LEJÁRT FILMEK: KODAK EKTACHROME E100G

 

Igyekezvén megtörni a C41-es, ill. a hagyományos fekete-fehér filmek hegemóniáját,
ezúttal egy lejárt diafilm került tesztelés alá.
Még 2013 januárjában - egy lejárt filmes pakk tagjaként - került hozzám
Németországból a Kodak cég Ektachrome E100G jelű fordítós filmje - sajnos már
az eredeti doboza nélkül.

A típusjelzésben az E betű az Ektachrome márkanévre, a 100-as szám
a névleges ISO érzékenységre, míg az utána álló G betű a film különösen finom
szemcsézettségére utal.

Az E100G diafilm a Kodak hivatásos fotósoknak szánt termékpalettájának tagja volt.
(Ezért szerepel a Professional felirat a kazettán.)

Mint ilyen "elvárta volna" a folyamatos hűtve tárolást, ill. a lejárati időn belüli
felhasználást. ;)

Ezek elmaradását meg is bosszulta, - de erről majd a cikk végén írok részletesen!

A kazettán lévő információ mennyiségét igyekeztek a minimálisra szorítani,
így a típusjelzés alatt maradt még egy kis hely, ahova alkoholos filccel megjegyezést
írhatunk. (Pl. a felvétel ideje, témája, vagy a nyersanyag sorszáma.)


C) DXn Simulator

A DXn Simulator-os adatlapon látható, hogy az Ektachrome E100G ugyanazt
a vonalkódot kapta a gyártótól, mint az EliteChrome 100-as.

Elképzelhetőnek tartom, hogy ugyanarról az emulzióról van szó,
és a minőségellenőrzés során a legjobb eredményt elért anyagokat csomagolták
a "Professional" feliratú kazettákba, a többiből pedig EliteCHROME lett.

 

TAPASZTALATOK

A korábbi lejárt diás tapasztalatokból kiindulva nem alkalmaztam expókorrekciót: mind a 36 felvételt ISO 100-as érzékenységnek megfelelően
lőttem el, vegyesen használva kézi fénymérőt, ill. a fényképezőgép saját belső műszerét.
Átvilágítópulton megvizsgálva az előhívott diacsíkokat, azonnal feltűnt a színegyensúly kék irányba tolódása, ill. az is, hogy a képek meglehetősen
sötétek lettek. Ezeken a szkennelés sem segített.

Normál esetben a fenti tulajdonságok természetesen jelentős hibának számítanának, azonban úgy érzem, hogy ezúttal jól erősítik a képek
által bemutatni kívánt hangulatot: a '90-es évek előtt menőnek számító Siófok Ezüstpart üdülőkomplexum gyakorlatilag
egy köztünk élő Csernobilllá vált.

Miközben az ingatlanok az egyik legértékesebb partszakaszon fekszenek, évek óta üresen állnak.
Azokat az épületeket, amelyek olcsón lebonthatóak, külföldi befektetők vásárolták meg. Helyükön jellegtelen, építészetileg 0 értéket képviselő,
ún. "lakóparki" kaptárházak épülnek a tehetősebb vásárlók számára, egyúttal elzárva a napfényt a mögöttük lévő alacsonyabb épületektől.

Ennek az áldozata lett az egykori Hotel Interpress-hez tartozó Orion Bár is, amelyet 2012-ben még lehetőségem volt fotózni
lejárt PORST CN 100 filmre. 2016 nyarán már csak egy munkagödör állt a helyén.

 

A tesztképek 2016. április 3-án készültek Siófok Ezüstparton (Balatonszéplak).
Fényképezőgép: Canon EOS 50E.

 

 

 

C) 2016.04.09. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
P: 2016.11.27.