Franka-Kamerawerk
Bayreuth (Bayern)
Németország

A FRANKA SOLIDA I FÉNYKÉPEZŐGÉP BEMUTATÁSA



Régi vágyam volt, hogy fényképezhessek egy öreg, harmonika-kihuzatos fényképezővel.
A használt fotós felszereléseket kínáló boltok kirakatában lévő gépek számomra vagy drágák, és/vagy lestrapáltak (kopott, szakadt szigetelésű,
bizalmat egyáltalán nem ébresztőek) voltak, így sosem szántam rá magamat a vásárlásra.
A most bemutatásra kerülő Franka Solida I fényképezőt a weblapom egyik olvasójától kaptam kipróbálásra.

Franka Solida I

A Solida I a rollfilmes fényképezőgépek családjába tartozik.

A középformátumúnak is hívott gépeknél az objektív nagyobb távolságra helyezkedik el
a film síkjától, mint azt a kisfilmes testvéreiknél megszokhattuk.
Emiatt a fényképezőgép is szükségszerűen nagyobb, tömzsibb lesz, ezáltal a szállítása,
tárolása kényelmetlenebb.
Mivel az objektív-filmsík távolságra csak a fényképezés idejére van szükségünk, így
a bemutatotthoz hasonló elven működő gépeknél a film külvilágtól történő elzárását,
és a filmsík-objektív távolság biztosítását egy fémmechanikával mozgatott,
bőrből készült harmonikával oldották meg.
Így születtek meg az angolul "folding camera"-ként, magyarul pedig harmonikás
fényképezőgépként ismert típusok.

Made in Germany - U.S. Zone

"Made in Germany - U.S. Zone", - vagyis készült Németországban,
az amerikai megszállás alatt lévő zónában
.
(A II. VH után a legyőzött Németország a győztes hatalmak által ún. megszállási
zónákra lett szabdalva. A München tartományi fővárossal rendelkező Bajorország
(Bayern) az amerikai csapatok ellenőrzése alá került.
Mivel a Franka cég telephelye, Bayreuth is ebbe a zónába esett, így már érthető
a gép hátán lévő felirat.
Íme egy kiváló példa, hogy a technika, és a történelem mennyire nem választhatóak el
egymástól. Meglátásom szerint a magyar közoktatási rendszer több évtizedes
hiányossága, hogy az egyes tárgyakat (magyar-, és világtörténelem, humán-,
és természettudományok, művészetek, stb. nem összefüggésében, hanem
szigetszerűen oktatják, mintha ezeknek az égvilágon semmi köze, hatása nem lenne
egymásra.)

Franka Solida I

A Franka cég 1909-ben (!) kezdett fényképezőgépeket gyártani.
1962-ben tulajdonos váltás történt, de a gyártás még 1966-ig folytatódott.
(erről részletesebben itt.)

A Solida gép többféle kivitelben készült: sorszám nélküli, ill. római I-III számmal jelölt
szériákban. A neten fellelt, - gyűjtők által publikált képek alapján a nálam lévő gép
valamikor 1956 környékén készülhetett.

FRANKAR ANASTIGMAT

A képen látható példány "VARIO" zárral szerelt, ez mindössze három záridő
(25, 50, 200), és B exponálásra képes, és önkioldóval sem rendelkezik.
Látható, hogy ezek még nem a ma szabványosként létező záridősor elemei.
(Érdekesség, hogy a későbbi Solida II-ből készültek COMPUR zárral szerelt példányok,
sokkal több záridővel, és önkioldóval.)

Az objektív FRANKAR márkanevű, 1:6,3-as fényerejű, 75 mm gyújtótávolságú.
A mai, nagy fényerejű objektívek között furcsának tűnhet a 6.3-as fényerő,
de gondoljunk arra, hogy régen sem tudta mindenki megfizetni az f2.8-as objektíveket.
A blende-rendszer 10 (!) lamellából áll.

ANASTIGMAT

Az objektíven szereplő "anastigmat" egy olyan lencserendszert jelöl,
ami az ún. asztigmatizmusra (= pontnélküliség), mint képalkotási hibára korrigálva van.
Az asztigmatizmus egy olyan képi hiba neve, amikor az egy pontból induló fénysugarak
a lencsén való áthaladás után már nem egy pontban, hanem ellipszisben,
vagy kettős ellipszisben egyesülnek.

A központi zár, és a kioldó-híd sajnos nem működött kifogástalanul,
így a használatbavételhez szükség volt még egy idős fotóműszerész szakértelmére,
és kézügyességére is.

Franka Solida I

A Solida az ún. "saccolásos" élességállítási módszert használja.
A neten található képek alapján gyártottak hozzá külső távmérőt is, amit a gép
tetejére kellett helyezni, és mivel nem volt mechanikai függésben a fényképezővel,
így a távmérőn leolvasott értéket külön kellett beállítani az objektív távolságskáláján.

Géptér

Szerencsére a bőrharmonika nem volt lyukas, vagy szakadt, ami pedig gyakori gond
szokott lenni az ilyen korú gépeknél, - főleg ha az elmúlt évtizedeket padláson,
vagy dohos pincében töltötték.

Sokan nem hiszik el, hogy ha valamit ezen helyek egyikében tárolnak, az gyakorlatilag
olyan, mintha az adott tárgyat a kuka mellé tennék ki.

 

A TESZT TAPASZTALATAI


Ami tetszett:
Hihetetlenül jó érzés egy ilyen géppel fotózni annak ellenére, hogy csak saccolásos élességállítással rendelkezik.
Azt gondoltam, hogy ahol majd megjelenek vele, egyből feltűnést fog kelteni, ehhez képest a kutyát nem érdekelte egyik esetben sem,
hogy mi van nálam. Ugyanakkor amikor a - mai gépekre sokkal jobban hasonlító - Zenit-tel fotózok, rendszeresen UFO-nak néznek :)

A gép régi objektívjének képvilága nekem nagyon tetszik. Ha műszerrel mérnénk, nyilván alulmaradna a mai modern társaival szemben, de valahogy
számomra ez is olyan, mint a Hi-Fi-ben a csöves vs. IC-s technika: a csöves erősítő elbukik a műszeres teszteken, de szubjektíve mégis szebben szól,
mint a mérés szerint amúgy tökéletes, de talán éppen emiatt teljesen steril hangzású IC-s.

Ami csalódást okozott:
Úgy gondoltam, hogy egy ilyen muzeális értékű gépbe nem lenne korrekt lejárt filmet fűzni, ezért vásároltam egy tekercs friss, Fomapan 200-as
rollfilmet. Ez a cseh gyártó hazánkban a váci Forte eltűnése után keletkező piaci rést igyekezett pótolni. (Olcsó kategóriájú, ezért viszonylag nagy
minőségi szórású filmek).
Sajnos ezúttal komoly csalódást okoztak: mindenféle szöszök találhatóak a filmen, ill. helyenként az emulzió is foltokban sérült volt (!).
Azt hittem, én rontottam el valamit, de az Index fórum Fekete-fehér topicjáról, és más külföldi oldalak fórumaiból kiderült, hogy ez bizony ennyit tud.

Számomra meglepő, hogy annak ellenére, hogy ma már szinte többen dolgoznak a minőségbiztosítás területén, mint a konkrét termelésben,
mégis utcára kerülhet egy ilyen szinten selejtes anyag, ami ráadásul 990 Ft-ba került.

Érthetetlen az is, hogy miért "PAN 400" van rávilágítva a negatívra, amikor a filmet ISO 200-nak árulják. Hibáztak a csomagolásnál, vagy ennyire
mindegy, hogy mit dobnak piacra? Nem sokkal többért már márkás nyersanyagot is lehet venni, úgyhogy levontam a szükséges következtetéseket...

 

A tesztképek friss Fomapan 200 rollfilmre készültek 2012.08.14-15. között.
Hívás: Kodak X-tol (1+1); 8,25 perc @ 20,4 °C.

 

 

 

C) 2012.07.17 - 08.20. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!