LEJÁRT FILMEK: KODACOLOR GOLD 200 (POCKET 110)

 

Igazi '80-as évekbeli hangulatot áraszt magából a képen látható, Kodak gyártmányú,
Gold 200-as színes negatív csomagolása.

A hosszúkás téglalap alakú faltkarton nem hagyományos (kisfilmes) kiszerelést, hanem
ún. pocket (110-es) formátumú nyersanyagot rejt magában.

Valószínűleg a filmmel való takarékoskodás motiválhatta az új formátum kifejlesztését,
amelyet 1972-ben mutattak be a nagyközönség számára.

A könnyebb kezelhetőség, és az egyszerűség érdekében a film egy zárt kazettában
fut orsóról orsóra, így egy esetleges véletlen hátlap kinyitás esetén csak az aktuális
képkocka kaphat fényt: nem megy tönkre az összes, korábban exponált felvételünk.

Pocket kazettába ugyanazokat a színes negatív filmeket töltötték, amelyek kisfilmes
formátumban is kaphatóak voltak, így bármelyik C-41-es rendszerű sarki minilabor
ki tudta dolgozni őket.

A kisfilm 24x36 mm-es képkockáival szemben a pocket gépek mindössze 13x17 mm
"nagyságú" felvételeket készítenek.

Ez jó a gyártónak, mert kevesebb nyersanyagból nagyobb profitra tehet szert,
ugyanakkor minőségileg jelentős visszalépést jelentett, mivel a papírképek készítése
során sokkal nagyobb mértékben kell nagyítani a negatívot, ez pedig fokozottan
előhozza az általában fixfókuszos, olcsó, egyszerű műanyag gépek képalkotási hibáit.

Az egyik szolnoki fotólaboros szakember elmondása szerint ezekről a filmekről
max. 9x13-as méretben lehetett elfogadható nagyításokat készíteni, e méret felett
viszont láthatóan "szétesett a kép".

Nem "Photoshoppolt" a bal oldali termékfotó: a fehér téglalapban valóban
1989 január
ja szerepel lejárati időként.
Huszonöt és fél év telt el azóta, ami már önmagában kérdésessé teszi,
hogy egyáltalán alkalmas-e még valamire ez a film a dekoráción kívül... :)

A pocket fényképezőgépek hátulján egy kis figyelőablak található: ezen keresztül
látható a kazettában lévő, és a filmmel együttfutó védőpapírra nyomtatott
képkocka-számozás. (A képen a kazettán lévő 200-as felirat mellett látható.)
Ennek segítségével minden alkalommal pontosan tudható, hogy melyik felvételnél
járunk éppen.

TAPASZTALATOK

Valamennyi tesztfelvételt verőfényes nyári napsütésben készítettem, ezzel próbálva
mérsékelni a lejáratból, ill. a pocket gép kisfényerejű objektívéből származó hatásokat.

A laborgépből egy mélyfekete, első ránézésre átlátszatlannak tűnő csík bukkant elő
a hívás után, amely sokkal inkább hasonlított írógépszalagra, mintsem képeket
tartalmazó színes negatívra.
A filmet az ablak felé fordítva nagyon halványan, és alig felismerhetően láthatóvá
váltak a képek. A szkennerem gyári szoftvere nem tudott megbirkózni a feladattal,
ezért egy ismerősöm gyártó független VueScan szoftverével végeztem a digitalizálást.
Az összehasonlíthatóság kedvéért utómunkát ezúttal sem alkalmaztam.

Tulajdonképpen kisebb csoda, hogy egy 25 éve lejárt, szobahőmérsékleten tárolt színes negatívból egyáltalán még előcsalható volt bármiféle
képi információ, így a szkennelt képekről visszaköszönő hihetetlenül alacsony kontraszt, nulla telítettség, és a felismerhetetlen színek hibaként
történő megemlítése már-már tiszteletlenségnek tűnhet. :)

 

A tesztképek 2014 nyarán készültek Budapesten, ill. Szolnokon.
Fényképezőgép: Kodak EKTRA 200.

 

 

 

 

C) 2014.08.02-03. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
P: 2014.08.03.