PENTAX ESPIO 135M FÉNYKÉPEZŐGÉP BEMUTATÁSA


A sok régi fényképezőgép után most következzen egy viszonylag fiatalnak tekinthető
zoom-os kompakt: a Pentax ESPIO 135M típusú gépe.

Az ESPIO sorozatot a Pentax cég az 1990-es évek elejétől kezdve egészen
a hagyományos (filmes) gépek gyártásának megszűnéséig gyártotta.

A Pentax kompaktoknál a típusban szereplő "PC" a belépő-kategóriás gépeket
jelentette, ugyanakkor az ESPIO (USA piacon: IQ-Zoom) széria a kompakt gépek felső
kategóriája volt a Pentax-nál.

Amíg a '90-es évek zoom-os kompaktjai általában igen csekély átfogásúak voltak
(tipikusan 1,5 - 2x zoom), addig a Pentax gépébe egy 3,5x-s átfogású objektív került.

A 38 - 135mm gyújtótávolság közt változtatható objektív fényereje f 4.8-12.
Amint az látható, tele állásban a kezdő fényerő nagyon csekély: ilyen blendeértéknél
mindenképp szükséges a nagyérzékenységű film használata.

Ugyanakkor a 38-135 mm-es tartomány az átlagfelhasználó számára bőven elegendő:
a hagyományos (turista) épületfotók mellett alkalmi portrék, vagy részletfotók
készítésére is lehetőséget ad.

Bekapcsolás után a szervomotor kitolja az objektívet a "nagylátószögű" állásba.
A gép hamar feléled: nem kell hosszú másodperceket várnunk, mire fényképezni lehet
vele.

A tetején lévő kijelzőn az elfényképezett kockák számát, illetve az aktuálisan
kiválasztott üzemmódokat tekinthetjük meg.

Az objektív tele állásában a tubus már tisztességes kinyúlást produkál a vázból.
Annak ellenére, hogy a tubus három részből áll, teljesen kitolt állapotban sincs akkora
holtjátéka, mint sok mai digitális kompaktnak.

A kijelző alatt a vakuüzemmód, a vörösszem-csökkentés, az önkioldó, illetve
az autofókusz üzemmód választója található.

Érdekesség, hogy a típushoz infra távirányítót is gyártottak: ennek segítségével a gép
tetszőleges pillanatban, akár távolról is elsüthető.

A képkereső a gép bal felső sarkában kapott helyet.
Ez az a részegység, amely ergonómiai szempontból elégtelen osztályzatot
érdemel. A betekintőablak mérete mindössze 9 x 8 mm. Valószínűleg egerek, és legyek
számára készíthették, ugyanis emberi használatra szinte alkalmatlan.

A tesztképek készítésekor 10-ből nyolc alkalommal semmit sem láttam, amikor
a szemem elé emeltem a gépet. Ezután próbáltam balra-jobbra, fel-le mozgatni hátha
sikerül eltalálni, hol kell belenézni, de továbbra sem láttam semmit.
Végül kénytelen voltam eltartani magamtól a fényképezőt, és újra megnézni, hol is van
az aprócska lyuk, majd újra megpróbálni a komponálást.

Komolyan nem értem, hogy egy nagy múltú fényképezőgépgyárban hogyan
követhetnek el ekkora baklövést? Mielőtt piacra dobnak egy terméket,
senki sem ellenőrzi, hogy az ergonómiai szempontokból megfelelő-e?

A T.Olvasó talán azt gondolhatja, hogy a szükségesnél többet írtam erről a
részegységről, de a fényképezés során nagyon idegesítő volt, hogy nem lehet
normálisan használni a keresőt. Pedig a gyártó még dioptria-korrekciót is beépített
a gépbe, így a hibás látásúak elvileg szemüveg nélkül is használni tudnák a gépet.
Ez a szolgáltatás filmes kompaktoknál igen ritka.

A kereső mellett található egy P jelű kapcsoló.
Ezzel a beépített panoráma üzemmódot kapcsolhatjuk be.

"Természetesen" nem igazi panorámáról van szó: aktiválása esetén a 24x36-os
képkocka alsó, és felső részét kitakarja egy-egy műanyaglemez.

Sok értelmét nem látom ezeknek az ál-panoráma megoldásoknak,
de azért a teszt kedvéért két felvételt készítettem ebben az üzemmódban is.

A figyelmes szemlélőknek feltűnhet, hogy ennél a típusnál a filmtovábbítás
a szokásostól eltérően, jobbról-balra történik.

A film érzékenységét a gép automatikusan állítja be a kazettán található
DX-kód alapján.

Az önkioldó, és az infra távirányíthatóság mellé a gép kapott egy állványmenet
csatlakozót is.
A fényképezőgép CR123A típusú, lítium elemmel működik.


TAPASZTALATOK

Objektív:

A zoom objektív szervója a kategóriában megszokotthoz képest gyors működésű: a billenőkapcsoló megnyomása után azonnal megkezdődik
a tubus mozgatása, és a két végállás elérése között is csekély idő telik el.

Képminőség szempontjából a beépített objektív minősége jelentős szórást mutat az alkalmazott gyújtótávolság függvényében:
A 38- kb.50 mm-ig terjedő állásban a képminőség meglepően jó: sok képről nem is mondtam volna meg, hogy filmes kompakttal készült,
nem pedig tükörreflexes géppel.
Közel sem ilyen jó az eredmény, amennyiben a zoom objektívet a tele állásban használjuk: elsősorban a vonalélesség romlik le látványosan,
de gyakori az autofókusz tévesztése, vagy a bemozdulás is.
A képszélek gyakorlatilag minden állásban láthatóan sötétednek, de véleményem szerint ez nem éri el a zavaró mértéket, főleg úgy nem,
hogy a géppel készített felvételekről tipikusan nem 24x30-as nagyításokat, hanem 9x13 "indexképeket", vagy max. 10x15-s papírképeket
készítettek a célközönség tagjai.

Zárszerkezet, expozíció-vezérlés:

A gépbe egy tekercs, ISO 200-as fekete-fehér filmet fűztem be.
Sajnos az ESPIO 1/400 másodpercnél nem tud rövidebb időt (!), így erős fényben egyszerűen nem tud olyan záridő-blende párost
választani, amivel az expozíció helyes lenne.
Ugyanakkor ha egy kicsit is árnyékos témát választunk, azonnal vakuzni akar az automatika, vagy ha a vakut letiltjuk, a képek bemozdulnak,
és életlenek lesznek.
Amennyiben ISO200-asnál alacsonyabb érzékenységű filmet választunk, akkor pedig a gyenge kezdőfényerő miatt lesznek bemozdultak a képeink.

A filmbefűzés automatikusan történik, de a gép átlépi a nullás, ill. a duplanullás jelű képeket, és egyből az 1. számú kockára áll.
Ugyanakkor a 36. felvétel után nem enged több képet készíteni, akkor sem, ha még lenne felhasználható nyersanyag, hanem azonnal megkezdi
a visszatekerést. A tesztelésre használt, gyári FOMAPAN 200-as filmen ennek köszönhetően összesen 4 kocka lett elpazarolva.

Összegzés:

Nem könnyű egyértelmű állást foglalni a gép mellett, vagy a géppel szemben:
Egyértelműen látszik a gyártó törekvése, hogy bele akartak tenni minden jót az ESPIO 135M-be, de a használhatatlanul apró kereső,
a tele állásban gyenge minőségű, és gyakran életlen képek teljesen elrontják az összhatást.
Persze használhatjuk a gépet úgy is, hogy a tele tartományt egyszerűen mellőzzük, de ez esetben semmi értelme sincs egy zoom-os gépet
használni, helyette jobban járunk egy fényerősebb, de fix látószögű kompakttal.
A fentebb leírt tapasztaltok birtokában a gép további használatát nem tervezem.


A cikkben szereplő műszaki adatok a cameramanuals.org internetes weblapról származnak.


A galériában látható tesztképek Budapesten készültek, 2013.06.09-én.
Nyersanyag: 2010-ben lejárt Fomapan 200.
Hívás: Kodak X-tol (1+1), 8 perc @ 20°C.

 

 

 

C) 2013.07.08. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
P: 2013.07.25.