FUJI QUICKSNAP SUPER HR


Film lencsével.


Ez nem egy gourmet ételkülönlegesség neve, hanem a Fuji cég definíciója az általuk
réges-régen forgalmazott Quicksnap Super HR típusú egyszer használatos
fényképezőre.

A géphez sajnos már nem volt meg az eredeti csomagolás,
a számlálóra pillantva azonban egyértelművé vált, hogy előttem valaki már
fényképezett vele, - duplán izgalmasnak indult tehát ez a teszt...

A Super HR gép felépítését tekintve semmi szokatlant nem nyújt az átlagos gépekhez
képest: minden kezelőszerv a megszokott helyen található.

Rideg, kellemetlen hangot ad a filmtovábbítást, és a zárfelhúzást végző kerék:
ezzel a géppel aligha lehet észrevétlenül fényképezni.

Sajnos a lejárati időt elfelejtették feltüntetni a gép alján, helyette hasznos
tanácsokkal látják el a fogyasztót, mint például, hogy semmi esetre se hagyjuk a nyári
napsütésben parkoló autó belsejében a fényképezőt.

A gépben lévő film szavatossági ideje feltételezésem szerint a '90-es évek legelején
járhatott le. (Az évtized közepétől ugyanis a HR szériát leváltotta a HG, a SuperG,
majd 2000 környékén megjelent a napjaikban is gyártott Superia sorozat.)

Az utolsó kocka elkattintása után jöhetett a "vetkőztetés":
a papírcsomagolás kibontása után láthatóvá vált a végtelenül egyszerű kivitelű
fényképezőváz.

Sajnos ez a készülék is úgy készült, hogy ne lehessen szétszedni, és újratölteni:
a legfinomabb feszegetés hatására is azonnal reped, és törik a műanyag :(

Igazi retro hatású a gépből előkerült Fujicolor Super HR 400-as film csomagolása.

Az eltelt közel két évtized (!) alatt a negatív hordozója teljesen megmerevedett:
a fotólaboros szakembernek csak többszöri próbálkozások után sikerült kihúznia
a kazettából a filmvéget.


C) DXn Simulator

A DXn Simulator a vonalkód alapján nem ismerte fel a filmet, mindössze az ISO
érzékenységet, és a képkockák számát adta vissza eredményül.

 

A FILM ELŐHÍVATÁSA UTÁNI TAPASZTALATOK:

Annak ellenére, hogy az előhívott negatívon nagyon erős az alapfátyol, és szinte alig látszik, hogy vannak képek is rajta,
mégis pozitívan csalódtam, ugyanis fel voltam készülve arra, hogy egy 20 éve lejárt, ISO 400-as negatív semmiféle képi információt nem fog
hordozni. Szerencsére nem így történt.

A szkennelésnél csak a fehéregyensúly pipettához, és a "Levels" potméterekhez nyúltam. Zajszűrést, vagy más módosítást nem végeztem.
A tesztképeken látható, hogy a dinamika gyakorlatilag nulla, ahogyan szaturációról, vagy színekről sem beszélhetünk.
Ismételten fel kell azonban hívnom a figyelmet, hogy egy 20 éve lejárt színes filmről van szó, ezért inkább legyünk hálásak, hogy egyáltalán
sikerült valamit előcsalogatni a negatívról, és nem egy teljesen fekete csíkot mutogathatok a galéria helyén a Tisztelt Olvasónak.

A képek élessége az eldobható gépekhez képest meglepően jó: külső alapján nem erre számítottam.
Az átnézeti kereső viszont - mivel semmilyen optikai elemet nem tartalmaz - igazából nem sok mindenre használható.

Amint a cikk elején említettem, a géppel valaki már készített felvételeket, mielőtt az hozzám került.
Összesen 3 képkockát lőtt el az ismeretlen fotós, amiből egy lett szkennelhető állapotú.
Egy igazán helyes, szőke hölgy mosolygott rám a szoftver előnézeti ablakából.
Házas emberek számára igencsak veszélyes lehet az ehhez hasonló ismeretlen filmek előhívatása, majd az azt követő kínos magyarázkodások
az asszony előtt... :)

A webgalériában szereplő többi kép saját alkotás: 2013 augusztusában készültek Berlinben.

 

 

C) 2013.10.21. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
P: 2013.12.11.