ELDOBHATÓ FÉNYKÉPEZŐGÉP: KODAK FUN SPORT (2000)

 

A most bemutatásra kerülő Kodak Fun Sport fényképezőgép egyszerre két
kategóriában is helyet kért magának a weblapomon:
egy vízálló, eldobható fényképezőgépről van szó, amelynek a belsejében
sok évvel ezelőtt lejárt színes nyersanyag lakott.

A csomagot felbontva a gép azonnal használatba vehető: a gyárban csuklószíjjal is
ellátták a könnyebb hordozhatóság érdekében.

Esztétikai szempontból a tervezők kitettek magukért: ugyan egy egyszer használatos
gépről van szó, külsőleg még sincs gagyi hatása: első ránézésre akár egy egyszerűbb
filmes kompakt gép is lehetne.
A 4 méter mélységig vízálló készülékház kék színű, rugalmas burkolatot kapott.
A gumibevonat elsősorban mégsem esztétikai célt szolgál: a kialakított perem védi
az objektívet, ill. stabilabb kézben tarthatóságot biztosít, ami nem hátrány kültéri
környezetben (pl.: strand). Megfelelő méretének köszönhetően jól kézben tartható,
az előlapon lévő gumipöttyöknek...

... és a hátlapon lévő recézett felületnek köszönhetően a gépet jó kézbe venni,
könnyű stabilan tartani.

Külsőre szokatlanul igényes darabnak tűnt: csodálkoztam is ezen minden alkalommal,
amikor kézbe vettem, hiszen mégiscsak egy filléres, egyszer használatos dologról van
szó, amit nem azért vásárolnak az emberek, mert igényes anyagválasztást
szeretnének a pénzükért cserébe.

A feltüntetett adatok tanúsága szerint tesztalanyom 1997-ben került le a szalagról, majd három év tétlenség után 2000 decemberében lejárt a gyomrába töltött film
szavatossága. Ezt követően 14 év szaladt el különösebb események nélkül,
míg hozzám került, és végül 2015 elején elkészültek a tesztképek.

A felül elhelyezett számlálótárcsán a még rendelkezésre álló felvételek száma látható.
A filmtovábbító recés kerék egy tengelyen keresztül végzi a gépben lévő negatív
mozgatását, ill. a zár felhúzását. Miután a következő "kockához" tekertük a filmet,
a kerék nem akad meg, hanem szabadonfutóvá válik.
Ezután a zöld színű gumival tömített exponálógomb lenyomásával készíthetjük el
a felvételt.

Az utolsó kép exponálása után a komplett gépet be kell(ene) adni kidolgozásra
valamelyik laborba, ahonnan utána a gép már nem, csak az előhívott negatív,
és a papírképek azok, amelyek visszakerülnek a fogyasztóhoz.

Az iparosított technológiával működő fotólaboroknak alapvető szempont a
gyorsaság: a képen piros nyíllal jelzett fülbe kell befeszíteni a csavarhúzót,
aminek hatására a hátlap végigreped, és a filmmel teli kazetta kivehető a gépből.

Kellő óvatossággal azonban ez a gép roncsolás mentesen is szétszedhető:
a hátlap felfeszítése helyett célszerűbb először a kék gumiházból kipattintani
a fényképezőt, majd finom mozdulatokkal, feszítés és törés nélkül levenni a hátlapot.

Ezen a képen jól látható, hogy nagy méretű, könnyen szétpattintható fülek rögzítik
a gép elő-, és hátlapját, így semmi akadálya nincs egy későbbi újratöltésnek.

Az utolsó fotón a szétszedett fényképező valamennyi alkatrésze egyszerre
megszemlélhető.

A gépbe ISO800-as érzékenységű filmet töltöttek.
A nagy érzékenység egyrészt a beépített objektív kis méretéből adódó gyenge
fényerő miatt szükséges, másrészt azért, hogy ne kelljen olyan hosszú záridőt
használni a fényképezéskor, amely a dinamikus témák bemozdulásához vezetne.

 

TAPASZTALATOK

A nyersanyag

A színes negatívok a lejárat után folyamatosan veszítenek érzékenységükből. Különösen igaz ez, amikor ISO 400-as, vagy 800-as anyagokról
van szó. A gyártás óta eltelt 17 év alatt a film elveszítette fizikai rugalmasságát is: merevsége miatt a laboros nem is tudta elsőre kihúzni
a kazettából a filmvéget.
Ilyen hosszú idejű, nem hűtött tárolás után az is kész csoda, hogy a film nem ment teljesen tönkre.
Az előhívott negatívot kézbe véve azonnal látható volt az alapfátyol erősödése, ill. a színek egyensúlyának eltolódása.
A film érzékenysége több fokozatot csökkent: a fedettség láthatóan gyengébb volt, mint azt a friss filmeknél megszoktam.
Mindezek mellett nem győzöm hangsúlyozni, hogy egy 14 éve lejárt negatívról beszélünk!

Képkereső

Az eldobható gépek keresője általában jóval kisebb területet mutat annál, mint ami ténylegesen a felvételkor a filmre kerül.
Emiatt a tesztképeket "szűkre vágva" készítettem: a téma körül igyekeztem minden esetben "kevés levegőt" hagyni.
Meglepetésként ért a szkenneléskor, hogy a Fun Sport "keresője" alig csal valamennyit, ennek köszönhető, hogy néhány felvételnél a bemutatni
kívánt épület/tárgy szélei lemaradtak a képről.

Képminőség

Eldobható gépeknél valahol mindig is értelmezhetetlen volt és lesz ez az értékelési szempont, de a fotós blog fennállása óta bebizonyosodott,
hogy igenis vannak minőségbeli különbségek az egyes gyártók termékei között még ebben a szegmensben is.
A Kodak Fun Sport képminőség tekintetében nem marad el a nem vízálló modellektől.
Az egyszerű műanyaglencse miatt természetesen itt is tetten érhetőek az életlenedések, ugyanakkor a képszél sötétedések nem jelentősek.
Újkorában láthatóan jó gépnek számított, ennyi idősen, - lejárt filmmel - pedig érdekes lomográfiás eszköz.


A tesztképek Szolnokon készültek, 2015. február 14-én.
A gépet Balogh Péter Úrtól kaptam ajándékba, köszönet érte!

 

 

 

 

C) 2015.02.20-21. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
P: 2015.02.22.