LEJÁRT FILMEK: KODAK PANATOMIC-X (FX 120) FEKETE-FEHÉR NEGATÍV

 

Az amerikai Kodak cég 1987-ben szüntette meg a fekete-fehér Panatomic-X
filmjének kereskedelmi forgalmazását.
Ez a nyersanyag hosszú karriert tudhat magáénak, ugyanis a XX. század első felében,
egészen pontosan 1933-ban (!) mutatták be. (forrás)
A kezdetben csak "Panatomic" néven gyártott film emulzióját pár évvel később
továbbfejlesztették, onnantól kezdve pedig már Panatomic-X volt a termék neve.
A módosítás pontos évszámát nem sikerült megtudnom, de a Popular Photography
magazinban 1939 áprilisában megjelent egész oldalas Kodak reklámban már
a Panatomic-X látható.

A film különösen népszerű volt a kor hivatásos, és amatőr fotósainak körében,
mert - bár alacsony érzékenységgel rendelkezett (ISO 32)-, de ehhez cserében
hihetetlenül finom szemcsézettség, és nagyon jó felbontóképesség tartozott.
Nyilván nem véletlenül tartotta 54 éven át folyamatos gyártásban az Eastman Kodak.

A teszt alanya épp 40 évvel ezelőtt, 1974 nyarán járt le.
Negyven év nem kis idő, azonban az alacsony érzékenység miatt szinte biztos voltam
benne, hogy valamilyen képet sikerülni fog előcsalogatni még ennyi idővel a lejárat
után is.

Maga az emulzió Franciaországban, a Pathé Laboratóriumban készült,
azonban a konfekcionálás, és a csomagolás már Angliában, a londoni üzemben történt.
Amint az látható, a félkész termék országokon keresztül történő utaztatása
nem modern korunk újdonsága :)

A filmhez mellékelt papíron az ajánlott expozíciós értékek mellett a gyár által javasolt
hívási idők is szerepelnek. Az egyes vegyszerekhez két időadat tartozik:
a rövidebb időkkel alacsonyabb, míg a hosszabbakkal erősebb kontrasztú
végeredményt kaphatunk.

A védőfólián egyedül a Kodak régi típusú logója szerepel, a termék neve nem.
Érdekes érzés volt egy több, mint 42 évvel ezelőtt gyártott, ám hermetikusan lezárt
csomagolást felbontani, beleszippantani a 70-es évekből származó gyári szagba :)

A filmes orsó védőpapírján természetesen már szerepel a film neve is.
A papír dizájnjáról első ránézésre megállapítható, hogy több évtizeddel ezelőtti,
- számomra teljesen természetes volt, hogy meg kell őrizni dekorációs célokra.

Valami miatt fontosnak tartották, hogy tájékoztassák a vásárlót arról, hogy a műanyag
orsó Angliában készült.
Régebben fából, ill. fémből is készítettek rollfilmes orsókat, azonban a műanyagok
ezen a területen is teret nyertek olcsóságuknak, és egyszerű gyárthatóságuknak
köszönhetően.

 

TAPASZTALATOK

Mivel ebből a filmből mindössze egyetlen tekercset sikerült megvásárolnom, így a helyes expozíciós, és hívási adatok kikísérletezésére értelemszerűen
nem volt lehetőségem. A biztonság kedvéért úgy döntöttem, hogy - a negyven évvel ezelőtti lejáratra tekintettel - az eredeti ISO 32 helyett
ISO 10-es érzékenységet állítok be a fénymérőn. A tesztképek egy része szórt fényben, míg másik részük derűs, napos időben készült.
A híváshoz D76 hívót használtam, elöntéses módszerrel, 1+1 arányban hígítva. A gyári ajánlásban szereplő, erősebb kontrasztot adó idővel hívtam.

Hiába járt le 1974-ben a film szavatossága, az alapfátyol nem különbözött a friss filmektől megszokottól.
Ugyanakkor a fedettség láthatóan erősebb volt a normálisnál, ebből azt a következtetést vontam le, hogy elég lett volna kisebb mértékű
túlexpozíció, vagy rövidebb hívási idő alkalmazása.
Őszintén megvallva nem hittem volna, hogy ilyen kis mértékű lesz a minőségromlás négy évtizeddel a szavatossági idő lejárta után.


A galériában látható tesztképek 2014.02.28-2014.03.14. között készültek Bécsben, Budapesten, Martfűn, és Szolnokon.
A felvételek elkészítéséhez Yashica 635 TLR fényképezőgépet használtam, amelyet Balogh Péter úrtól kaptam kölcsön kipróbálásra.
Hívás: Kodak D76 (1+1), 9 perc @ 20 °C.

 

C) 2014.03.15-25. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
P: 2014.03.26.