Műbőrplafonos Ikarus 260-asok a BKV-nál

guruló időgépek a kétezres években

A több évtizeden át gyártott Ikarus 200-as buszcsalád utasterének tetejét az évek során különböző mintázatú, műanyagbevonattal ellátott, préselt forgácslapból kivágott táblákkal, ún. dekorit-, vagy dekorlemezekkel fedték be. A Budapesti Közlekedési Vállalathoz azonban 1986-ban érkezett egy olyan Ikarus 260-as széria, amelybe nem a megszokott, hanem egy újfajta — műbőr bevonatú — borítás került. Ezek a "műbőrplafonos 260-asok" kívülről teljesen ugyanúgy néztek ki, mint az átlag utas által már évek óta megszokott példányok:


BPI-602 @ Pestszentlőrinc vasútállomás - 2005.12.20.

Ám az utastérbe belépve, és ott felfelé pillantva azonnal feltűnővé vált a műbőr borítás. (Persze csak azok számára, akik figyelnek ilyenre, és nem maguk elé meredve töltik az utazás perceit.)

BPI-602 belülről
Ezek a példányok már gyárilag fénycsöves utastérvilágítással érkezetek, — tehát ezek nem utólag kerültek beléjük, mint ahogyan azt többen gondolják. A műbőrplafonon fekete színű szellőzőrácsokat is láthatunk: segítségükkel tudott távozni a fém tető, és az utastéri burkolat között lecsapódó pára. A későbbi felújítások/cserék során ezeket a szellőzőket már nem tették vissza, — ennek eredménye volt a gyakorta felhullámosodó, megdagadó dekorlemez.

BPI-607 @ Csepel, Szent Imre tér - 2006.10.26.

Szintén műbőrös volt a BPI-607-es gép is, amely a fotó készítése idején a Dél-pesti garázs állományát gazdagította. A BKV-s Ikarusok jellegzetessége volt akkoriban a lökhárítóból kilopott ködlámpa helyének lelemezelése. Dél-pesti sajátosságnak számított a lépcsők oly módon történő "felújítása", amikor nyitott ajtó mellett egyszerűen telifújtak mindent szürke festékkel, — így aztán jutott az eredetileg fekete kapaszkodókra ugyanúgy, mint az ajtók gumiszigetelésére is.

BPI-607 műszerfala
A műszerfal jobb szélső paneljén még láthatóak a fekvő téglalap alakjuk miatt "szélesvásznúnak" is nevezett, pirosról rózsaszínre fakult visszajelzőlámpák. Felül, az utólag felszerelt — az üzemanyag lopást megnehezítő — átfolyásmérő mechanikus kijelzője mellett az ún. DIR (Diszpécseri Irányító Rendszer) URH rádiójának kezelőpanelje látható.

A BPI-607 műbőrplafonjából már kipotyogtak a szellőzőrácsok, és — amint az a fotón látható — ezeket nem is pótolták.

A 30-as vonal, — mint az élő járműmúzeum


BPO-072 - 2006.09.16.

A Keleti pályaudvar mögül induló 30-as járat joggal nevezhető élő járműmúzeumnak. Anno itt jártak az utolsó ráncajtós 260-asok, jelenleg (a cikk írásának idején: 2022 június) pedig az utolsó 280-asok törzshelye hétköznapokon. Így aztán semmi csodálkoznivaló nincs azon, hogy 2006 őszén, — amikor ezen cikk fotói készültek — műbőrös gépekkel is lehetett itt találkozni.

Ez a — láthatóan sokat megélt — Villtesz gyártmányú vészjelző nyomógomb egy időben szinte az összes 200-asban megtalálható volt, legyen szó helyi, vagy távolsági buszról. Gyermekkorunk nagy kérdése volt, hogy mi történik, ha megnyomjuk, ám egyrészt nem értük el, másrészt nem mertük megtenni, — így végül már felnőttként, egy céges nyílt napon sikerült választ találni a kérdésre: a vezetőfülke burkolata alatt elhelyezett elektromechanikus csengő szólal meg ilyenkor.
Részlet a BPO-072 utasteréből.

A klasszikus, fekete bevonatú, Debrecen típusú ülések, oldalkapaszkodó, ill. a tetőborításról már ismert fekete szellőzőrács szintén a mindennapok része volt egy időben, — ezek nem a műbőrplafonos kocsik kiváltságai.

Mi lett velük?

A sorozat tagjainak legnagyobb része mindenféle felújítás nélkül került bontóba, míg néhány példány (a krónikus járműhiány következtében) külső-belső felújítást kapott, amelynek során természetesen már nem építették vissza a megsárgult, addigra már nem éppen esztétikus műbőrborításokat.

C) Szegecs - 2022.06.19-29.