Szegecs weblapja

A Franka cég 1909-ben (!) kezdett fényképezőgépeket gyártani. 1962-ben tulajdonosváltás történt, de a gyártás még 1966-ig folytatódott. (Erről bővebben a Camerapedia oldalán lehet olvasni.) A Solida típus többféle kivitelben készült: sorszám nélküli, ill. római I-III számmal jelölt szériákban. A neten fellelt — gyűjtők által publikált — képek alapján a nálam lévő gép valamikor 1956 környékén készülhetett.

A bemutatott példány „VARIO” zárral szerelt, — ez mindössze három záridő (25, 50, 200), és B exponálásra képes, önkioldóval nem rendelkezik. Látható, hogy ezek még nem a ma szabványosként létező záridősor elemei. (Érdekesség, hogy a későbbi Solida II-ből készültek COMPUR zárral szerelt példányok, sokkal több záridővel, és önkioldóval.)
Az objektív FRANKAR márkanevű, 1:6,3-as fényerejű, 75 mm gyújtótávolságú. A mai, nagy fényerejű objektívek között furcsának tűnhet a 6.3-as kezdő fényerő, de gondoljunk arra, hogy régen sem tudta mindenki megfizetni az f2.8-as objektíveket. A blende-rendszer 10 (!) lamellából áll.

A frontlencse körüli gyűrűn olvasható „anastigmat” felirat egy olyan lencserendszert jelöl, ami az ún. asztigmatizmusra (= pontnélküliség), mint képalkotási hibára korrigálva van. Az asztigmatizmus egy olyan képi hiba neve, amikor az egy pontból induló fénysugarak a lencsén való áthaladás után már nem egy pontban, hanem ellipszisben, vagy kettős ellipszisben egyesülnek.

Központi záras gépről lévén szó, a kezelőszervek többsége az objektív körül található. A narancssárga színű nyíllal jelölt gyűrűvel az élesség állítható be, a feltüntetett távolságok méterben értendőek. A Solida az ún. „saccolásos” élességállítási módszert használja. A neten található képek alapján gyártottak hozzá külső távmérőt is, amit a gép tetejére kellett helyezni, és mivel nem volt mechanikai függésben a fényképezővel, így a távmérőn leolvasott értéket kézzel kellett beállítani az objektív távolságskáláján.

A zöld nyíl a blendebeállító gyűrűjét mutatja. Alatta a vakuszinkron PC aljzata látható. A zárat felhúzni a piros nyíllal jelölt kis karral lehet. Ezt követően az exponálás vagy a gép tetején lévő gomb megnyomásával, vagy a fenti fotón kék nyíllal jelölt aljzatba tekert önkioldóval történhet.

---

TAPASZTALATOK

A központi zár, és a kioldó-híd sajnos nem működött kifogástalanul, így a használatbavételhez szükség volt még egy idős fotóműszerész szakértelmére, és kézügyességére is. Szerencsére a bőrharmonika nem volt lyukas, vagy szakadt — pedig ez gyakori gond szokott lenni az ilyen korú gépeknél — főleg, ha az elmúlt évtizedeket padláson, vagy dohos pincében töltötték. Sokan nem hiszik el, hogy ha valamit ezen helyek egyikében tárolnak, az gyakorlatilag olyan, mintha az adott tárgyat a kuka mellé tennék ki.

Számomra kifejezetten jó érzés volt ezzel a géppel fotózni attól függetlenül, hogy csak saccolásos élességállítással rendelkezik. Azt gondoltam, hogy ahol majd megjelenek vele, egyből feltűnést fog kelteni, ehhez képest a kutyát nem érdekelte egyik esetben sem, hogy mi van nálam. Ugyanakkor amikor a mai gépekre  jobban hasonlító Zenit-tel fotózok, rendszeresen UFO-nak néznek :)

A Solida régi objektívjének képvilága szintén nagyon tetszik. Ha műszerrel mérnénk, nyilván alulmaradna a mai modern társaival szemben, de valahogy ez is olyan, mint a Hi-Fi-ben a csöves vs. IC-s technika: a csöves erősítő elbukik a műszeres teszteken, de sokak szerint szubjektíve mégis szebben szól, mint a mérés szerint amúgy tökéletes, de talán éppen emiatt steril hangzású IC-s.

---