RECESKY TLR - ÉPÍTSÜNK FÉNYKÉPEZŐGÉPET!

 

Recesky TLR

A Recesky TLR fényképezőgép abban különbözik a többi, lomózásra kitalált műanyag
fotógéptől, hogy ezt nem készre szerelve, hanem építőkészletben forgalmazzák,
az összerakás örömét a vásárlóra hagyva. ;)

Az E-bay-en (házhozszállítással együtt) 10 €-ba kerülő gépre közel 4 hetet kellett
várni, - ez a böjtje az "ingyenes" postaköltségnek.
Ha tehát születésnapra, vagy karácsonyra szeretnénk megrendelni fotós
ismerősünknek, vagy kisgyereknek, akkor erre mindenképp gondoljunk előre!
A gépet alapból fekete színben szállítják, ha ehelyett színes előlappal szeretnénk kérni,
akkor azt közvetlenül a megrendelést követően kell jelezni a kínai kereskedőnek.
Korrekt módon, nagyon hamar válaszolnak (angolul).

A csomag kibontva

A 28 x 21 x 4 cm nagyságú papírdoboz hátulján szereplő ismertető szerint
átlagosan egy óra kell az összeszereléshez.

Nekem végül közel 90 percre volt szükségem, ugyanis az összeszerelési útmutató
pár helyen pontatlan volt: a rajzon lévő alkatrész sorszáma nem egyezett meg
a tartalomjegyzékben ábrázolt alkatrész számával.

Alkatrészek

A fődarabok (előlap, oldallapok, képkapu) egyben érkeznek, azonban nekünk kell
összeszerelni többek között a zárszerkezetet, a filmtovábbító mechanikát,
és az "objektív" rendszert is.

Általában a komolyabb kétobjektíves rendszereknél (Yashica MAT, Lubitel)
a keresőképet adó objektív nagyobb fényerejű, mint a felvételi objektív.
Cserébe ez utóbbi optikailag jobb minőségű.
Mivel a Recesky-nél nem a képminőség volt a fő cél, így itt a két lencse egymással
teljesen megegyező, szabadon felcserélhető.

Nem véletlenül írtam lencsét, és nem objektívet: a képalkotást az eldobható
fényképezőgépeknél megismert egy darab, fröccsöntött műanyag lencse végzi.

A filmtovábbító mechanika

Az összeépítés a filmtovábbító mechanika szerelésével kezdődik.
Az oldallapból kilógó fogaskerék akad bele a film perforációjába.

Ez semmiféle kapcsolatban nincs a zárfelhúzással, mindössze egy tárcsát forgat, amin
egy nyíl található: ez abban segít bennünket, hogy a filmet csak a szükséges
mértékben továbbítsuk előre a következő kép készítése előtt.
A gép oldalán ugyanis egy másik nyíl is látható: a filmet addig kell előre tekerni,
amíg a két nyíl ismét egy vonalba kerül.

Ha túl keveset tekerünk előre, a képek egymásra csúsznak, ha túl sokat, akkor viszont
feleslegesen pazaroljuk a filmet.

Kész a zárszerkezet

Így néz ki a zárszerkezet összeépítve.

A képen azon kevés alkatrészek egyike is látható, ami nem műanyagból készült:
ez pedig a zárat visszarántó rugó.

A zárnyelvet rögzítő csavar feszessége szabja meg az exponálás idejét.
Különösebb mozgásterünk persze nincsen, mivel ha túl szorosra húzzuk,
akkor nem exponál, míg ha lazára, akkor nem nyit ki teljesen.

A gyári doksi szerint kb. 1/100 s a záridő, - amennyiben megfelelően van meghúzva
a csavar.

A képkapu felszerelve

A két "objektív" közt látható az exponáló-kar.

Mivel semmiféle védelem nincs a többszörös expozíció ellen, így a "művészfotók"
készítésének alig szab gátat valami.

A képen az az állapot került megörökítésre, amikor már a képkapu is rá lett szerelve
az előlapra.

A tükör beragasztva

Az élesre állításhoz szükséges tükör rögzítéséhez kétoldalas, öntapadós ragasztót
mellékelnek.

A mattüveg nevével ellentétben szintén műanyagból van, - ehhez képest egész világos
képet ad.

Kész!

A gép ellenkező oldalára került egy állványmenet, aminek az ellendarabja a gép másik,
nem műanyag alkatrésze: egy acélcsavar.
(Így kisebb eséllyel tépjük ki a menetet a gépből.)

Más kérdés, hogy mi értelme van az állvány használatának, amikor kioldózsinórt
úgysem lehet a gépbe beletekerni.

Hátulról

Amikor a film végére értünk, semmiféle kioldógombot nem kell megnyomni,
egyszerűen csak vissza kell tekercselni a nyersanyagot a kazettába az alsó orsó
segítségével.

A hátlapot a képen látható, egyszerű kallantyú segítségével nyithatjuk ki.

Összezárva

A tükörakna fedlapjának kinyitásához kell egy kis ügyesség:
nekem egy kéz ritkán volt hozzá elég... ;)

Összezárva a gép mindössze 6,5 x 7 x 12 cm méretű, - így alig foglal helyet
a táskában, - bármikor magunkkal vihetjük.

 

TAPASZTALATOK

Összességében a gép nem okozott csalódást: azt a képvilágot nyújtja, amit egy lomós géptől elvárhatunk:
a mindössze egy darab képalkotó lencsének köszönhetően a kép szélei erőteljesen életlenednek, ill. ezzel párhuzamosan sötétednek is.

A komolyabb TLR gépek általában 1:1 képarányt, és rollfilmet szoktak használni.
Mivel a rollfilmet egyre kevesebb helyen tudják előhívni, ezért a Recesky a "sarki fűszeresnél is előhívatható", hagyományos kisfilmre dolgozik,
amelyre 24 x 36-os képet készít, álló képformátumban.

Ennek előnye, hogy a 135-s film fotópapírra egyszerűen nagyítható, scannelhető bármelyik minilaborban.
Ugyanakkor az álló képformátum kompozíciós szempontból nem minden témához megfelelő.
Persze egyetlen mozdulattal el is fordíthatjuk a gépet a fekvő tájoláshoz, azonban aki próbált már tüköraknás géppel (pl. Exakta, Exa)
álló formátumban fényképezni, az jól tudja, hogy az az önsanyargatásnak egy igen különös formája ;)

A tesztképek 2012.03.17 - 07.31. között készültek Szolnokon, Rossmann HR 200/24-es (= Fuji) filmre.

 

 

 

C) 2012.07.31. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
P: 2012.08.02.