DIGITÁLIS "ŐSLELETEK": OLYMPUS C220 ZOOM

A digitális fényképezőgépek sajátos fejlődésének köszönhetően az eszközök erkölcsi avulása is hihetetlenül felgyorsult.
Így fordulhat elő, hogy egy 8-10 éves gép már gyakorlatilag ősleletnek számít, amely az emberek többsége számára
nem képvisel semmiféle értéket.

A kétezres évek elején az első, - széles vásárlói rétegek számára is elérhető -
digitális fényképezőgépek az ún. kompakt kategóriában jelentek meg.
Ezeket a köznyelv szappantartónak nevezte el - utalva formájukra,
és a gyártásukhoz felhasznált olcsó műanyagokra.

Az Olympus C-220 zoom fényképezőt a 2002-es hannoveri "CeBIT"
informatikai szakkiállításon mutatták be a nagyközönség számára.

A gép tetejére ragasztott "amit kínálunk" matricán mai szemmel nézve
már kimondottan nosztalgikus adatokat is találunk:

  • 2 Megapixeles felbontás
  • 7,5x-s zoom (valójában 3x-os optikai zoom)
  • USB csatlakozás (az egészen korai digitális gépek soros portot használtak
    a képek átviteléhez)
  • Apple Quicktime támogatás
  • Mac OSX kompatibilis
  • Windows XP támogatás

A filmes kompaktok világából áthozott átnézeti keresőt, vagy a hátlapon található,
bélyegnyi méretű, és erősen pixeles LCD kijelzőt használhatjuk a képek
megkomponálásához.

A funkciók kiválasztását sikerült minimális számú nyomógombbal megoldaniuk,
amelyek jól érezhető működéssel, biztosan végzik dolgukat.

Praktikus, hogy az objektívet egy viszonylag vastag, kopoltyúszerű elem védi,
amely elhúzása esetén a fényképezőgépet is bekapcsolja.

Az objektív tubusa egyetlen elemből áll, ez ritkaság a zoom-os kompaktok
általánosan elterjedt 2-3 tagú - emiatt jelentős holtjátékkal rendelkező -
objektívtubusához képest.

Kimondottan zavaró viszont, hogy bekapcsoláskor a vaku akkor is felugrik,
ha egyébként a menüben le lett tiltva a használata.
Ilyenkor kézzel kell visszanyomni a helyére, amennyiben nem akarjuk,
hogy akadályozza a fényképezést.

A beépített objektív 5-15 mm fókusztávolsággal rendelkezik,
amely kisfilmre átszámolva a 38-114 mm-es tartománynak felel meg.

Piros pont a gyártónak amiatt, hogy a gépet egyedi, és utólag beszerezhetetlen
akkumulátor helyett 2 db ceruzaelemmel történő működésre tervezték.
Ez tette lehetővé, hogy a gyártás után ennyi évvel is ki tudtam próbálni
a fényképezőt.

Az állványmenet műanyagból van - bíztak benne, hogy a felhasználó nem fogja
túlhúzni a rögzítőcsavart, - átszakítva ezzel a gépvázat.
A matrica szerint a komponensek Japánban készültek, az összeszerelésre viszont
Kínában került sor.

Szokványosnak tekinthető csatlakozások találhatóak a gép oldalán - a kihajtható
gumi védőburkolat mögött. A megfelelő anyagválasztásnak köszönhetően
nem kezdett el szétmállni az évek során...

Technikatörténeti érdekesség: a Smart Media kártya - saját korában is sovány,
16 MB-os kapacitással. (Mindössze 12 kép megy rá teljes felbontást választva.)

Az ilyen gyárilag mellékelt, új korukban is nevetséges kapacitású kártyák
gyakorlatilag csak a gép kipróbálására voltak elegendőek, a fogyasztó utána úgyis
beszerzett egy olyan memóriakártyát, amelyre nem egy fél filmtekercsnyi felvétel
fért rá. Ezekkel a "demo" kártyákkal csak az elektronikai hulladéktermelés nőtt.

A méretek érzékeltetése miatt egy napjainkban használt microSD kártyát is
elhelyeztem a SmartMedia mellé.

Az elemtartó fedelét nem lehet bezárni, mivel az azt rögzítő kis fül letört.
Típushibáról van szó: magyar és külföldi fórumokban is panaszkodtak erre.
Jobban megnézve nem is csoda, hogy nem bírta a terhelést: a ceruzaelemeket
helyükön tartó két rugó által kifejtett erő arra a 2-3 mm nagyságú fülre
fejtette ki a hatását, ami ennek nem tudott ellenállni.

Hibás mérnöki tevékenység, vagy tudatos élettartam-tervezés áll a háttérben?
Költői kérdés...

Miután két, friss elemet helyeztem a gépbe, arra gondoltam, hogy textilalapú
ragasztószalaggal - ha esztétikusan nem is, de - stabilan rögzíthetem majd az
elemtartó fedelét. Tévedtem: 1-2 óra elteltével a rugók ereje legyőzte az amúgy
erős ragasztószalagot.

Második nekifutásra az univerzális kábelkötegelőt hívtam segítségül:
sajnos azonban hiába húztam szorosra a kötegelőket, annyi holtjáték még maradt,
hogy az érintkezők pont ne érjenek hozzá az elemek kivezetéseihez, így a gép nem
kapcsolt be. Ide valami komolyabb megoldás kell - gondoltam, majd...

... fogtam a fotóállványom fém gyorscsere-talpát, és a gépbe csavarva egyúttal
az elemtartó fedelét is rögzítettem.
"Na, ezt nyomd ki appppukkkkám!" - kiáltottam fel elégedetten. :D


TAPASZTALATOK

Annak ellenére, hogy egy 15 éves fényképezőgépről van szó, a bekapcsolás után gyorsan használatra kész állapotba kerül, nem telnek el hosszú
másodpercek addig, amíg végre fényképezhetünk.

A lefotózott képeket viszonylag gyorsan rámenti a kártyára, ezt a sebességet azonban nem gyors I/O eszközökkel, hanem
nagyon erős (= láthatóan veszteséges) tömörítéssel érték el.

A Dpreview 2002 tavaszi cikkében található infók alapján a gép újkorában £199.99-ét volt megvásárolható,
ez magyar pénzre - az akkori 398 Ft-os árfolyammal - átszámolva 80.000 Ft-os összegnek felelt meg, - vámköltség nélkül.
Ezért az összegért egy - már akkor is csak belépő szintű modellnek számító - fényképezőt kaptunk.
Ma egy hasonló szolgáltatású kompakt gép 20-25000 forintnyi összegért elvihető bármelyik szaküzletből, csak időközben eltelt 15 év.

 

ÖSSZEGZÉS

Ami tetszett:

  • kis méret
  • a fehéregyensúly beállítás automata módban is jól működik

Ami nem tetszett:

  • az autofókusz állapotáról nincs visszajelzés
  • kizárólag automata ISO érték beállítás
  • blende/záridő adatok kijelzésének hiánya
  • minden bekapcsolásnál felugró vaku
  • erős tömörítés még SHQ módban is
  • egyedi beállítások hiánya

A tesztképek 2016. február 20. és június 8. között, automatikus fehéregyensúly beállítás mellett, expókorrekció nélkül készültek.

A HTML5 szabványú Flickr galériában az előre/hátra léptető nyilak csak azután válnak láthatóvá, ha a kurzort 
a kép függőleges szélére húzzuk.

 

 

C)2016. 06.12. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
P:.