben egyesítették.

A kioldózsinór csatlakoztató hüvelye fölött a véletlen zárkioldást megakadályozó retesz
található.

A B idő mellett 1/25, 1/50, és 1/100 s záridők közül választhatunk.
Ezért hiába fűzünk a gépbe modern, ISO 400-as filmet: rövid záridők hiányában mozgó
tárgyak akkor sem fényképezhetőek bemozdulás nélkül.

A blendét a gép objektívje alatt látható kör alakú tárcsával állíthatjuk be.
A blenderendszer hihetetlenül egyszerű: egy fémlapba három különböző átmérőjű lyuk
van belefúrva, - ezek közül értelemszerűen mindig egy van befordítva az objektív,
és a film közé. A rendszer előnye, hogy a blende mindig kör alakú, ugyanakkor,
- mivel nem kell az apró lamellákat mozgatni,- a működése is sokkal üzembiztosabb.
Hátránya viszont, hogy mindössze három érték közül választhatunk: f7.7, f11, és f16.

A gép hátlapja a képen látható kallantyú "Z" (=zárva) állásból "NY" (=nyitva) állásba
történő fordítása, és a filmtovábbító orsó kihúzása után vehető le.

Egyszerű boxgépről lévén szó, a képkereső nincs semmiféle kapcsolatban
az élességállítással, mindössze a képkivágás behatárolását segíti elő.

A szemléltetés kedvéért befűztem egy üres rollfilmes védőpapírt a gépbe.
A hátlapon található nyomólemeznek köszönhetően kerül síkba a film.

A rollfilmes gépeken megszokott vörös ablak mögött látható az aktuális képkocka
sorszáma, ill. ez nyújt segítséget a film továbbításakor is.

TAPASZTALATOK

Objektív: a saccolásos élességállítás ellenére a képek közepe meglepően éles. A szélek felé persze láthatóan gyengül az élesség,
ezen azonban sokat lehet javítani, ha nem a teljes nyíláson, hanem f11-en, vagy f16-on használjuk az objektívet.
Ehhez persze fényre is szükség lesz. ;)

A kép szélein van egy kis perspektivikus torzítás, ill. sötétedés, de éppen ezek a "hibák" adják a Fotobox egyedi képvilágát.
Igazán szépek azok a képek lettek, amelyek közvetlen napsütésben készültek: a szórt fényben készített felvételek szerintem kevésbé lettek jók.
Összegezve a képvilág "nagyon bejön" : szeretném még sokat használni a későbbiekben.

Képkereső: nagyon pozitív véleményem van róla: egyrészt világos a keresőkép, másrészt ami a legjobb, hogy pont azt mutatja,
ami később a filmen is visszaköszön majd. Nem többet, nem kevesebbet. Én még nem találkoztam ennyire jól használható átnézeti keresővel!

Zárszerkezet: ennél az volt az érzésem, hogy nem mindig pontosak az idők: volt, hogy egymás után készítettem két felvételt ugyanolyan
megvilágítás mellett: az egyik kép jó lett, a másik viszont láthatóan alulexponáltra sikerült. Tapasztalatom szerint viszont az 1/50 s záridő is
kitartható kézből, bemozdulás nélkül.


Az eddigi gépbemutatók közül talán ehhez a cikkhez készültek el a legnehezebben a tesztképek: az első tekercs, amit befűztem a gépbe,
egy Fuji 160S profi színes negatív volt, aminek a hívását a helyi labor sikeresen elrontotta (!), ezért azok a képek nem kerülhettek fel ide.

Második alkalommal a 2007-ben lejárt, utolsó tekercs Ilford Pan 100-as negatívot fűztem be.
Kaptam egy fülest, hogy a vasútállomás legkülső vágányára kihúztak egy egész szerelvénynyi selejtezett személykocsit, illetve pár darab
MDmot mozdonyt, amelyeket hamarosan továbbszállítanak a sátoraljaújhelyi bontótelepre.
Gondoltam, ez jó téma lesz a Fotobox bemutatásához.

Egy szolgálatban lévő forgalmistával, ill. egy mozdonyvezetővel beszéltem, akik teljesen jófejek voltak, - nem úgy, mint a később megjelent
két alkalmazott, akik a MÁV Vasútőr kft. munkatársai. Az ő feladatuk az lenne, hogy megakadályozzák a rongálásokat, kábellopásokat.
Sajnos ehelyett leginkább csak a vasútfotósokkal tudnak keménykedni: megtiltották a fotózást.
Szomorúan vettem tudomásul, hogy a kommunikáció nem megvalósítható velük, mert bármit kérdeztem, vagy mondtam, összesen két mondatot
tudtak rá felelni: "Nem lehet fényképezni", és "Nincs engedély!"
Nyilván a gonosz járműfotósok miatt tart ott a mai magyar vasút, ahol tart...
A kedvezőtlen hozzáállás ellenére nem adtam fel: másnap újra visszamentem, szerencsére akkor már senki sem szólt hozzám.

Összegezve a cikk tapasztalatait: a Fotobox gépet azoknak ajánlom, akik utólagos képmódosító eljárások nélkül szeretnének régies hatású képeket
készíteni. Hálás darab, jó kezelhetőséggel, egyedi képvilággal!

A tesztképek 2012. szeptemberében készültek, Szolnokon.
Film: Ilford PAN 100 (lejárt: 2007).
Hívás: Kodak X-tol (1+1) 10,5 perc @ 20,1 °C.