VAKUSZINKRON-ELOSZTÓ HÁZILAG

A műteremi fényképezés során általában egynél több vakut szoktunk használni. Ezek villanását egymáshoz kell szinkronizálni. Ennek egyik módja lehet a már korábban bemutatott slave papucs. Sokszor azonban a slave papucs nem kap elegendő visszavert fényt, és nem süti el a vakut. Ráadásul ahány vakut akarunk egyszerre használni, annyi slave papucsra lesz szükség, ami tekintve ezek árát (2-3000 Ft/db) jelentős költség lehet.

Ezek kiküszöbölésére építettem egy vezetékes vakuvezérlőt. A kapcsolás alapja az optocsatolós vakuillesztő áramkör, amely eredetileg arra készült, hogy megvédje a modern gépeket a nagyfeszültségű vakuk káros hatásaitól. Ezekből az áramkörökből tetszőleges számút építhetünk meg, és közösen vezérelhetjük őket.Az elosztó további szolgáltatása tehát, hogy galvanikusan elválasztja a vakukat egymástól, ill. a fényképezőgéptől is, így nyugodtan használhatunk régi, magas talpfeszültségű vakukat is, anélkül, hogy egymást, vagy a gépet tönkretennék.

Bedobozolva...

A felül, két oszlopban elhelyezkedő aljzatokba a vakuk köthetők be, méghozzá úgy, hogy a baloldali oszlopban lévők az újabb (alacsonyabb triggerfeszültségű) vakukat, míg a jobboldali csatlakozók a régi (nagyfeszültségű) vakukat fogadják.

A csatlakozásokhoz 6.3-as mono jack aljzatok kerültek beépítésre, mert ezek könnyen bonthatók, viszonylag nagy az érintkező felületük, és olcsón beszerezhetőek, valamint kevés helyet foglalnak a dobozon belül. Az alsó sarokban található aljzatba a fényképezőgép szinkronkábelét kell kötni, a mellette lévő "tesztgomb" a vakuk gép nélküli elsütését teszi lehetővé (pl. fényméréskor hasznos).

A nagyfeszültségű panel

Gyakorlatilag tehát a már korábban bemutatott optocsatlolós leválasztóból lett több darab beépítve egy műszerdobozba.A szerelés első lépéseként elkészítettem azt a panelt, amely a 3 db, magas talpfeszültségű (20V - 400V) vakut fogadja. (Ezekhez kell a triac-os kimenetű optocsatoló.)

A kisfeszültségű panel

Ezután következett az alacsonyabb talpfeszültségű (0-20V) vakukat fogadó panel. A kép alján látható az 1N4148-as diódákból felépített egyenirányító-híd, amely a tranzisztoros kimenetű optocsatolók illesztéséhez kell.

A szükséges alkatrészek

Miután a két panel elkészült, a műszerdobozon előfúrással kialakításra kerültek a csatlakozók helyei, majd megtörtént a készreszerelés. A doboz pattintással bármikor szétszedhető, - többek között az esetleges elemcserére gondolva -, azonban erre nem gyakran van szükség, lévén, hogy az áramkör csak az exponálás pillanatában záródik, egyébként nincs teljesítményfelvétel, így sokáig üzemkész marad.

Összeépítve

A tápfeszültséget saját tápforrás adja, ami esetünkben két darab, sorba kötött 1,5 voltos alkálielem. Érdemes ügyelni az áttekinthető szerelésre, és vezetékezésre, amely egyrészt esztétikus, másrészt a későbbiekben megkönnyíti az esetleges bővítést, átalakítást.

Csatlakozások

A csatlakozók lehetőleg fémházas jack dugók legyenek, mert ezek nagyobb mechanikai igénybevételnek tudnak ellenállni, mint a műanyagházasak, amik könnyen törnek, repednek.

Vakuszinkron - kapcsolási rajz

Az index fórumon többen érdeklődtek, hogy hogyan kell összevezetékezni az optocsatolókat. Nekik készítettem ezt a rajzot :) Természetesen nemcsak a rajzon szereplő típusú optocsatolók építhetőek be: lényeg, hogy a kimenetük illeszkedjen a vaku talpfeszültségéhez. (azt, hogy milyen az optocsatoló kimenete, ill. bekötése elolvasható a gyári pdf doksiban, Google-be beírva a típusszámot, azonnal megtalálhatjuk a leírást!)

 

 

 

C) 2005.01.15. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva! (Átszerkesztve: 2012.01.28.)