LEJÁRT FILMEK: ILFORD FP4 ("PLUS" NÉLKÜLI VERZIÓ), ROLLFILM KIVITEL

 

A nemzetközi licitálós oldal(ak) rendszeres böngészése során időnként kimondottan
érdekes leletekre lehet bukkanni.
Az alábbi cikk elolvasása során remélhetőleg a T. Olvasó számára is kiderül, hogy
miért volt nagy az örömöm, amikor 2013 tavaszán sikerült lecsapnom a
termékfotókon látható Ilford FP4 fekete-fehér rollfilmre.

A minimalista dizájn a fotózás iránt nem érdeklődő szemlélő számára is egyértelművé
teszi, hogy itt egy valódi régiségről van szó.

Az Ilford kronológiai oldala szerint a "sima" FP4-et 1968-90 között (az FP4+
bevezetéséig) gyártották.

A '60-as, '70-es évekre gyakorlatilag már eltűntek a kereskedelemből a rendkívül
tűzveszélyes, ún. nitrocellulóz filmek.

Ennek ellenére a gyártók az új típusú (triacetát hordozójú) filmeken még sokáig
feltüntették az angol Safety film, ill. a német Sicherheitsfilm szavakat.

A magyar nyelvű szakirodalmak az ilyen nyersanyagokra "biztonsági film",
ill. "éghetetlen film" megnevezésekkel hivatkoznak.

Az FP4 újkorában ISO 125-ös (DIN szabvány szerint: 22-es) érzékenységű volt.

A film szavatossági idejének lejárta, és a tényleges felhasználás között épp egy
emberöltőnyi időszak (40 év) telt el: 1976 júliusi dátum szerepel a dobozon.

Egy pillanatra túllépve a száraz műszaki adatokon, megannyi kérdés fogalmazódott
meg bennem: ki, és hol vásárolhatta meg ezt a filmet, miért nem használta fel végül,
és egyáltalán: mi történt azalatt a négy évtized alatt, amíg végül hozzám került.

A csomagolás belsejében, külön papírlapon található a részletes dokumentáció.

Az ajánlott beállítási idők mellett gyári hívási időket is feltüntettek, 20°C-on történő
kézi tankhívásra:

  • ID11: 6:00
  • Preceptol (ISO 64): 8:00
  • Microphen (ISO 200): 5:30

A jelenleg forgalmazott FP4 Plus típusú film idejeivel összevetve azonnal látszik,
hogy a két nyersanyag nem azonos: a mostani FP4 Plus-os hívási idők
nem alkalmazhatóak a régi FP4 filmhez!

A letisztult, minimalista dizájn nem csupán a faltkartonon, hanem a filmtekercs
csomagolásán is visszaköszön.

Különleges érzés volt egy több, mint negyven éves, érintetlen csomagolást felbontani.
A fólia óvatos felvágása után kíváncsian szimatoltam bele a '70-es évek
angol filmgyárának évtizedekre konzervált levegőjébe. ;)

A védőpapír talán még a külső csomagolásnál is régebbinek tűnik.
Ráadásul ezt a rollfilmet fémből készült orsóra (!) tekerték fel.

A fém orsót a film hívótankba való betöltése után azonnal technikatörténeti emlékké
nyilvánítottam, és az eredeti csomagolással együtt a saját "filmmúzeumomba"
helyeztem. ;)

 

KIDOLGOZÁS, TAPASZTALATOK

A tesztképek elkészítése során minden alkalommal kézi fénymérővel állapítottam meg a szükséges záridő/blende értékeket.
Az évek során fellépő érzékenységcsökkenést mindenképpen kompenzálni kellett, ezért a névleges ISO 125 helyett ISO 50-re állítottam be
a műszert.

A gyár összesen három - saját gyártmányú - hívóhoz adott meg kidolgozási időket.
Mivel csupán ez az egy tekercs állt rendelkezésemre, ezért nem volt lehetőségem arra, hogy modern hívókhoz kísérletezzek ki hívási időket.
Ezért végül a gyárilag javasolt ID-11 vegyszerrel kémiailag megegyező, de Kodak gyártmányú D76-ot választottam.

40 éve lejárt filmet kizárólag kipihent, érzelmileg kiegyensúlyozott állapotban álljunk neki előhívni!
Szükség lesz ugyanis a türelemre, amikor az állásában megmerevedett, órarugószerűen összeugró filmet megpróbáljuk feltekerni a hívótank
spiráljára... Négyszer kellett nekifutnom, mire végül sikerrel jártam: bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna, ha egy nyolcórás,
idegölő munkanap után állok neki laborálni... :)

A szükséges előkészületek után 5 perces, 20°C-os előmosást végeztem. A hívótankból kiöntött víz narancsos-barnás árnyalatú lett.
Ezután betöltöttem a szintén 20°C-ra temperált D76 hívót, majd a gyári idővel végeztem a hívást.
Hat perc elteltével, a hívó leöntése után kétszeri, folyóvizes mosás következett, majd ezt követően fixírbe került a film.
A fixálást követő mosás után hátra volt még a legizgalmasabb pillanat, hiszen a film kivétele után derült csak ki, hogy eredményes volt-e
a munkám?

A fedettség teljesen jó lett, az alapfátyol szemre nem tűnt erősebbnek, ugyanakkor a gyárilag a film szélére világított feliratok
(képkocka-szám, gyártó neve, filmtípus) alig látszanak. A nyersanyag megvilágítatlan részein (a film eleje, vége, ill. a képkockák közti rész)
érdekes foltosodás látható. Ilyet más régi filmeknél is tapasztaltam már, pl. a FOTON HL 400 esetében.

A felvételek 2016. június 1-jén készültek Budapesten, a Füsti Vasúttörténeti Parkban.
Fényképezőgép: Yashica 635.
Hívás: Kodak D76 törzsoldat (stock), 6 perc @ 20°C, 5 perc előmosással.

A HTML5 szabványú Flickr galériában az előre/hátra léptető nyilak csak azután válnak láthatóvá, ha a kurzort 
a kép függőleges szélére húzzuk.

 

 

 

C) 2016.06.02-11.01. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
P: 2016.11.01.