Zenit E

Szovjet gyártmányú, SLR  fényképezőgép

A szovjet származású Zenit-E típus a világ egyik legnagyobb példányszámban, ill. leghosszabb időn keresztül gyártott tükörreflexes fényképezőgépe. 21 év alatt (1965-86-ig) több mint 3,3 millió (!) darab készült belőle az egykori Szovjetunió különböző gyáraiban. A '70-es, '80-as években a kelet-európai országokban sokaknak ez volt az első (és egyetlen) komolyabb fényképezőgépe. A tiszteletre méltó számadatok mellett, már ez utóbbi tény miatt is mindenképpen helyet érdemel a gépbemutató rovatban.

A '60-as években gyártott "Zenit 3M" nevű elődhöz képest az E típus újdonságként beépített szelénes fénymérőt, belül pedig módosított tükörmozgató, ill. zárműködtető mechanikát kapott. A korai modelleket M39-es, míg az 1967-68 után gyártott példányokat M42-es, cserélhető objektívekkel szerelték. A gyártás évét — a szovjet gépeknél elterjedt séma alapján — a gyári szám első két számjegye jelöli. A képeken bemutatott példány 1980-ban látta meg a napvilágot, míg a rajta lévő objektív két évvel fiatalabb. Apropó objektív: a Zenit-E kétféle alapobjektívvel készült: az Industar 50-2 f3.5/50 mm típussal, ill. — a képeken is látható —  Helios 44-2 f2/58 mm optikával is forgalmazták. Felépítésüket tekintve előbbi a német Zeiss Tessar, utóbbi pedig a Zeiss Biotar szovjet megfelelője.

A Szovjetunió optikai üzemei elsősorban katonai célú termelésre rendezkedtek be, — legtöbbjüknek kezdetben hivatalos nevük sem volt, csak számokkal különböztették meg őket egymástól. A polgári célú fejlesztés, ill. termelés mindvégig másodlagos szerepű volt. Mivel a '60-as évektől kezdődően egyre nagyobb igény jelentkezett elérhető árú fényképezőgépekre, ezért a Zenit-E-t azonos külsővel, ill. néven több üzem is gyártotta az évek során. A gyártó üzemet a gépre, ill. az objektívre gravírozott logó alapján lehet utólag azonosítani. Magyarországon főleg a krasznogorszki KMZ által gyártott példányok a gyakoriak, a képeken látható gépváz viszont a mai fehéroroszországi Vilejka városában található "Zenit" üzemben készült (stilizált gólya embléma).

A Zenit-E-t letisztult vonalvezetés jellemzi, emellett jelentős tömeget képvisel: a váz alapobjektívvel együtt 920 gramm, — attól tehát semmiképp sem kell félni, hogy szellőztetéskor lesodorja az asztaltól a huzat, ugyanakkor egész nap nyakban cipelni egy idő után kissé kényelmetlen lehet. Az előlapon, az objektív felett található a fénymérő szeléncellája, amely tápfeszültséget nem igényel: a zsebszámológépekből ismert napelemhez hasonlóan önmaga szolgál áramforrásként. A szeléncella rosszul viseli az idő múlását: legtöbbjük napjainkra teljesen tönkrement, vagy jelentősen veszített érzékenységéből, — emiatt mindenképpen ajánlott a külső fénymérő használata. Mivel a fénymérő nem az objektíven keresztül méri a fényt, ezért nem veszi figyelembe az esetlegesen felszerelt felvételi szűrők fényerőcsökkentő hatását, ill. bizonyos fényviszonyok (felülről/oldalról belesütő napfény) is könnyen "becsaphatják".

A fénymérő kijelzője, ill. kezelőszervei a gép tetején kaptak helyet. A film befűzése után annak érzékenységét kell első lépésben beállítani (kék nyíl). Ehhez szovjet GOST, ill. DIN szabványú skála is rendelkezésre áll. Ezután a fényképezőgépet a téma irányába fordítjuk. Ekkor a piros nyíllal jelölt mutató a fény mennyiségétől függően ki fog térni. A zöld nyíllal jelölt gyűrűt úgy kell elforgatni, hogy a karika és a mutató fedésbe kerüljenek (zöld keret). Végezetül választunk az egymással szembe kerülő záridő-blende párosok közül (sárga keret), majd az értékeket beállítjuk a gépen, ill. az objektíven. Ezután következhet a felvétel elkészítése.

A Zenit-E nem rendelkezik blendebeugrasztó mechanikával, ezért ezt a feladatot a felhasználónak kell elvégeznie exponálás előtt. Mivel élességet állítani, ill. képet komponálni teljes objektívnyílás mellett célszerű (és kényelmes), ezért meglehetősen lassúvá válik a fényképezés a kézi blendeszűkítés miatti időveszteségtől. Ráadásul, ha figyelmetlenségből elmarad a művelet, a készített kép akár 5-6 fényértékkel is túlexponálódik.

A gép vakuszinkron-ideje az egyszerű gumivászon redőnyzár miatt 1/30 s. A pentaprizma háza melletti karral állítható be az alkalmazott vaku típusa. Az "X" jel a villanócsöves (ún. örökvaku), míg az "MF" a hosszú gyújtási idejű, egyszer használatos villanólámpákhoz biztosít megfelelő szinkront.

A Helios 44M-2 objektív ún. blende-előválasztásos rendszerű. Ennél a megoldásnál a képen piros nyíllal jelölt gyűrűvel előzetesen beállítjuk a használni kívánt blendeértéket, majd a kék színű nyíl által mutatott gyűrűt teljes blendenyílásig tekerjük. Megkomponáljuk a képet, majd anélkül, hogy a gépet el kellene venni az arcunk elől, a kékkel jelölt gyűrűvel ütközésig (az előzőleg beállított értékre) szűkítjük a blendét, és elkészítjük a felvételt. Ez így leírva roppant körülményesnek tűnik, pedig ez a megoldás már egyfajta előrelépés volt a csak munkablendével rendelkező objektívekhez képest, amelyeken semmilyen előzetes beállítási lehetőség nincsen.

A keresőben pentaprizmán keresztül látható a mattüveg képe, amely mérőéket, ill. mikrorasztert nem tartalmaz, — pedig ezek jó szolgálatot tennének, amikor teleobjektívet használunk, vagy épp kevés fény mellett kell élességet állítani.

A Zenit-E zárszerkezete 1/30 s - 1/500 s közötti időket képes exponálni, ill. hosszú expós felvételekhez B idő is rendelkezésre áll. Érdekesség, hogy ezt a technikai korlátot a későbbi modelleknél (pl. 12XP, vagy az 1990-ben (!) bemutatott Zenit 122) sem tudták leküzdeni.


ZÁRSZÓ


A Zenit E típus kétségkívül technikatörténeti érdekességnek számít: ha valaki talál egy ilyen gépet a nagyszülei/szülei szekrényében, ellenőrzés után mindenképp érdemes kipróbálnia. Azok viszont, akik most fognának bele az analóg fényképezésbe, jobban járnak egy japán Minolta, vagy Chinon géppel, amelyek jóval nagyobb ergonómiát, világosabb keresőt, és japán megbízhatóságot adnak. Amennyiben valaki mégis ragaszkodik a "szocialista vonalhoz", ott van pl. a kelet-német Praktica LLC, amely már 1969-ben (!) fémlamellás redőnyzárat, 1/1000 s leggyorsabb záridőt, 1/125 s-os vakuszinkront, és a fényméréshez elektronikus blendeérték szimulációt tudott...

A bemutatott Zenit E fényképezőgépet Kósi Lászlótól kaptam, — köszönet érte ezúton is!

A technikatörténeti információk a Camerapedia oldaláról származnak.
Az egykori szovjet gyártók azonosítását segítő oldalak, amelyek hasznos információkat nyújtottak : zenitcamera.com, Pierre Tizien weblapja.

C) 2018.12.28. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!