Vilia

Szovjet gyártmányú, központi záras fényképezőgép ötletes megoldásokkal, és „lomós képvilággal”…

Vilia
A Vilia egy szovjet gyártmányú, kisfilmes fényképezőgép, amely az egykori beLOMO (Belorusskoe Optiko-Mechanichesckoye Obyedinenie) minszki (Szovjetunió, ma: Fehéroroszország) üzemében készült, és az alábbi műszaki tulajdonságokkal rendelkezik:

  • központi zár 1/30 - 1/250 s, ill. B időkkel
  • TRIPLET „69-3” típusú, 3 lencsés, f4/40 mm-es, nem cserélhető objektív
  • gyorsfelhúzókar
  • teljesen mechanikus működés.
A Vilia 1973 és 1986 között 13 éven át volt gyártásban, ez idő alatt 2.000.000 példányt (!) adtak el belőle. (forrás)
A száraz adatok után ismerkedjünk meg közelebbről a Viliával! A külvilág ártalmas hatásaitól egy cipzáras, műbőr készenléti táska védi a gépet, amelynek csuklópántját a fényképező állványmenet csatlakozójába kell becsavarni.
Vilia készenléti táskában
A készenléti táska nem csupán a portól, esőtől, párától védi meg a gépet, hanem attól is, hogy fényképezzünk vele (sic!). Ez ugyanis érthetetlen módon úgy készült, hogy a kinyitás után nem válik szabaddá sem a képkereső, sem a zárfelhúzó kar, így ha tényleg fényképezni szeretnénk, előbb ki kell csavarni a csuklópántot az állványmenetből, majd ki kell szedni a gépet a meglehetősen szűkre szabott tokból. Általában ennyi idő alatt a megörökíteni kívánt téma eltűnik, vagy megváltozik. Végső soron ez egy hatékony módszer a nyersanyaggal való spórolásra is.☺
Vilia
A Vilia első ránézésre (de csak elsőre!) hasonlít a Smena Symbol-ra: az objektív tubusának oldalán kapott helyet az exponáló-kar, amely csendben, megbízhatóan teszi a dolgát. A központi zár miatt valamennyi záridőhöz használhatunk vakut — ez jól jöhet a szabadtérben készült fotók derítésénél. Mivel ez egy átnézeti keresős gép, nincs benne tükör, amely a kép készítésekor a felcsapódásával berázhatná a gépet, — így ha kellően stabil a kezünk, még az 1/30 s is kitartható bemozdulás nélkül.
Vilia
A hátlap kinyitása után a hasonló gépeknél megszokott módon kell befűznünk a filmet a gépbe. A kereső mellett egy kisméretű, emlékeztető tárcsa található, amelyen — igény szerint — beállíthatjuk a betöltött film érzékenységét GOST, vagy ASA szabványnak megfelelően. Ez a tárcsa semmilyen hatással nincs a gép működésére, csak a felhasználó számára nyújt információt. A zárfelhúzó-kar a vakupapucs alatt található, a gép jobb felső sarkában. Kb. 90°-ot kell jobbra mozdítani ahhoz, hogy továbbítsa a filmet a következő kockához, és ezzel egy időben felhúzza a zárat is.
Vilia
A blendeállítás szokatlan módon alulra került, és nem gyűrű, hanem egy kis kar szolgál arra, hogy az f4…f16 közötti rekeszértéket kiválaszthassuk. A Vilia ugyan nem rendelkezik fénymérővel, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne használni olyan esetben, ha nincs külső fénymérőnk. Lássuk, milyen ötletes módon oldották meg a tervezők ezt a kérdést: első lépésben beállítjuk a betöltött film érzékenységét az objektívtubus alján lévő gyűrűn…
Vilia
…ezzel gyakorlatilag megválasztottuk a záridőt, hiszen ugyanazt a gyűrűt mozgattuk, ami felül záridő skálával van ellátva. (pl.: GOST/ASA 65 - záridő: 1/60 s.)
Innentől kezdve ehhez nem kell nyúlni.

Vilia
A keresőbe pillantva képhatároló vonalak láthatóak. (Sajnos a Smenából ezeket — eléggé elítélhető módon — kihagyták!) A belső kereteket közeli felvételek esetén kell használni, egyébként a külsők mutatják azt, hogy mi fog majd a filmre kerülni. A képhatároló vonalak alatt időjárási szimbólumokat találunk. Az objektív alján lévő blende-állító kart mozgatva a keresőben egy kis pötty a szimbólumok alatt elmozdul. Nincs más feladatunk, mint „az aktuális időjárást” beállítani, — amely gyakorlatilag az alkalmazott blendét választja ki.

És akkor itt most álljunk meg egy pillanatra, és emeljük meg a képzeletbeli kalapunkat azon szovjet mérnökök előtt, akik egy bakelitházas, széles tömegeknek készült,
alapvetően az olcsóságot szem előtt tartó gépben megvalósították a keresőben történő folyamatos blendevisszajelzést !!! HATALMAS! ☺Percekig nem akartam elhinni, hogy ilyen tényleg előfordulhat! Ha ez a gép ma készülne, ez a funkció lenne az első, amelyet az ecsethajú marketing manager vastag, fekete filctollal húzna ki a tervrajzról! :(
Vilia
Miután túlvagyunk a blende, és a záridő beállításán is, már csak a tárgytávolságot kell kiválasztani, amit méterskála, ill. különféle szimbólumok (portré, két ember, család, panelház fákkal) segítenek. Ezek után a felvétel elkészíthető. Mivel a negatívnak viszonylag nagy az expótűrése, így hiába nincsen fénymérőnk, mégis nagyon nehéz úgy elrontani az expozíciót, hogy abból semmilyen kép se legyen nagyítható. A gép nagy előnye a későbbi full-automata kompaktokkal szemben az, hogy a leegyszerűsített kezelés ellenére lehetőséget ad manuális beállítások használatára is.
Vilia
Sajnos valami miatt a kioldózsinór csatlakozót kifelejtették a gépből, így a B idő csak korlátok között használható, mivel figyelni kell arra, hogy a kezünkkel ne rázzuk be a gépet a hosszúidős felvételek alatt. Kétféle vakucsatlakozó is található a gépen: felül a hagyományos (papucsos), míg oldalt a vezetékes (ún. PC aljzat).
ÖSSZEGZÉS

Azt tapasztaltam, hogy napjainkban a lomográfiával foglalkozók, ill. az ún. hipszterek körében ez a gép abszolút nem kapja meg az őt megillető megbecsülést. Miközben a LOMO LC-A, vagy épp a Smena Symbol árát irreálisan felverték, a Vilia „senkinek sem kell” — így igény esetén 500-2000 Ft közötti áron kifogástalan példányhoz juthatunk. És miért érdemes a Viliával fotózni? A beépített triplet objektívjének kifejezetten egyedi képvilága van: a kép nem csupán az élességi síktól előre, ill. hátra életlenedik, hanem oldalra is. Ha ez még nem lenne elég, ott van a jelentős képszélsötétedés is! ☺Egyszóval szinte minden, ami a lomós képvilághoz kell, — mindezt az agyonsztárolt gépek árának töredékéért.
A gépet Füzes Tamástól (R.I.P.) kaptam, köszönet érte!
 
C) 2012.11.25 - 2016.05.27. Szegecs — A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
Legutóbbi módosítás: 2023.08.08.