HOGYAN VÁLASSZUNK (KIS)VAKUT MŰTERMI FOTÓZÁSHOZ?

Ez a cikk azoknak a nem hivatásos fotósoknak szól, akik szeretnék kipróbálni az otthoni műtermi fotózást több vakuval, azonban egyelőre, vagy egyáltalán nem szeretnének komoly beruházásokat a cél érdekében. Nyilván ezzel bizonyos kompromisszumok is járnak, amelyekkel azonban szerintem együtt lehet élni.

"Milyen vakut vegyek?" - Gyakran olvasható ez a kérdés az Index fórum vakus topicjában. Ha az egyik ottani fórumozó stílusában szeretném megválaszolni a kérdést, akkor annyit írnék, hogy: "Jót." Ebből viszont nem lenne cikk, úgyhogy inkább egy ennél bővebb választ szeretnék adni. :)
Műtermi fotózáshoz eredendően műtermi vaku dukál, amely nagyteljesítményű, hálózatról működik, nem kell bele elemet tenni, rendelkezik ún. beállítófénnyel, amellyel a vaku elsütése nélkül is tudjuk modellezni a világítás hatását. Mindemellett alkalmasak folyamatos MUNKÁRA, napi 8-10 órás üzemre. Számos gyárilag elkészített, és külön megvásárolható fényterelő kapható hozzájuk. Izgatóan hangzik? Az áruk is az :) Kezdetben csak a nagy, - kimondottan vakukra specializálódott - cégek gyártottak műtermi vakukat. Mivel ezek magas minőségűek voltak, és viszonylag szűk volt a piac, az áruk az átlagember számára megfizethetetlen volt.

Pár éve kínai gyártók, és kereskedők ráéreztek arra a piaci résre, hogy egyre több embernek van viszonylag komoly gépe, és egyre többen szeretnék kipróbálni, hogy milyen az élet a beépített vakun, és a vörös szemen túl. :) Emiatt jóval olcsóbb áron elkezdték gyártani a - többnyire a márkás vakukról koppintott, vagy éppen saját tervezésű - vakujaikat. Ezek között az életveszélyes bóvlitól kezdve a mindennapi munkához is megbízhatóan használható modellekig számtalan gyártó terméke kapható az Ebay-en, vagy több magyarországi (web)boltban is. Annak ellenére, hogy ezek relatíve olcsók, egy kétvakus szett, állvánnyal, különféle fényformálókkal együtt bőven 100.000 Ft felett jön ki. Aki megengedheti, hogy ennyit rászánjon a hobbijára, annak mindenképpen ajánlom, hogy járjon alaposan utána, és válasszon egy jó minőségű, távol-keleti származású szettet. Számukra a cikk gyakorlatilag itt véget is ért :)

A további részek végigolvasását azoknak ajánlom, akik nem tudnak / nem akarnak 100.000 Ft feletti összeget rászánni az otthoni műterem kialakítására, de szeretnek barkácsolni, és képesek bizonyos kompromisszumokat felvállalni.

Lássuk, mit érdemes tudni a kisvakukról, ha nem a gép tetején, hanem otthoni műteremben szeretnénk őket használni:

Olcsó elemes kisvakuk hobbi műterembe

Mivel ezek alapvetően nem hálózati üzemre, hanem állandó hurcolásra lettek tervezve, ezért nincs szükség konnektorra, így lakásban, vagy szabadtérben(!) könnyedén pakolhatóak ide-oda. Ugyanakkor szükségünk lesz vakunként átlag 4db AA-s tölthető akkura, - ezek lemerülésére gondolva pótakkukra, és normális minőségű töltőre. Az akkukat rendszeresen tölteni kell, ill. bizonyos idő után elhasználódnak, ez folyamatos költséget jelent. Vásárlás előtt ellenőrizzük, hogy az adott készülék működik-e egyáltalán akkuról, vagy csak alkáli elemről, - ez utóbbi esetben a fenntartás még drágább lesz.

A kisvakuk alkalmasak arra, hogy otthoni körülmények között készíthessünk velük tárgyfotókat, vagy portrékat, de azért senki se ringassa magát olyan álmokba, hogy a vállalati csoportképet egy üres üzemcsarnokban is el lehet majd készíteni ilyen eszközökkel, ráadásul f11-es blendével :D

Ha nincs meg otthon a szülők régi filmes gépéhez évekkel ezelőtt vett vaku, akkor nyugodtan vásárolhatunk használtan is. 3-6000 Ft közötti vételáruk egyáltalán nem mondható soknak. Érdemes olyan helyen venni őket, ahol lehetőség van a kipróbálásra, és 1-2 nap garanciát is adnak. Pont emiatt rizikós a netes vásárlás: gyakran nyugodt szívvel állítja az eladó, hogy minden OK, miközben törött a villanócső...

Milyen szempontok alapján válasszunk:

  • egyszerű, középérintkezős vaku legyen (a talpán nincs sok apró érintkező, csak a közepén, és az oldalán van egy-egy kontaktus). A sokérintkezős villanók, ún. dedikált vakuk, amelyek meghatározott gyártók gépeihez készültek, és képesek arra, hogy a gépváz fénymérőjét használják a villanás erősségének szabályozásakor. Éppen emiatt drágábbak is, és mivel ezt a többlet funkciójukat úgysem használjuk ki a műtermi fotózásnál, így felesleges ilyet vennünk.

  • vaku teljesítménye minél nagyobb legyen: Ez legtöbbször a villanófej méretéből is látszik, értelemszerűen egy nagyobb teljesítményű vakuban hosszabb a villanócső, és nagyobb a fényvisszaverő rész is a cső mögött. Ennél pontosabb viszont, ha megkérdezzük, vagy leolvassuk az ún. kulcsszámot (Leitzahl, vagy Guide Number), amely egyértelmű összehasonlíthatóságot tesz lehetővé. A kulcsszám a GN = blende * távolság képlettel számolható, és ISO 100-as érzékenységre van megadva. (Pl.: van egy 40-es kulcsszámú vakunk, a tárgytávolság pedig 5 méter. Ha behelyettesítünk a képletbe, akkor 8-as blendét kapunk.) Újabban ezzel az értékkel szoktak trükközni a gyártók, mert szabvány szerint a kulcsszámot mindig az 50mm-es alapobjektív látószögének megfelelővilágítási szöghöz adják meg. A zoomolható fejű vakuk képesek ennél szűkebb szöget is bevilágítani, ezzel párhuzamosan megnövelni az egységnyi felületre eső fényteljesítményt. A gyártók tehát azért, hogy nagyobb értéket írhassanak a dobozra, hajlamosak a normál látószög helyett a tele álláshoz tartozó, vagy ISO 100 helyett ISO 800-nál mért számot megadni. Eltérés lehet még akkor is, ha a távolságot nem méterben, hanem lábban adják meg. Ezekre nem árt odafigyelni a választáskor.

    Használt vaku esetén nem árt tudni, hogy ezek a készülékek akár 20-25 évesek is lehetnek. Ennyi idő után a villanáshoz szükséges teljesítményt tároló elektrolit kondenzátorok kiszáradnak, és csak jóval kisebb kapacitással rendelkeznek, mint új korukban. Emiatt a készülékre írt kulcsszám is csak tájékoztató adattá válik. Ha van az ismerősi körben valakinek vakufénymérője, akkor érdemes egy-egy mérést elvégezni, meglepő adatokat fogunk kapni. Pl. az itt bemutatott, - újkorában 35-s kulcsszámú vaku csak 22-es értéket tudott produkálni a mérés során. A zoomolható fejű másik vaku pedig 24 helyett 16-os értéket produkált. A nagyfeszültségű kondenzátorok árának drágulása miatt ennek az alkatrésznek a cseréje sokszor többe lenne, mint amennyiért az egész vakut megvásároltuk. Ettől függetlenül ezeket a vakukat nem kell eldobni: derítő-, vagy díszítőfényként kiválóan alkalmasak.

Fontos a manuális üzemmód lehetősége!
  • legyen teljesítményszabályozási lehetőség a vakun!
    Nem mindig szükséges, hogy a vaku teljes fénnyel villanjon. Ilyen esetekben jön jól a teljesítmény szabályozhatósága: a képen látható vakun a piros nyíl jelzi azt a kapcsolót, amelynek segítségével fél, vagy negyed teljesítmény is beállítható. Ilyenkor a villanás utáni újratöltés is sokkal gyorsabban végbemegy, mert a vakunak nem nulláról kell újratöltenie a kondenzátorokat. Ha nincs teljesítményszabályozási lehetőség a vakun, akkor csak a kapcsolás átalakításával lehet ezt megvalósítani, ehhez mutat egy módszert egy korábbi írásom, amelynek megvalósítását csak olyanoknak javaslom, akik rendelkeznek elektronikai jártassággal.
Zoomolható vaku - széleslátószögű állás
  • Mindenképpen olyan vakut vegyünk, amelynek a feje nemcsak dönthető, hanem forgatható is. Az egyszerűbb vakuk feje csak dönthetőséget tesz lehetővé, a gagyik pedig még azt sem.

  • A kulcsszámnál említettem a zoomolható fejű vakukat.
    Ez egy olyan tulajdonság, ami nélkül lehet fényképezni, azonban előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor jól jön a fény sugárzási szögének szabályozhatósága.
Zoomolható fejű vaku, tele állás

Ezen a képen egy zoomolható fejű vaku látható, kitolt "fejjel", tele állásban. Ilyenkor a fényáram jóval kisebb szögben hagyja el a vakut. Hasznos lehet olyankor, ha pl. a hátteret akarjuk úgy megvilágítani, hogy azon csak egy bizonyos terület legyen világos, a többi maradjon sötét.

Slave papucs

Ha több vakut használunk, akkor biztosítani kell azt is, hogy ezek egyszerre villanjanak el. Erre többféle lehetőségünk van:

  • vezetékes vakuszinkronnal : ekkor mindegyik vaku össze van kötve egy vezérlővel, a fényképezőgép pedig a vezérlőn keresztül süti el a vakukat. Egy ilyen megoldást mutattam be egy korábbi írásomban.
  • slave papuccsal : a képen látható eszköz képes arra, hogy egy másik vaku (master) villanására elsüsse a rá helyezett (slave) vakut. Ezek használatával elég csak a master vakut összekötni a géppel, a többi vaku a master villanására fog elsülni.
  • rádiós szinkronnal: ezekkel magas áruk miatt ebben a cikkben nem foglalkozom.
Kisvaku slave papucson

Így néz ki egy slave papucsra helyezett vaku. Amennyiben a vakut zárt fényformálóba helyezzük (pl. softbox), akkor figyelni kell arra, hogy a slave papucsot ne zárjuk el a környezeti fénytől, mert különben nem fogja elvillantani a ráhelyezett vakut.

A következő cikkben a kisvakukhoz házilag gyártható fényterelőket mutatom be.

 

 

 

C) 2012.01.08. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!