LEJÁRT FILMEK: ILFORD XP2 SUPER 400 (KISFILM)

 

Az Ilford XP2 Super 400-as az ún. kromogenikus filmek családjába tartozik.
Az ilyen nyersanyagok színes (C41) eljárással dolgozhatóak ki, azonban csak színek
nélküli, monokróm képek szkennelhetőek / nagyíthatóak róluk.
Felmerülhet a kérdés, hogy milyen előnyökkel rendelkeznek az ilyen filmek
a hagyományos színes, vagy fekete-fehér negatívokhoz képest?

  • nagy árnyalatterjedelem
  • a sarki minilaborban is előhívatható (ahol még van ilyen...)
  • szűrőzéstől függően fekete-fehér, szépia, vagy kékes árnyalatú papírképek
    készíttethetőek a filmről bármelyik - színes hívásra berendezett - laborgépen

Hátrányuk az ilyen filmeknek, hogy a hagyományos nyersanyagokhoz képest némileg
drágábbak.

Az angliai Ilford cég volt az első a világon, amely kromogenikus filmet fejlesztett,
és gyártott. 1981-ben mutatták be az XP1-et, amelyet utána egészen 1993-ig
gyártottak. (forrás)

Az évek során persze a vegyészmérnökök sem ültek tétlenül, így jött létre az XP2,
az XP2 Plus, majd 1998-ban a még napjainkban is kapható XP2 Super emulzió.
Ez utóbbit mutatja be a mostani cikk.

A film 14 évvel ezelőtt, 2001 szeptemberében járt le.
A korábbi tárolási körülményeiről semmilyen információt nem kaptam,
hozzám ugyanis egy lejárt filmes pakk részeként került Németországból.

A "legrosszabbra" felkészülve a névleges ISO 400-as érzékenység helyett ISO 160-at
állítottam be a fényképezőgép fénymérőjén.
(Mint utólag kiderül, ennél kisebb expozíció korrekció is bőven elegendő lett volna.)

Az Ilfordra jellemző, felesleges csicsáktól, és figyelemfelkeltő megoldásoktól mentes,
letisztult dizájn jellemzi a film csomagolását.

A fiola kupakjának színe ennél a filmtípusnál piros, ez megkönnyíti az azonosítást,
amennyiben valaki többféle filmet tart a fotóstáskájában.

A faltkartonon, és a filmkazettán is feltűnő felirat figyelmeztet arra, hogy ez bizony
C41-es film, - annak ellenére, hogy az Ilfordot leginkább mint fekete-fehér filmes
gyártót tartjuk számon.

   

 

TAPASZTALATOK

Az előhívott film hordozója szürke színű, nem pedig narancssárga, mint ahogyan az a színes negatívoknál lenni szokott.
A fedettség több, mint megfelelő volt: amint azt pár sorral fentebb említettem, az általam meghatározott ISO 160 helyett nyugodtan ellőhettem
volna ISO 200-nak, vagy 250-nek.
Őszintén szólva, nem gondoltam volna, hogy 14 év alatt ennyire keveset csökkent egy ISO 400-as film érzékenysége.
A szkennelt képeken nem vettem észre minőségromlást: a sötétebb témákban is van részlet, miközben a csúcsfények sem égtek ki.
Összefoglalva a tapasztalatokat: az Ilford XP2 Super 400 még 14 évvel a lejárat után is egy igen jó minőségű nyersanyagnak számít.



A felvételek 2015. július 1-én készültek Budapesten, Canonet 28 fényképezőgéppel.

Az új (HTML5 szabványú) Flickr galériában az előre/hátra léptető nyilak csak azután válnak láthatóvá, ha a kurzort
a kép függőleges szélére húzzuk.


 

 

 

C) 2015.07.03 - 09.05. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
P: 2015.09.06.