fotótechnika: a kodak disc fényképezőrendszer

 

'80-as évekbeli, német Quelle/Baur/Schwab (?)
katalógusból szkennelt termékfotó disc géppel,
és előhívott filmmel

A "fotografálás" feltalálása óta az emberiség mindenkori vágya volt egy olyan
fényképezőgép, amelyet mindig magukkal hordozhatnak azért, hogy bármikor
dokumentálhassák a számukra érdekes/értékes pillanatokat.
Az első gépek koffernyi méretük, jelentős súlyuk, és nehézkes kezelhetőségük miatt
erre teljesen alkalmatlanok voltak. Hosszú évtizedek teltek el, míg a lemezes,
majd rollfilmes gépek után elterjedtek a kisfilmes fényképezőgépek, amelyek még
mindig nagyok voltak ahhoz, hogy egy ingzsebben elférjenek, de nagyságrendekkel
hordozhatóbbnak bizonyultak, mint elődeik.

1972-ben a Kodak bemutatta a pocket (110) rendszert, amelynek gépeit már tényleg
bárki, bármikor zsebre vághatta. (Korábbi pocket gépbemutatóim: 1, 2, 3.)

10 évvel később, 1982-ben egy újabb, - a pocketnél is kisebb méretű - technikát
szabadalmaztattak: ez volt a Kodak Disc System.

Különféle disc rendszerű gépek
(az árak német márkában szerepelnek)

A disc gépek alig voltak vastagabbak, mint a cigarettásdobozok, és magasságuk sem
tért el jelentősen tőlük. A családi archívumban talált, korabeli német katalógusban
egyből négyféle gépet is kínáltak, különböző szolgáltatásokkal.
A marketingesek már akkoriban is szerettek lódítani, így több helyen is "komputer
vezérlésű" vakut, ill. megvilágításmérést ígértek. Hiába keresnénk azonban
számítógépet, ill. tárolt programvezérlést ezekben az egyszerű, olcsó fotógépekben:
amit komputernek neveznek, az valójában egy fotóellenállás, 1-2 tranzisztor,
néhány kondenzátor, amelyekkel számítógép nélkül is tökéletesen megoldhatóak
voltak a fenti feladatok.

Külső csomagolás, és egy felbontott disc kazetta

A Kodak Disc rendszernél a fényérzékeny anyagot egy körlap felületére hordták fel,
amelynek a külvilágtól való védelmét egy fényzáró kazetta biztosította.

Hibás filmbefűzés, véletlenül kinyitott hátlap miatt fényt kapott képek ennél
a rendszernél nem fordulhatnak elő.

Az exponálást követően a következő képkockához léptetést a fényképezőgép
szervomotorja végzi. A képkockaszámláló a középen kivágott kazettanyílás mellett
található, így bármikor ellenőrizhető, hogy lehet-e még exponálni a filmre.

Kodak Disc gép háta, betöltött kazettával

Számos előnye ellenére a Kodak Disc System mégsem váltotta be a hozzá fűzött
reményeket, mivel az általa készített parányi, mindössze 10 x 8 mm (!) méretű
képekről lehetetlen normális nagyítást készíteni.

A tíz évvel korábbi előd (a pocket) szintén azért nem válhatott sikeressé, mert a
körömnyi negatívról 9 x 13-as papírképnél nagyobb méretet nem lehetett elfogadható
minőségben előállítani, - pedig a pocketnek több, mint 2,5-ször nagyobb
(13 x 17 mm) a képfelülete.

Úgy tűnik, semmit sem tanultak a korábbi hibájukból, ám az egyértelmű pénzügyi
bukta ellenére még 8 éven át, egészen 1990-igy gyártottak Disc rendszerű gépeket.
A hozzájuk való nyersanyag gyártásával pedig csak 1998-ban (!) álltak le. (forrás)

Sokáig csak katalógusokból ismertem ezt a fényképezőformátumot, majd 2018 januárjában Balázs Benjamin fotóstárs egyszer csak a kezembe
nyomott egy disc gépet, valamit hozzá való, 1989 nyarán lejárt, bontatlan filmet.

A cikk folytatásában ezek bemutatása, ill. tesztelése következik majd.

 

 

 

C) 2018.01.25. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
P: 2018.01.25.