PANASONIC C-625AF SUPER MINI FÉNYKÉPEZŐGÉP

A Panasonic márkanév hallatán a "hagyományos" (filmes) fényképezőgép talán a legutolsó, ami beugrik számunkra.
A profi videokameráiról és sokféle közcélú szórakoztatóeszközeiről méltán híres cég valami miatt nem tartotta fontosnak, hogy a filmes
fényképezőgépek piacán is befolyást szerezzen magának.
Az amúgy rendkívül részletes Camerapedia oldal is mindössze két találatot ad: a C425, és a C625 modelleket.

Valójában a most bemutatásra kerülő "C625AF - Super Mini" is kooperációban
készült: az objektívet a szintén patinás nevű, ám 2006-ban a SONY-ba beolvadt
Minolta cég készítette, míg a működtető elektronikát a Panasonic márkanév
tulajdonosa, a Matsushita Co.

A Camerapedia cikke arra is kitér, hogy a C625-t a Minolta saját márkája alatt is
forgalmazta: Freedom Escort, és Riva Mini nevek alatt.
Ugyanakkor ha megvizsgáljuk a kortárs Leica Mini fényképezőgépet, lehetetlen nem
észrevenni a gépek közti hasonlóságot. (A Panasonic és a Leica cég együttműködése
napjainkban is tart, mivel több Leica néven forgalmazott digitális gép gyakorlatilag
egy az egyben megegyezik a Panasonic Lumix széria modelljeivel.)

Lássuk, mit kínál a Panasonic C-625AF:

A gép tervezésénél fontos szempont lehetett, hogy minél kompaktabb méretű legyen
a fényképező, ezért annak ellenére, hogy fix látószögű objektívvel szerelték fel,
az nem mereven van a vázba építve, hanem a zoom-os kompaktoknál alkalmazott
teleszkópos módszerrel emelkedik ki a gépből, miután bekapcsoltuk azt.
A mozgatásért felelős szervomotor viszonylag hangosan, és lassan teszi a dolgát.

Az összes lényeges kezelőszerv a gép tetején kapott helyet:

Az LCD kijelző alatt található a főkapcsoló, az önkioldó, és a vaku kezelőgombja.

Amennyiben vaku nélkül szeretnénk fényképezni, a villanó használatát minden egyes
felvétel előtt kézzel kell letiltani, máskülönben a gép visszaállítja "AUTO" üzemmódba.

A gép hátlapját valószínűleg péntek délután 13:50 körül tervezhették, mert
meglehetősen elnagyoltnak, és kidolgozatlannak tűnik, főleg a gép többi oldalához
hasonlítva.

Pozitívum a viszonylag nagy, és világos átnézeti kereső.
Külön plussz pont jár amiatt, hogy a képszél határoló vonalakat is bejelölték, amelyek
erős napsütésnél is jól látszanak.
A keresőben két visszajelző fény is helyet kapott: az autofókusz, és a vaku
visszajelzője egymás mellett találhatóak a felső részen.
Ezek fényereje viszonylag gyenge: napsütésben fotózva nem túl jól láthatóak.

A fényképező filmbefűzése, és filmtovábbítása elektromos rendszerű, és halk
működésű. A film behelyezése, és a hátlap becsukása után egyből az "1"-es jelű
kockához húzza a filmet, így a 0, és 00 jelű helyekre nem tudunk felvételt készíteni.

Az utolsó kép exponálása után automatikusan visszatekeri a kazettába a filmet.
Én legalábbis ezt hittem, amikor a 36. kocka után a visszatekercselő motor zúgni
kezdett. Kb. 20 másodperc elteltével a filmvisszatekerés megállt, a kijelzőn pedig
a nullás szám villogott. Ezután teljes nyugalom mellett kinyitottam a hátlapot,
hogy kivegyem az exponált filmet a gépből. Az adrenalin szintem azonnal veszélyes
szintre ugrott fel, amint megláttam, hogy lényegében a teljes tekercs még mindig
az orsón van, nem pedig a kazettában.

Ez volt az a pont, amikor néhány - nyomdafestéket nem tűrő mondat után - hatalmas
csalódottságot éreztem: azt gondoltam, hogy egész aznapi fotós munkám odaveszett.
Szerencsére a hívás után derült ki, hogy mivel az orsóra szorosan volt feltekercselve a
film, így csak a fénnyel közvetlen érintkező 4-5 képkocka ment menthetetlenül
tönkre, és kb. ugyanennyi lett az, amely fénybeszűrődés miatt "lomográfiává" vált...

A fényképező alján található egy műanyag állványmenet is, amely szokatlan helyen
van ugyan, de időzített felvételek esetén jól jöhet.
A gép egy darab, CR123A típusú lítiumelemmel működik.

 

TAPASZTALATOK

Képminőség:
Egy egyszerű, műanyag kompaktnál az ember mindenre fel van készülve, csak épp a jó képminőségre nem.
Márpedig ez a kis gép a "kivétel erősíti a szabályt" alapon mégis jó képeket produkált: a 4 lencsés Minolta objektív élesség tekintetében
simán felveszi a versenyt a drágább fényképezőkkel. Az f3.5-s kezdő fényerő ugyan nem számít erősnek, de a tipikus turista témákhoz
(épület-, tájfotó) úgyis a közepes, és szűk blendék kellenek, így ezt nem lehet hibaként felróni.

A 34 mm-es "turista nagylátó" objektív jól használható: az 50-es normálobjektívhez képest jóval "többet hoz a képre", de készíthetünk vele közeli
fotókat is egy-egy kirándulás során. Az autofókusz is jól vizsgázott: egyetlen kép sem lett életlen, vagy hibás fókuszú.

Összességében ez a gép a látszat ellenére jó minőségű: a filmtovábbítási hiba valószínűleg egyedi jelenség, és nem általánosan jellemzi a sorozat
minden példányát.

 

A galériában szereplő tesztképek Graz-ban készültek, 2014. április 18-19. között.
Nyersanyag: a megvásárlás után folyamatosan hűtve tárolt, ám időközben (2013 november) lejárt Rossmann HR-400 (OEM FUJI) film.

 

 

C) 2014.04.27-30. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
P: 2014.09.07.