LEJÁRT FILMEK: KODAK TMAX 400 pro (TMY) FEKETE-FEHÉR NEGATÍV

 

A fekete-fehér fényképezés immáron több mint 150 éves múltat tudhat maga mögött.
Az évek során természetesen a fejlődés nem állt meg: a vegyészek munkájának
köszönhetően a nyersanyagok mellett a labortechnika is folyamatosan korszerűsödött,
még azután is, hogy megjelent a nagy konkurencia: a színes fényképezés.

A most bemutatásra kerülő Kodak Tmax 400 pro is a korszerű fekete-fehér filmek
közé tartozik.
A T kristály a Kodak szabadalma, amelyről - anélkül, hogy részletesen meg kellene
ismerni a kémiai hátteret - annyit érdemes tudni, hogy a hagyományos emulziókhoz
képest finomabb szemcsézettséget, továbbá még jobb élességet kínál.

Az új filmhez saját hívót is fejlesztettek, amely szintén Tmax névre hallgat.
Előhíváshoz természetesen az összes hagyományos vegyszert használhatjuk,
azonban a legmagasabb minőség nyilván a hozzá fejlesztett hívóval érhető el.

A Kodak mérnökei 2002-ben módosítottak az emulzión.
Azért, hogy a még piacon lévő, és az újonnan fejlesztett verzió könnyen
megkülönböztethető legyen, az új film neve KODAK PROFESSIONAL T-MAX 400 lett.
Amint a termékfotókból látható, tesztalanyom még a régebbi, "Tmax 400 pro" típus.
Az interneten fellelhető gyári adatlapok szerint utoljára 2007 végén történt módosítás
a receptekben. Érdemes ezekre odafigyelni, mert az emulzió összetételével együtt
a hívási idők is változtak!

A Tmax 400 nagy népszerűségre tett szert elsősorban a célközönségnek tekintett
hivatásos fotósok között, de a tehetősebb, és igényes amatőrök közül is sokan
használták, ill. használják a mai napig is, mivel a továbbfejlesztett változat jelenleg
(2014 nyár) is gyártásban van.

Legkésőbb 1999 októberének végéig kellett volna felhasználni ezt a filmet ahhoz,
hogy ne legyen észrevehető bármiféle minőségromlás.
Ehhez képest a lejárattól számítva 14 év telt el a galériában látható tesztképek
elkészítéséig.

Rontotta a túlélési esélyeket az, hogy egyrészt egy nagyérzékenységű (ezért könnyen
romló) filmről van szó, másrészt hűtés nélkül tárolták, mielőtt hozzám került egy
nagyobb lejárt filmes pakk tagjaként.
A biztonság kedvéért így ISO 200-as értéket állítottam be a fénymérőn.

Apró, ám hasznos figyelmesség a Kodaktól, hogy a fiola tetején feltüntették a film
kódját, ill. rövid jegyzetet is írhatunk az alatta lévő sárga részre.
Ezt elsősorban azok a fotósok értékelték, akiknek a táskájában egyszerre több
(exponált, ill. exponálatlan) negatív is volt, és így első pillantásra tudták, hova
nyúljanak a táskán belül, melyik filmet vegyék ki onnan.

C) DXn Simulator A DXn Simulator adatlapja semmilyen szokatlan információval nem szolgált.

 

TAPASZTALATOK

Nem szerettem volna pusztán ehhez az egy filmhez megvenni a meglehetősen drága Tmax hívót, ezért a házi laboromban rendszeresített
- szintén Kodak gyártmányú- X-tol vegyszert használtam az előhíváshoz.
A száradás után kézbevett negatív alapfátyla ( "köszönhetően" a 14 éves lejáratnak, ill. a szobahőmérsékleten tárolásnak) meglehetősen erős.
Az egyblendés túlexpozícióra szükség volt: ennek eredményeképpen a fedettség megfelelő lett.
Kellemes meglepetésként ért, hogy az erős alapfátyol ellenére a beszkennelt képek normális kontraszttal rendelkeznek.
Mindent egybevetve elégedett vagyok a minőséggel.
Ez a negatív lényegében egy ISO 100-as film szemcsézettségével rendelkezik (eredetileg) ISO 400 érzékenység mellett.

A webgalériában látható képek 2013. november 2. és november 16. között készültek Budapesten.
Fényképezőgép: Canon EOS 50E.
Hívás: Kodak X-tol (1+1) 9:15 @ 20,2°C, 5 perces előfürdővel.

 

 

C) 2013.11.03-2014.07.26. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
P: 2014.07.26.