Franka-Kamerawerk
Bayreuth (Bayern)
Németország

A FRANKA SOLIDA I FÉNYKÉPEZŐGÉP BEMUTATÁSA



Régi vágyam volt, hogy fényképezhessek egy öreg, harmonika-kihuzatos fényképezővel. A használt fotós felszereléseket kínáló boltok kirakatában lévő gépek számomra vagy drágák, és/vagy lestrapáltak (kopott, szakadt szigetelésű, bizalmat egyáltalán nem ébresztőek) voltak, így sosem szántam rá magamat a vásárlásra. A most bemutatásra kerülő Franka Solida I fényképezőt a weblapom egyik olvasójától kaptam kipróbálásra.

Franka Solida I

A Solida I a rollfilmes fényképezőgépek családjába tartozik.

A középformátumúnak is hívott gépeknél az objektív nagyobb távolságra helyezkedik el a film síkjától, mint azt a kisfilmes testvéreiknél megszokhattuk. Emiatt a fényképezőgép is szükségszerűen nagyobb, tömzsibb lesz, ezáltal a szállítása, tárolása kényelmetlenebb. Mivel az objektív-filmsík távolságra csak a fényképezés idejére van szükségünk, így a bemutatotthoz hasonló elven működő gépeknél a film külvilágtól történő elzárását, és a filmsík-objektív távolság biztosítását egy fémmechanikával mozgatott, bőrből készült harmonikával oldották meg. Így születtek meg az angolul "folding camera"-ként, magyarul pedig harmonikás fényképezőgépként ismert típusok.

Made in Germany - U.S. Zone

"Made in Germany - U.S. Zone", - vagyis készült Németországban, az amerikai megszállás alatt lévő zónában. (A II. VH után a legyőzött Németország a győztes hatalmak által ún. megszállási zónákra lett szabdalva. A München tartományi fővárossal rendelkező Bajorország (Bayern) az amerikai csapatok ellenőrzése alá került. Mivel a Franka cég telephelye, Bayreuth is ebbe a zónába esett, így már érthető a gép hátán lévő felirat. Íme egy kiváló példa, hogy a technika, és a történelem mennyire nem választhatóak el egymástól. Meglátásom szerint a magyar közoktatási rendszer több évtizedes hiányossága, hogy az egyes tárgyakat (magyar-, és világtörténelem, humán-, és természettudományok, művészetek, stb. nem összefüggésében, hanem szigetszerűen oktatják, mintha ezeknek az égvilágon semmi köze, hatása nem lenne egymásra.)

Franka Solida I

A Franka cég 1909-ben (!) kezdett fényképezőgépeket gyártani. 1962-ben tulajdonos váltás történt, de a gyártás még 1966-ig folytatódott (erről részletesebben itt).

A Solida gép többféle kivitelben készült: sorszám nélküli, ill. római I-III számmal jelölt szériákban. A neten fellelt, - gyűjtők által publikált képek alapján a nálam lévő gép valamikor 1956 környékén készülhetett.

FRANKAR ANASTIGMAT

A képen látható példány "VARIO" zárral szerelt, ez mindössze három záridő (25, 50, 200), és B exponálásra képes, és önkioldóval sem rendelkezik. Látható, hogy ezek még nem a ma szabványosként létező záridősor elemei. (Érdekesség, hogy a későbbi Solida II-ből készültek COMPUR zárral szerelt példányok, sokkal több záridővel, és önkioldóval.)

Az objektív FRANKAR márkanevű, 1:6,3-as fényerejű, 75 mm gyújtótávolságú. A mai, nagy fényerejű objektívek között furcsának tűnhet a 6.3-as fényerő, de gondoljunk arra, hogy régen sem tudta mindenki megfizetni az f2.8-as objektíveket. A blende-rendszer 10 (!) lamellából áll.

ANASTIGMAT

Az objektíven szereplő "anastigmat" egy olyan lencserendszert jelöl, ami az ún. asztigmatizmusra (= pontnélküliség), mint képalkotási hibára korrigálva van. Az asztigmatizmus egy olyan képi hiba neve, amikor az egy pontból induló fénysugarak a lencsén való áthaladás után már nem egy pontban, hanem ellipszisben, vagy kettős ellipszisben egyesülnek.

A központi zár, és a kioldó-híd sajnos nem működött kifogástalanul, így a használatbavételhez szükség volt még egy idős fotóműszerész szakértelmére, és kézügyességére is.

Franka Solida I

A Solida az ún. "saccolásos" élességállítási módszert használja. A neten található képek alapján gyártottak hozzá külső távmérőt is, amit a gép tetejére kellett helyezni, és mivel nem volt mechanikai függésben a fényképezővel, így a távmérőn leolvasott értéket külön kellett beállítani az objektív távolságskáláján.

Géptér

Szerencsére a bőrharmonika nem volt lyukas, vagy szakadt, ami pedig gyakori gond szokott lenni az ilyen korú gépeknél, - főleg ha az elmúlt évtizedeket padláson, vagy dohos pincében töltötték.

Sokan nem hiszik el, hogy ha valamit ezen helyek egyikében tárolnak, az gyakorlatilag olyan, mintha az adott tárgyat a kuka mellé tennék ki.

 

A TESZT TAPASZTALATAI


Ami tetszett:
Hihetetlenül jó érzés egy ilyen géppel fotózni annak ellenére, hogy csak saccolásos élességállítással rendelkezik. Azt gondoltam, hogy ahol majd megjelenek vele, egyből feltűnést fog kelteni, ehhez képest a kutyát nem érdekelte egyik esetben sem, hogy mi van nálam. Ugyanakkor amikor a - mai gépekre sokkal jobban hasonlító - Zenit-tel fotózok, rendszeresen UFO-nak néznek :)
A gép régi objektívjének képvilága nekem nagyon tetszik. Ha műszerrel mérnénk, nyilván alulmaradna a mai modern társaival szemben, de valahogy számomra ez is olyan, mint a Hi-Fi-ben a csöves vs. IC-s technika: a csöves erősítő elbukik a műszeres teszteken, de szubjektíve mégis szebben szól, mint a mérés szerint amúgy tökéletes, de talán éppen emiatt teljesen steril hangzású IC-s.

 

 

 

 

C) 2012.07.17 - 08.20. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!