Szegecs Weblapja

A magyar gyártmányú Fotobox fényképezőgépről először még évekkel ezelőtt, Török György - azóta már elérhetetlenné vált - cikkében olvastam. A gép már akkor megtetszett a szép formája miatt, azonban a '60-as évek elején gyártott eszközzel való első személyes "találkozásra" egészen 2012 nyaráig várnom kellett.

Az ún. boxgépek családjába a fényképezők azon legegyszerűbb példányai tartoznak, amelyekben legtöbbször sem a blende, sem a zársebesség álltására sincs lehetőségünk. Ebben a csoportban tulajdonképpen "kakukktojás" a Magyar Optikai Művek által gyártott Fotobox fényképezőgép, amely a boxgépeknél általános "szemüveglencse" helyett távolságállítási lehetőséggel ellátott kétlencsés objektívvel, illetve háromféle záridő, és blende választási lehetőséggel rendelkezik.

Lássuk ezeket a paramétereket alaposabban megvizsgálva:

A gép objektívje egy f7,7-es "fényerejű", kétlencsés achromat lencserendszer. Az achromat jelzésű objektívek az ún. kromatikus aberrációra, mint képalkotási hibára korrigált rendszert jelentenek. A kromatikus aberrációt a mai digitális gépek használói is ismerhetik: a tárgyak kontúrjainál látható zavaró, lilás elszíneződések is ennek a hibának a következtében kerülnek a képre.
A korabeli szakcikkek az achromát objektívet tájképlencsének is nevezik, aminek a miértje könnyen megérthető, ha figyelembe vesszük az f 7,7-es kezdő fényerőt. Ez egy olyan érték, amivel a korabeli filmekkel gyakorlatilag csak statikus témák voltak fotózhatóak bemozdulás nélkül.

A géppel exponálni a kis fekete kar lenyomásával lehet. A nagyon egyszerű rugós zárszerkezetnek köszönhetően nincs külön zárfelhúzó, és külön exponáló gomb, hanem ezt a két funkciót egy kezelőszervben egyesítették. A kioldózsinór csatlakoztató hüvelye fölött a véletlen zárkioldást megakadályozó retesz található.

A B idő mellett 1/25, 1/50, és 1/100 s záridők közül választhatunk. Ezért hiába fűzünk a gépbe modern, ISO 400-as filmet: rövid záridők hiányában mozgó tárgyak akkor sem fényképezhetőek bemozdulás nélkül.

A blendét a gép objektívje alatt látható kör alakú tárcsával állíthatjuk be. A blenderendszer hihetetlenül egyszerű: egy fémlapba három különböző átmérőjű lyuk van belefúrva, - ezek közül értelemszerűen mindig egy van befordítva az objektív, és a film közé. A rendszer előnye, hogy a blende mindig kör alakú, ugyanakkor, - mivel nem kell az apró lamellákat mozgatni,- a működése is sokkal üzembiztosabb. Hátránya viszont, hogy mindössze három érték közül választhatunk: f7.7, f11, és f16.

A gép hátlapja a képen látható kallantyú "Z" (=zárva) állásból "NY" (=nyitva) állásba történő fordítása, és a filmtovábbító orsó kihúzása után vehető le.

Egyszerű boxgépről lévén szó, a képkereső nincs semmiféle kapcsolatban az élességállítással, mindössze a képkivágás behatárolását segíti elő.

A szemléltetés kedvéért befűztem egy üres rollfilmes védőpapírt a gépbe. A hátlapon található nyomólemeznek köszönhetően kerül síkba a film.

A rollfilmes gépeken megszokott vörös ablak mögött látható az aktuális képkocka sorszáma, ill. ez nyújt segítséget a film továbbításakor is.

TAPASZTALATOK

Objektív: a saccolásos élességállítás ellenére a képek közepe meglepően éles. A szélek felé persze láthatóan gyengül az élesség, ezen azonban sokat lehet javítani, ha nem a teljes nyíláson, hanem f11-en, vagy f16-on használjuk az objektívet. Ehhez persze fényre is szükség lesz. ;)

A kép szélein van egy kis perspektivikus torzítás, ill. sötétedés, de éppen ezek a "hibák" adják a Fotobox egyedi képvilágát. Igazán szépek azok a képek lettek, amelyek közvetlen napsütésben készültek: a szórt fényben készített felvételek szerintem kevésbé lettek jók. Összegezve a képvilág "nagyon bejön" : szeretném még sokat használni a későbbiekben.

Képkereső: nagyon pozitív véleményem van róla: egyrészt világos a keresőkép, másrészt ami a legjobb, hogy pont azt mutatja, ami később a filmen is visszaköszön majd. Nem többet, nem kevesebbet. Én még nem találkoztam ennyire jól használható átnézeti keresővel!

Zárszerkezet: ennél az volt az érzésem, hogy nem mindig pontosak az idők: volt, hogy egymás után készítettem két felvételt ugyanolyan megvilágítás mellett: az egyik kép jó lett, a másik viszont láthatóan alulexponáltra sikerült. Tapasztalatom szerint viszont az 1/50 s záridő is kitartható kézből, bemozdulás nélkül.


Az eddigi gépbemutatók közül talán ehhez a cikkhez készültek el a legnehezebben a tesztképek: az első tekercs, amit befűztem a gépbe, egy Fuji 160S profi színes negatív volt, aminek a hívását a helyi labor sikeresen elrontotta (!), ezért azok a képek nem kerülhettek fel ide.

Második alkalommal a 2007-ben lejárt, utolsó tekercs Ilford Pan 100-as negatívot fűztem be. Kaptam egy fülest, hogy a vasútállomás legkülső vágányára kihúztak egy egész szerelvénynyi selejtezett személykocsit, illetve pár darab MDmot mozdonyt, amelyeket hamarosan továbbszállítanak a sátoraljaújhelyi bontótelepre. Gondoltam, ez jó téma lesz a Fotobox bemutatásához. Egy szolgálatban lévő forgalmistával, ill. egy mozdonyvezetővel beszéltem, akik teljesen jófejek voltak, - nem úgy, mint a később megjelent két alkalmazott, akik a MÁV Vasútőr kft. munkatársai. Az ő feladatuk az lenne, hogy megakadályozzák a rongálásokat, kábellopásokat. Sajnos ehelyett leginkább csak a vasútfotósokkal tudnak keménykedni: megtiltották a fotózást. Szomorúan vettem tudomásul, hogy a kommunikáció nem megvalósítható velük, mert bármit kérdeztem, vagy mondtam, összesen két mondatot tudtak rá felelni: "Nem lehet fényképezni", és "Nincs engedély!" Nyilván a gonosz járműfotósok miatt tart ott a mai magyar vasút, ahol tart... A kedvezőtlen hozzáállás ellenére nem adtam fel: másnap újra visszamentem, szerencsére akkor már senki sem szólt hozzám.

Összegezve a cikk tapasztalatait: a Fotobox gépet azoknak ajánlom, akik utólagos képmódosító eljárások nélkül szeretnének régies hatású képeket készíteni. Hálás darab, jó kezelhetőséggel, egyedi képvilággal!