RICOH YF-20D FÉNYKÉPEZŐGÉP BEMUTATÁSA

A RICOH YF-20D fényképezőgép egy fixfókuszos kompakt gép, dátumozós hátfallal.
A dátumozós hátfalat mindig is egy olyan szolgáltatásnak tekintettem, amely kiválóan alkalmas arra, hogy az esetleg jól sikerült, érdekes
felvételeinket egy életre tönkretegyük vele.

(A profi gépeknél ritkán, de előfordult olyan hátfal is, amely a két kép közé, az üres helyre exponálta rá a dátumot,
így egy csapásra két dolgot is nyertünk: egyrészt megállapítható volt a felvétel ideje, - ugyanakkor nem tette tönkre a képünket azzal,
hogy a jobb alsó sarokba véglegesen, és kitörölhetetlenül odatette a dátumot.)


2012 tavaszán, - amikor ezt a gépet megkaptam - , mégis ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy legalább egy teszt erejéig "tönkretehessem"
a saját képeimet a dátumozós hátfal segítségével, - mivel korábban sosem volt ilyen gép a kezemben :D

RICOH YF-20D

A gép formavilága a nyolcvanas évek második felét idézi: műanyag, kissé szögletes
készülékház, és kezelőszervek.

A vaku szemérmesen bújik meg a sarokban, csak a széle kandikál ki a külvilág felé.

A betöltött film érzékenységét az objektívvédő lemez melletti skálán állíthatjuk be
ISO 100 és 1000 között. (Ezzel gyakorlatilag a fix blendét szűkítjük.)

Ide nem jutott leírás...

A képen bal oldalon látható tolóka lenyomásával, egy rugó hatására szabaddá válik
az objektív, a gép használatra kész.

A mellette lévő fénymérő ablaka azt a benyomást kelti, mintha az hatással lenne
a gép által választott záridőre. Sajnos ez nem így van.
A használati útmutatóból kiderül, hogy a záridő minden esetben fix: 1/125 s értékű.

Amennyiben a fénymérő úgy érzékeli, hogy kevés a fény, a gép keresőjében lévő
vörös LED világítani kezd: ezzel figyelmeztet arra, hogy kapcsoljuk be a vakut,
az alulexponált képek elkerülése érdekében.

f=35mm F=1:4

A gépbe RIKENON márkájú, 1:4/35-s fix fókuszos objektívet szereltek.

Érdekesség az a megoldás, hogy amennyiben a védősapkát kinyitó
(a képen sárga színnel jelölt) gombot az exponálás előtt lefelé toljuk, azzal
kissé közelebb hozzuk az objektívet a film síkjához, így a távoli képek (pl. tájkép)
élesebbek lesznek.

A funkciót csak a használati útmutatóból ismerhetjük meg, a gépen nincs rá külön
jelölés.

A dátumozós hátlap

Íme a dátumozós hátfal.

Ahhoz, hogy életre keltsük, szükség van egy CR2025-s elemre is, ugyanis a
tápfeszültséget nem a fényképezőtől kapja.
Az elem behelyezése után a naptár "80 12 1"-re áll be.
A tervezők 39 éves életciklussal számolhattak, ugyanis a naptárat egészen 2019-ig
lehet beállítani. Tehát szűk 7 év van még hátra, utána el kell tenni szekrénybe, és
legközelebb 2080-ban elővenni. :)
Persze 98 évesen feltehetően nem az lesz a legnagyobb gondom, hogy a gépet ismét
üzembe helyezzem :D

A Mode feliratú gombbal választhatunk a kikapcsolt, a dátumot, vagy a pontos időt
kijelző üzemmód között.

A gép felülről...

A gép felülnézetből:

A villámjel melletti gomb hatására felugrik a vaku, és a töltőáramkör feltölti a villanócső
energiáját biztosító kondenzátort.

A piros keretes "Film counter" ablakban a már elfényképezett képek számát
láthatjuk.

A fényképezőgép motoros filmtovábbítású, és a befűzést is önállóan végzi.

Érdekesség, hogy az exponáló-gombba kioldózsinór is csavarható,
ez kompakt gépeknél meglehetősen ritka, és szokatlan.

Gépház


Figyelmes olvasók azonnal kiszúrják, hogy a filmtovábbítás itt nem a megszokott módon
történik, hanem jobbról-balra irányban, így az előhívott negatívon a képkockák alatt
fejjel lefelé lesznek láthatóak a számok.

Hétszegmenses LED kijelzők

Ezen a képen közelről is látható a dátumozós hátfal hétszegmenses LED kijelzője:
ez vetíti rá a dátumot / időt a film hátuljára.

Az ezüst színű csavar kioldása után, a lemez lepattintását követően lehet behelyezni
az órát működtető elemet, amely alacsony fogyasztása miatt hosszú ideig
működőképes.

Vaku felnyitva ;)

A vaku szokatlan módon, 90 fokkal elfordítva ugrik fel.

A műszaki adatok közt az szerepel, hogy a gép automatikusan érzékeli a film végére
értést (a továbbítás megakadását), és magától visszatekeri a befűzött nyersanyagot.
Ezzel szemben a valóság az, hogy az utolsó kocka után a fogaskerék kiugrott
a perforációból, így sikerült két képet egymásra exponálni. Egész érdekes hatású fotó
keletkezett így: a kép a webgaléria végén megtekinhető.

A gép a film visszatekerése után kb. fél centis véget szabadon hagy, így megkönnyíti
az esetleges házi filmhívás esetén a film kiszedését.

 

 

TOVÁBBI TAPASZTALATOK

  • A filmtovábbítás kissé ferde: a negatívra ránézve látszik, hogy a kép alja nem párhuzamos a perforáció vonalával.
  • A képre fényképezett dátumok világos, vagy túlexponált felületeken alig olvashatóak.
  • Az objektív a kép szélein láthatóan sötétít, emiatt lomózáshoz megfelelő választás lehet.
  • Valószínűleg az ISO 400-as beállításhoz tartozó szűk blendének köszönhetően a képek elég élesek lettek, - persze egy nagyképernyős
    LCD tv-n, HD felbontásban azért látszik, hogy nem egy többszázezres objektív alkotta a képet, de szerintem egy 10*15-s, vagy 13*18-as
    papírképen szemlélve nem lehet megállapítani, hogy egy fixfókuszos kompakttal készült a fotó.
  • A "végtelen gomb" hatása - teljes nagyításban szemlélve a képet - valóban látható: azoknál a képeknél, ahol használtam ezt a lehetőséget,
    némileg élesebbek lettek a távoli tárgyak.
  • A felvételek a PhotoHall-os kiárusításon vett, és korábban már bemutatott Kodak Ultramax 400-as filmre készültek.
    Azonban amíg a nyersanyag-tesztben szereplő film 2011 áprilisi lejáratú volt, addig a Ricoh-ba befűzött film egy fél évvel korábban:
    már 2010 decemberében lejárt.
    Valószínűleg nem a fél év korkülönbségnek, hanem sokkal inkább az eltérő tárolási körülményeknek tudható be az,
    hogy a Ricohba fűzött (2010/12-es lejáratú) filmnél tettenérhető volt némi színtorzulás, ill. láthatóan gyengébb fedettségű a negatív.

 

A tesztképek 2012.05.18-án készültek Szolnokon, (2010 decemberében lejárt) Kodak Ultramax 400-as filmre.

 

 

 

C) 2012.05.13-23. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!