RICOH AF-5 FÉNYKÉPEZŐGÉP BEMUTATÁSA

A korai 80-as évek formavilága, autofókusz, és meglepően jó minőségű objektív jellemzi a Ricoh AF-5-s gépet. Nem gondoltam volna, hogy 2012 tavaszán még fogok analóg (filmes) gépet vásárolni, - 8 évvel azután, hogy beléptem a digitális fotózás világába. És lám, mégis ez történt :)
Ezekhez a gépekhez használtan viszonylag olcsón hozzá lehet jutni, mert műanyag külsejük, és kevésbé sztárolt mivoltuk miatt még nem verték fel az árukat. Érdekesség, hogy az Ebay-ről történt megrendelés után a szállítás ugyanannyiba került, mint maga a gép :(

Akárcsak újkorában...

A gépet az Ebay-en az eladó új készülékként hirdette, ami meglehetősen mókás annak tudatában, hogy egy közel 30 éves eszközről van szó, azonban tény, hogy semmilyen, - használatra utaló - nyomot nem találtam sem a gépen, sem a tartozékokon.
Egy raktárban porosodhatott idáig? Vagy valaki ajándékba kapta, de sosem használta? Ez már sosem fog kiderülni. A 0km-es állapotra jellemző, hogy az összes doksi megvan hozzá, a hozzáadott reklámanyagokkal együtt.

Az Index Fotós adok-veszek topicjában gyakori vitatéma, hogy érdemes-e megőrizni a csomagolást, lehet-e ez értéknövelő tulajdonság, vagy fölösleges ezzel foglalkozni? Én az előbbi nézet pártján állok, akkor is, ha kis hazánkban divat a vásárlás után az összes dokumentációt, ill. kelléket (vázsapka, objektívsapka!) messzire elhajítani.
Szerencsére itt nem ez történt...

A dokumentáció

A fényképezőgép fénymérése, zárja, és filmtovábbítása elektromos működtetésű, így elem nélkül nem lehet használni a gépet.

Hatalmas piros pont a mérnököknek, hogy - a bárhol kapható - AA-s méretű "ceruzaelemekkel" működik a gép: nem kell 2-3000 Ft-t kiadni speciális, semmi másba nem jó elemekhez, amelyeket ráadásul beszerezni sem könnyű, - főleg a fővárostól távol.

A gépkönyv szerint egy pár elemmel 70 tekercs filmet fényképezhetünk el, ha a vaku nincs használatban. Folyamatos vakuzás mellett ez az érték 7 tekercsre csökken.

Készenlétben...

A gép élességállítása automatikus: exponálás előtt a piros gombot félig lenyomjuk, ekkor a keresőben világítani kezd egy piktogram, ezzel jelezve, hogy el lehet sütni a gépet. Ennyi, és nem több. A választott záridőről nem kapunk tájékoztatást, azonban ha kevés a fény, és fennáll a bemozdulás veszélye, akkor a következő képen 6-os számmal jelölt piktogram villogása jelzi a problémát.

A keresőbe szerencsés módon bejelölték, hogy mi lesz az a tartomány (1), amely ténylegesen rákerül a képre, így nem érhet minket utólag meglepetés.

A keresőben látható ábrák C) Ricoh Co.
Részlet a gép használati utasításából C) Ricoh

A fókuszvisszajelzés (5) az alábbi jelek egyikét világítja ki a keresőképben:

  • magányos emberalak: közeli felvételek 1m-től;
  • két ember: közepes távolságok;
  • hegyek: nagy távolságok (alias: fekvő nyolcas :)

Ha 1 méteren belül próbálunk fókuszálni, akkor a magányos ember villogása jelzi, hogy ha így fényképezünk, a kép életlen lesz. Sajnos ezek a visszajelzések szabadban, napfénynél alig láthatóak. Ráadásul nem lehet érezni azt a holtpontot, ami az expogomb félig lenyomásakor kellene, hogy jelentkezzen. Ennek köszönhető, hogy az első 5-6 felvételnél a fókuszálás/fénymérés helyett azonnal sikerült el is sütni a gépet. Szerencsére azonban ezek a felvételek sem lettek életlenek.

Maga a fókuszálás alig hallhatóan történik, azonban az exponálás, és a filmtovábbítás kimondottan hangos: ezzel a géppel nem fogunk észrevétlenül fotózni bikinis lányokat :) Itt ugyanis nincs ultrahangos motor, meg mindenféle speciális csillapítás: klasszikus, szénkefés, egyenáramú motorok teszik a dolgukat, megbízhatóan.

Color Rikenon objektív


Számomra a legnagyobb meglepetés a Color Rikenon 1:2.8 38mm-es objektív képminősége volt: azt hittem, hogy mivel ez egy kompakt gép, az objektív által alkotott kép élessége valahol az eldobható gépek színvonalát fogja hozni.
Szerencsére ez egyáltalán nem igazolódott be: a scannelt képeket teljes méretben szemlélve is meglepően jó az élesség, ha nem tudnám, hogy milyen géppel készült, tuti nem mondanám meg, hogy egy kompakt gépről van szó. A 38mm-es gyújtótávhoz tartozó látószög valahol félúton van az 50-es alapobjektív, és a "már majdnem nagylátó" 35mm-es látószöge között. A perspektíva torzítások még nem vehetőek észre, ugyanakkor "több fér a képbe", mintha csak 50-es objektív lenne rajta. A 2.8-as fényerő is elég erősnek számít a kompaktok között.

A fénymérő szenzora az objektívtubus külső részén kapott helyet. Nincs tehát TTL (lencsén keresztüli) fénymérés, azonban ha szűrőt helyezünk a gépre, annak a fényerőcsökkentő hatását így is automatikusan korrigálja a gép. A betöltött film érzékenységét az objektív körüli tárcsa elforgatásával kell beállítani.

Nyitott hátlappal

Használatba vétel előtt a filmkazettát belepattintjuk a helyére, a film végét pedig annyira húzzuk ki, hogy az ajtó zsanérja melletti recés orsóig elérjen. Ezek után visszazárhatjuk a hátlapot. A filmes Canon EOS gépekkel ellentétben itt nem tekeri el a végére a filmet a mechanika, hanem közvetlenül a befűzés után máris exponálhatunk. Ami számomra nagyon szimpatikus az EOS-szal ellentétben az, hogy a Ricoh engedi a fényképezést a sorszámozott kockák előtt, ill. után is, vagyis a "00", a "0", és a film végén lévő "X" jelű kockára is fotózhatunk. Így egy 36 kockás filmre 39 teljes, és egy fél kocka készíthető. (Canonnál a 36-os filmre pontosan 36-ot enged fényképezni a gép.) Apróságnak tűnhet, de az EOS-nál minden 12. tekercs után"eldobunk" egy újabb tekercs filmet a Canon "nagyvonalú" módszere miatt.

Made in Taiwan - már akkor is :(

A szürke gombot a filmvisszatekerés megkezdése előtt kell benyomni, ez oldja ki ugyanis a továbbító mechanizmus reteszelését. A visszatekerést azonban a gép tetején lévő "Rewind" gombbal tudjuk elindítani.

Szokatlan módon az állványcsatlakozó az optikai tengelytől kissé távol található.

"Made in Taiwan" - hiába, az el****-ás (=elfajzás :) egyes cégeknél már a nyolcvanas években megkezdődött...

A vaku bekapcsolva

A vaku a villámjel melletti gomb oldalra mozdításával aktiválható. Ekkor a villanófej kb. 1-1,5 cm-t felugrik, ezzel próbálva csökkenteni a vörösszem kialakulásának lehetőségét. A töltésvisszajelző a keresőben is látható, így nem kell elvenni az arcunk elől a gépet, hogy meggyőződjünk arról: feltöltött-e már a vaku?

Hátulról...

A vaku hátuljára egy kis táblázatot is nyomtattak, amiben a filmérzékenységhez
tartozó hatótávolságok szerepelnek. Értelmes emberek ebből azonnal tudják, hogy a szalagavatón ne beépített vakuval fotózzák a gyereket a lelátóról :D

kezelőszervek

A gép tetejének egyik legmeghatározóbb eleme a képkocka-számláló, ami nem a hátralévő, hanem a már elfényképezett képek számát mutatja. Visszatekerés után automatikusan nullázza magát.

A mellette lévő Rewind gomb a motoros visszatekerést aktiválja. Mivel nincs benne végálláskapcsoló, így a film visszahúzása után sem áll le magától: nekünk kell kikapcsolni, miután a számláló az "S" jelre ért.

A Self timer kapcsoló jobbra húzásával az önkioldót tudjuk bekapcsolni. Kb. 10 másodperccel később exponál ez esetben a gép: van időnk odarohanni a csoporthoz :D

Gyanús hasonlóság :D

Az exponálógomb külsőre meglehetősen hasonlít a régi Ikarus buszokról ismert ún. "kétrészes" leszállásjelzőre, amikor az ajtó fölötti léghengerbúrán egymás felett volt elhelyezve a nyomógomb, és felette a "szélesvásznú" visszajelző.


Az alábbi webgalériában a (2011-ben lejárt) Müller 200-as színes negatívra, 2012.március elsején készített felvételeket szeretném bemutatni.

A HTML5 szabványú Flickr galériában az előre/hátra léptető nyilak csak azután válnak láthatóvá, ha a kurzort
a kép függőleges szélére húzzuk.

 

 

 

C) 2012. 03. 02-03. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!