A ZENIT-E FÉNYKÉPEZŐGÉP BEMUTATÁSA

 

A szovjet származású Zenit-E típus a világ egyik legnagyobb példányszámban, ill. leghosszabb időn keresztül gyártott tükörreflexes fényképezőgépe. 21 év alatt (1965-86-ig) több, mint 3,3 millió (!) darab készült belőle az egykori Szovjetunió különböző gyáraiban. A '70-es, '80-as években a kelet-európai országokban sokaknak ez volt az első (és egyetlen) komolyabb fényképezőgépe. A tiszteletre méltó számadatok mellett, már ez utóbbi tény miatt is mindenképpen helyet érdemel a gépbemutató rovatban.

A '60-as években gyártott "Zenit 3M" nevű elődhöz képest az E típus újdonságként beépített szelénes fénymérőt, belül pedig módosított tükörmozgató, ill. zárműködtető mechanikát kapott. A korai modelleket M39-es, míg az 1967-68 után gyártott példányokat M42-es, cserélhető objektívekkel szerelték. A gyártás évét - a szovjet gépeknél elterjedt séma alapján - a gyári szám első két számjegye jelöli. A képeken bemutatott példány 1980-ban látta meg a napvilágot, míg a rajta lévő objektív két évvel fiatalabb. Apropó objektív: a Zenit-E kétféle alapobjektívvel készült: az Industar 50-2 f3.5/50 mm típussal, ill. - a képeken is látható -  Helios 44-2 f2/58 mm optikával is forgalmazták. Felépítésüket tekintve előbbi a német Zeiss Tessar, utóbbi pedig a Zeiss Biotar szovjet megfelelője.

A Szovjetunió optikai üzemei elsősorban katonai célú termelésre rendezkedtek be, - legtöbbjüknek kezdetben hivatalos nevük sem volt, csak számokkal különböztették meg őket egymástól. A polgári célú fejlesztés, ill. termelés mindvégig másodlagos szerepű volt. Mivel a '60-as évektől kezdődően egyre nagyobb igény jelentkezett elérhető árú fényképezőgépekre, ezért a Zenit-E-t azonos külsővel, ill. néven több üzem is gyártotta az évek során. A gyártó üzemet a gépre, ill. az objektívre gravírozott logó alapján lehet utólag azonosítani. Magyarországon főleg a krasznogorszki KMZ által gyártott példányok a gyakoriak, a képeken látható gépváz viszont a mai fehéroroszországi Vilejka városában található "Zenit" üzemben készült (stilizált gólya embléma).

A Zenit-E-t letisztult vonalvezetés jellemzi, továbbá jelentős tömeget képvisel: a váz alapobjektívvel együtt 920 gramm, - attól tehát semmiképp sem kell félni, hogy szellőztetéskor lesodorja az asztaltól a huzat, ugyanakkor egész nap nyakban cipelni egy idő után kissé kényelmetlen lehet. Az előlapon, az objektív felett található a fénymérő szeléncellája, amely tápfeszültséget nem igényel: a zsebszámológépekből ismert napelemhez hasonlóan önmaga viselkedik áramforrásként. A szeléncella rosszul viseli az idő múlását: legtöbbjük napjainkra teljesen tönkrement, vagy jelentősen veszített érzékenységéből, - emiatt mindenképpen ajánlott a külső fénymérő használata. Mivel a fénymérő nem az objektíven keresztül méri a fényt, ezért nem veszi figyelembe az esetlegesen felszerelt felvételi szűrők fényerőcsökkentő hatását, ill. bizonyos fényviszonyok (felülről/oldalról belesütő napfény) is könnyen "becsaphatják".

A fénymérő kijelzője, ill. kezelőszervei a gép tetején kaptak helyet. A film befűzése után annak érzékenységét kell első lépésben beállítani (kék nyíl). Ehhez szovjet GOST, ill. DIN szabványú skála is rendelkezésre áll. Ezután a fényképezőgépet a téma irányába fordítjuk. Ekkor a piros nyíllal jelölt mutató a fény mennyiségétől függően ki fog térni. A zöld nyíllal jelölt gyűrűt úgy kell elforgatni, hogy a karika és a mutató fedésbe kerüljenek (zöld keret). Végezetül választunk az egymással szembe kerülő záridő-blende párosok közül (sárga keret), majd az értékeket beállítjuk a gépen, ill. az objektíven. Ezután következhet a felvétel elkészítése.

A Zenit-E nem rendelkezik blendebeugrasztó mechanikával, ezért ezt a feladatot a felhasználónak kell elvégeznie exponálás előtt. Mivel élességet állítani, ill. képet komponálni teljes objektívnyílás mellett célszerű (és kényelmes), ezért meglehetősen lassúvá válik a fényképezés a kézi blendeszűkítés miatti időveszteségtől. Ráadásul, ha figyelmetlenségből elmarad a művelet, a készített kép akár 5-6 fényértékkel is túlexponálódik.

A gép vakuszinkron-ideje az egyszerű gumivászon redőnyzár miatt 1/30 s. A pentaprizma háza melletti karral állítható be az alkalmazott vaku típusa. Az "X" jel a villanócsöves (ún. örökvaku), míg az "MF" a hosszú gyújtási idejű, egyszer használatos villanólámpákhoz biztosít megfelelő szinkront.

A Helios 44M-2 objektív ún. blende-előválasztásos rendszerű. Ennél a megoldásnál a képen piros nyíllal jelölt gyűrűvel előzetesen beállítjuk a használni kívánt blendeértéket, majd a kék színű nyíl által mutatott gyűrűt teljes blendenyílásig tekerjük. Megkomponáljuk a képet, majd anélkül, hogy a gépet el kellene venni az arcunk elől, a kékkel jelölt gyűrűvel ütközésig (az előzőleg beállított értékre) szűkítjük a blendét, és elkészítjük a felvételt. Ez így leírva roppant körülményesnek tűnik, pedig ez a megoldás már egyfajta előrelépés volt a csak munkablendével rendelkező objektívekhez képest, amelyeken semmilyen előzetes beállítási lehetőség nincsen.

A keresőben pentaprizmán keresztül látható a mattüveg képe, amely mérőéket, ill. mikrorasztert nem tartalmaz, - pedig ezek jó szolgálatot tennének, amikor teleobjektívet használunk, vagy épp kevés fény mellett kell élességet állítani.

A Zenit-E zárszerkezete 1/30 s - 1/500 s közötti időket képes exponálni, ill. hosszú expós felvételekhez B idő is rendelkezésre áll. (Érdekesség, hogy ezt a technikai korlátot a későbbi modelleknél (pl. 12XP, vagy az 1990-ben (!) bemutatott Zenit 122) sem tudták leküzdeni.

 

ZÁRSZÓ

A Zenit E típus kétségkívül technikatörténeti érdekességnek számít: ha valaki talál egy ilyen gépet a nagyszülei/szülei szekrényében, ellenőrzés után mindenképp érdemes kipróbálnia. Azok viszont, akik most fognának bele az analóg fényképezésbe, jobban járnak a későbbi 12XP típussal, amely már TTL fénymérést, automatikus blendebeugrasztást, valamint mikroraszteres keresőt kínál. Amennyiben nem ragaszkodunk a "szovjet vonalhoz", akkor pedig ott a (szintén szocialista ipar által gyártott) kelet-német Praktica LLC, amely már 1969-ben (!) fémlamellás redőnyzárat, 1/1000 s leggyorsabb záridőt, 1/125 s-os vakuszinkront, és a fényméréshez elektronikus blendeérték szimulációt tudott...

A bemutatott Zenit E fényképezőgépet Kósi Lászlótól kaptam, - köszönet érte ezúton is!

A technikatörténeti információk a Camerapedia oldaláról származnak.
Az egykori szovjet gyártók azonosítását segítő oldalak, amelyek hasznos információkat nyújtottak : zenitcamera.com, Pierre Tizien weblapja.

 

 

C) 2018.12.28. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
P: 2018.12.28.