Szegecs Weblapja

A "fotografálás" feltalálása óta az emberiség mindenkori vágya volt egy olyan fényképezőgép, amelyet mindig magukkal hordozhatnak azért, hogy bármikor dokumentálhassák a számukra érdekes/értékes pillanatokat. Az első gépek koffernyi méretük, jelentős súlyuk, és nehézkes kezelhetőségük miatt erre teljesen alkalmatlanok voltak. Hosszú évtizedek teltek el, míg a lemezes, majd rollfilmes gépek után elterjedtek a kisfilmes fényképezőgépek, amelyek még mindig nagyok voltak ahhoz, hogy egy ingzsebben elférjenek, de nagyságrendekkel hordozhatóbbnak bizonyultak, mint elődeik. 1972-ben a Kodak bemutatta a pocket (110) rendszert, amelynek gépeit már tényleg bárki, bármikor zsebre vághatta.

10 évvel később, 1982-ben egy újabb, - a pocketnél is kisebb méretű - technikát szabadalmaztattak: ez volt a Kodak Disc System.

A disc gépek alig voltak vastagabbak, mint a cigarettásdobozok, és magasságuk sem tért el jelentősen tőlük. A családi archívumban talált, korabeli német katalógusban egyből négyféle gépet is kínáltak, különböző szolgáltatásokkal. A marketingesek már akkoriban is szerettek lódítani, így több helyen is "komputer vezérlésű" vakut, ill. megvilágításmérést ígértek. Hiába keresnénk azonban számítógépet, ill. tárolt programvezérlést ezekben az egyszerű, olcsó fotógépekben: amit komputernek neveznek, az valójában egy fotóellenállás, 1-2 tranzisztor, néhány kondenzátor, amelyekkel számítógép nélkül is tökéletesen megoldhatóak voltak a fenti feladatok.

A Kodak Disc rendszernél a fényérzékeny anyagot egy körlap felületére hordták fel, amelynek a külvilágtól való védelmét egy fényzáró kazetta biztosította.Hibás filmbefűzés, véletlenül kinyitott hátlap miatt fényt kapott képek ennél a rendszernél nem fordulhatnak elő.

Az exponálást követően a következő képkockához léptetést a fényképezőgép szervomotorja végzi. A képkockaszámláló a középen kivágott kazettanyílás mellett található, így bármikor ellenőrizhető, hogy lehet-e még exponálni a filmre.

Számos előnye ellenére a Kodak Disc System mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mivel az általa készített parányi, mindössze 10 x 8 mm (!) méretű képekről lehetetlen normális nagyítást készíteni.

A tíz évvel korábbi előd (a pocket) szintén azért nem válhatott sikeressé, mert a körömnyi negatívról 9 x 13-as papírképnél nagyobb méretet nem lehetett elfogadható minőségben előállítani, - pedig a pocketnek több, mint 2,5-ször nagyobb (13 x 17 mm) a képfelülete. Úgy tűnik, semmit sem tanultak a korábbi hibájukból, ám az egyértelmű pénzügyi bukta ellenére még 8 éven át, egészen 1990-igy gyártottak Disc rendszerű gépeket. A hozzájuk való nyersanyag gyártásával pedig csak 1998-ban (!) álltak le. (forrás)

Sokáig csak katalógusokból ismertem ezt a fényképezőformátumot, majd 2018 januárjában Balázs Benjamin fotóstárs egyszer csak a kezembe nyomott egy disc gépet, valamit hozzá való, 1989 nyarán lejárt, bontatlan filmet.