HAMISÍTVÁNY KODAK GOLD FILMEK

 

A szolnoki AGFA laboros ember (Pázmándi István) mesélte egy személyes
beszélgetésünk során, hogy a kétezres évek elején nagyobb mennyiségben
érkeztek hamisítvány Kodak filmek az országba.
Az "importőr" kilétére azóta sem derült fény. A hamisítvány filmek már új korukban is
botrányos minőségűek voltak, a valódi gyártó nem volt beazonosítható.
Feltehetően valamelyik harmadik-világbeli manufaktúra állította elő ezeket
a "termékeket", mert a kazettákba töltött filmek hossza teljesen esetleges volt,
gyakran nem is érte el a csomagoláson feltüntetett mennyiséget.
Esetenként több darabból, szigszalaggal (!) ragasztották össze a filmcsíkokat.
A ragasztó a hívógépben a vegyszer magas hőmérséklete miatt levált, rátapadt a gép
alkatrészeire, a filmszalag pedig szétszakadt, elakadást, a gép leállását, időnként
a továbbító fogaskerekek törését okozva.

Mivel a laborgépekben egyszerre több tekercs filmet is hívtak, így az elakadás miatt
más ügyfelek anyagai is veszélybe kerültek, hiszen a leálláskor a nyersanyagok
a vegyszerben maradtak. A hamisítvány negatívok már forgalomba kerülésük idején is
torz színeket, gyenge dinamikát produkáltak. Gyakran karcosak, szennyezettek
voltak. A megrendelő "természetesen" a laborost szidta a kidolgozás minőségért,
mintha ők akár minimális mértékben is hibáztathatóak lettek volna az eredményért.
Ez a sztori 2017 tavaszán jutott ismét eszembe, amikor a Facebook analóg filmes
csoportjából Balázs Benjámin keresett meg azzal, hogy néhány tekercs Kodak
filmje szokatlanul rossz képminőséget produkált a tesztelések során.
Mivel tudja, hogy érdeklődöm a lomográfia iránt, így felajánlott belőlük három
dobozzal a weblapom számára. Örömmel fogadtam el az ajánlatot, mert kíváncsi
voltam, mit tudhat a gyakorlatban egy hamisítvány film.

Első ránézésre ezek teljesen szokványos filmnek tűnnek. A színek, feliratok olyanok,
mint az eredeti kiviteleken. Alaposan szemügyre véve azonban hamar egyértelművé
válik, hogy ezek a nyersanyagok nem hivatalos forrásból származnak.


Furcsa például, hogy a faltkarton élei nem egy pontba futnak össze, márpedig egy
automata gyártósornál ez alapkövetelmény lenne. Az alulfizetett, ázsiai buhera
manufaktúra munkása viszont nem fog ilyen részletekre ügyelni, hiszen őt
darabszámra fizetik.

A doboz oldalán "C)1996" szerepel, miközben a lejárati idő 2011-es.
Érdekes, hogy az évszám láthatóan más tipográfiával rendelkezik, mint a tintasugaras
nyomtatóval felvitt szöveg többi része: olyan, mintha az eredeti dátumot eltávolították
volna, és utólag, egy másik géppel nyomtatták volna rá a jóval későbbi adatot.

A kibontás után feltűnt, hogy a faltkarton oldalait nem pöttyökben, hanem vastag,
csíkban felhordott ragasztó tartotta össze, ez is kisipari gányolásra utal.

A fotón jól látszik, hogy az oldalfalakat nem a megfelelő helyeken hajtották be.

A fiola rideg, kemény műanyagból készült, a kupak tetején látható szokatlan nyomok
a fröccsöntőforma, és az alapanyag rossz minősége miatt kerülhettek a műanyagba.
Ez 100%, hogy nem Kodak termék.

A gyári kiszerelésű filmeknél a befűzőfül kialakításakor soha nem szoktak belevágni
a perforációba, itt mégis ilyen jelenséggel találkozhatunk.

A kazetta több helyen is láthatóan kopott, a fekete festék helyén oxidációra utaló
nyomok fedezhetőek fel. A piros nyíl ismeretlen szennyeződést mutat.
Szinte biztos, hogy ezek korábban már használt, a laborokból visszagyűjtött,
és újrahasznosított filmkazetták.

TAPASZTALATOK

Amint az a fentiekből világosan látható, már önmagában a külső megjelenés is "professzionális" érzést, valamint valódi "felhasználói élményt"
nyújtott,  pedig a java még csak ezután következett!
Meglepetés volt számomra, amikor a 21. felvétel után megakadt a filmtovábbítás. Elsőre azt hittem, hogy a fényképezőgéppel van probléma,
pedig nem: ennyi filmet töltöttek a kazettába a hamisító műhelyben. 
Nem tudni, hogy milyen okok állnak emögött: az odafigyelés hiánya, vagy egyszerűen a munkások hazalopták az így megspórolt filmet,
mint a menzai konyhás nénik az ivólevet. 

Nézőpont kérdése persze, hogy mindezt úgy fogjuk fel, hogy hiányzik a csomagolásra írt mennyiség 42%-a, vagy úgy,  hogy ez valójában
egy 12 kockás film, amihez még bónuszban, "ingyen" adtak 9 képkockát. 
Abban legalább következetesek voltak, hogy mindhárom tekercs ugyanakkora hosszúságúra sikerült.
Ahogyan abban is, hogy a kazettából kilógó eredeti filmvégekhez cellux (!!!) segítségével rögzítették az ismeretlen negatívokat...
Mivel fogalmam sem volt a film valódi típusáról, így a biztonság kedvéért ISO 50-re lőttem a tesztfelvételeket.

Az előhívott filmek közepes alapfátyollal, és átlagos fedettséggel rendelkeznek. 
Ellenben brutális méretű a szemcsézettség, amely visszaköszön a szkennelt képeken. 

Valószínűleg sosem fogjuk megtudni már, hogy melyik cég gyártotta a nyersanyagot,
mivel a filmcsíkon  semmiféle felirat nem található. Hiányzik a márkanév, és a
képkockaszámozás is. 
A döglött színvilágon nincs semmi meglepő: igazából hasonló eredményre számítottam.

A cikk megjelenése után Szilas Szilárd fotólaboros szakember az alábbi információkat osztotta meg velem:
"Miskolcon a Zsarnai (lengyel) piacon lehetett ilyeneket kapni. Rendszerint a hamisított addias vagy adidasz cipők mellett parkoltak.
Nálunk "helyben" csinálták. Láttuk mikor kukázták az üres Kodak kazettákat. Mi pedig elkezdtük összetaposni mielőtt kidobtuk."

A tesztfelvételek 2017. december 10-én készültek Budapesten.
Objektívek: Tessar 2.8/50, Exakta 2.8/28.
Fényképezőgép: Zenit 12XP.

A HTML5 szabványú Flickr galériában az előre/hátra léptető nyilak csak azután válnak láthatóvá, ha a kurzort 
a kép függőleges szélére húzzuk.

 

 

 

 

C) 2017.04.26-2018.02.14. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
P: 2018.02.14.