DIGITÁLIS "ŐSLELETEK": HP PHOTOSMART M407

 

Az amerikai Hewlett Packard Co. az egész világon ismert cég - elsősorban
informatikával kapcsolatos termékeiről. Az ezredforduló közeledtével (1997-ben)
a digitális fényképezőgépek akkor induló piacán is megjelentek.
Így utólag azt mondhatjuk: kár volt. Sajnos a HP néven forgalmazott fényképezők
jócskán elmaradtak attól a minőségtől, amelyet a vásárló ettől a cégtől jogosan elvárt
volna.
A kétezres évek elején a"Milyen digitális gépet vegyek?" kérdésre gyakori válasz volt,
hogy: "Mindegy, csak HP-t ne!". Az üzletág sikertelenségét jól jelzi, hogy alig 10 évvel
később 2007-ben a HP kiszállt a digitális gépek piacáról, és a hivatalos
sajtóközlemények
szerint a felszabaduló kapacitásával inkább a digitális nyomtatás
felé fordult.

2016 utolsó napjaiban bukkantam rá a szolnoki lomis boltban
a HP Photosmart M407 típusjelű gépére, amelyért - tokkal együtt - összesen
2000 Ft-ot kértek. Mivel az eszköz szabványos AA méretű elemekkel, és SD kártyával
működik, így vettem a bátorságot, és megvásároltam tesztelés céljából.

Kellemes meglepetés volt, hogy a HP fényképezőknél megszokott űbergagyi,
szappantartóra hasonlító kinézettel szemben az M407 teljesen vállalható módon
néz ki. 2004-ben gyártották, ennek ellenére nincs megkopva, a felületszínezett
műanyagok nem fényesedtek ki.
Piros pont a gyártónak, amiért a magyar nyelvű használati útmutató a mai napig
elérhető online formátumban a hivatalos weblapjukon.

A gép műszaki adatai röviden:

  • 4,1 Megapixeles (2344 x 1752) maximális felbontás
  • 1/2,5"-s CCD
  • 3x optikai zoom (kisfilmre átszámítva: 34-95 mm)
  • f2.9 / f4.8-as kezdő fényerő
  • 16 MB-os belső memória, amelyben 6 db teljes képet tud tárolni

A gép a hátlapon található ON/OFF kapcsoló elmozdításával helyezhető üzembe.
A bekapcsolás, és a felvételre kész állapot között kb. 4,5-5 másodperc telik el,
ami egy ilyen korú géptől nem rossz eredmény.

Jó ötlet volt a tervezők részéről, hogy az áttetsző gombok feliratait belülről festették
fel, így azok a használat során hosszabb idő után sem kopnak le.

A menürendszer jól áttekinthető: érdekesség, hogy az utolsó fülön egy beépített
súgó is helyet kapott, amelyben a használattal kapcsolatos leggyakoribb funkciók
leírása tekinthető meg.

A kezelőszervek jól kézre esnek, az expógomb nagyméretű, és szintén jól kezelhető.

Mivel ez egy egyszerű gép, nem jelzi ki a programautomatika által választott
záridő-blende párost, és a fehéregyensúly beállításnál is csak a gyári értékek közül
lehet választani.

Az első bekapcsolás után a gépet maximális felbontásra, és legjobb képminőségre
állítottam be. Ebben az esetben egy felvétel 2 MB méretű lesz, amelyből így összesen
6 db-nak jut hely a beépített memóriában. Külső SD kártya használatával a kapacitás
maximum 1 GB-ig növelhető meg.

Hiába helyeztem be két, teljesen új állapotú alkáli ceruzaelemet a gépbe,
mindössze 4 felvétel készítése után megjelent a "low battery" hibaüzenet,
majd pár másodperc múlva a gép visszahúzta az objektívet, és kikapcsolt.
Ezután már minden bekapcsolás után csak 1-1 felvételt tudtam készíteni:
a kép elmentése után ismét felbukkant a lemerült elemekre figyelmeztető jelzés,
és kikapcsolt a gép.

Próbaképpen az alkáli elemek helyére frissen feltöltött, új NiMH akkukat tettem:
ezekkel be sem kapcsolt a Photosmart, - annak ellenére, hogy a gyári dokumentáció
szerint akkuval is működtethető lenne.

Rövid internetes keresgélés után kiderült, hogy a Photosmart M407-nek komoly
gondjai vannak az energiafelhasználással: a szakmai fórumokban sok panaszos
bejegyzés található még 2004-2005-ből, amelyben a felhasználók a gép gyors
lemerülésére, és jelentős energiaigényére panaszkodnak.

 

KÉPMINŐSÉG

Az előbbi bekezdésben részletezett energiaproblémák miatt nem volt könnyű a közel 40 darab tesztfelvétel elkészítése.
Mivel a beltéri, vakus képeknél is hosszú záridőt alkalmaz a gép, így a szobai felvételek kivétel nélkül elmosódottak, és értékelhetetlenek
lettek: ezeket még a fényképezőgépben töröltem, - így a webgalériába sem kerültek be.
A FlickR mappában látható fotók szabadtérben készültek, téli, napfényes időjárásban. A fehéregyensúlyt, és a fókuszt a legtöbb esetben sikerült
eltalálnia az automatikának. A képek szemmel láthatóan nem az objektív kiváló minőségétől, hanem a belső képfeldolgozó áramkör által
határértékig kitolt "sharpening" miatt tűnnek élesnek.

Amennyiben szemléltetni kellene a túlzásba vitt, láthatóan veszteséges mértékű jpg tömörítést, biztosan ehhez a géphez fordulnék
segítségül: hiába választottam ki a legjobb képminőséget: asztali monitoron, teljes képernyőn nézve a képeket, lehetetlen nem észre venni
a ferde vonalak lépcsőzetességét, a kontúrok fura formáját.

Arra a kérdésre, hogy 2017-ben van-e értelme ezt a gépet szobadíszen kívül bármire használni, a válaszom egyértelműen: NEM!
Napjainkban egy 40.000 Ft-os okostelefon ennél jobb képminőségre képes, a 3x-os zoom hiányát pedig a nagyobb felbontású képből történő
kivágással lehet enyhíteni.

És kérem, hogy senki se érveljen a gép védelme érdekében azzal, hogy ez egy 13 éves eszköz, amit inkorrekt dolog egy mai okostelefonnal
összehasonlítani, mivel pl. a korábbi Canon Powershot S10 tesztből egyértelműen látszott, hogy adott esetben egy ilyen korú gép is fel tudja
venni a versenyt a mai okostelefonokkal. Sajnos a HP-nak ez nem sikerült.

 

A tesztképek Budapesten készültek 2017. január 14. és február 22. között.

A HTML5 szabványú Flickr galériában az előre/hátra léptető nyilak csak azután válnak láthatóvá, ha a kurzort 
a kép függőleges szélére húzzuk.

 

 

 

C) 2017.01.30. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
P: 2017.07.05.