Zorkij 4

Szovjet gyártmányú távmérős fényképezőgép

"...A Zorkij kattog, hogy sose vesszen el...
Hogy volt egy idő...olyan fekete-fehér...."

/Koncz Zs.& Zorán - Osztálykirándulás
c. dalból Presser G.-Sztevanovity D./
Őszintén szólva kíváncsi lettem, hogy milyen az, amikor "a Zorkij kattog". Azóta már tudom, hogy nem is kattogás ez, sokkal szerényebb annál.
Amikor megláttam a használtcikk kereskedés kirakatában (2003 tavaszán), úgy gondoltam, ideális lesz olyan gépnek, amit mindig magamnál tarthatok.
(A Zenit 12xp nagy és nehéz, az (akkoriban szintén használt) AF-es Minolta Dynax 303si pedig nekem túl drága volt ahhoz, hogy mindenhova magammal cipeljem.)
A Zorkij-ért 2900 Ft-ot kértek. Kipróbáltam a záridőket, megnéztem a blendét, és mindent, amit ilyenkor érdemes. A megvásárlást követően próbaként ellőttem vele egy színes negatívot a Margitszigeten. A padon sütkérező idős urak közül többen érdeklődve néztek rám, volt akin még a meghatódottság is látható volt, amikor meglátta fiatalkora gépét. De hagyjuk az érzelmeket, hiszen még el sem árultam, mit jelent az, hogy távmérős gép?

A 20 évvel később készült Zenit  — mint tudjuk — tükörreflex rendszerű. Nos, a Zorkijban nincs tükör, helyette ún. Newton kereső van, aminél a keresőkép két egymáson eltolt kép, amelyet az élességállító gyűrűvel (objektíven) hozhatunk fedésbe. (Tehát ha "csak egy képet látunk", akkor van élesre állítva a kép.)
Ezt először meg kell szokni a tükörreflexes gép(ek) után, de nem bonyolult. Mivel az élességállítás nem az objektíven keresztül történik, így a blendét nyugodtan lerekeszelhetjük előre is: ez nem befolyásolja a keresőkép fényességét.
Kezelőszervek balról-jobbra haladva:
A legnagyobb tárcsa a záridő beállítására szolgál. Rengeteg idő beállítására van mód, arra viszont figyelni kell, hogy záridőt csak a zár felhúzása után szabad állítani! (A legtöbb gépnél mindegy a sorrend, a Zorkijnál viszont problémát okozhat, ha nem a megfelelő sorrendben járunk el.) A legrövidebb idő: 1/1000 s, a vakuszinkron pedig 1/30-ad másodperc.
Középen az exponálógomb, alatta a zárretesz (ha zárva van, nem készíthető felvétel a géppel).
A jobb szélen a zárfelhúzó (és filmtovábbító) — érdekes, hogy itt nem kar szolgál erre, hanem egyszerű henger, amelynek tetején a képkockaszámláló is látható.
Ezen a fotón a jobb szélen — a visszacsévélő orsó alatt — található a dioptriakorrekció-állító(!) kar. Ennek segítségével a szemüveges emberek szabad szemmel is tudnak élességet állítani.
A gép tetejére vaku is helyezhető, — azonban mivel ez még nem papucsos érintkezős, kell egy közdarab, aminek a szinkronkábelét a gép elejére csatlakoztathatjuk.
(közdarab nélkül — mivel fém — a vakukat egyből rövidrezárná...)
A hátlapot védik a véletlen kinyitástól: nem a visszacsévélő orsót kell kihúzni, hanem a kamera talpán lévő két kis fület kell kihajtani, és 180 fokkal eltekerni. A hátlap egy darabban levehető, azonban a filmfeltekerő orsó betétje könnyen kiesik, ha nem vigyázunk a levételekor. Ha ügyesek vagyunk, a 36 "kockás" filmre lazán készíthetünk 39, vagy több felvételt is.
A Zorkij cserélhető objektíves gép, a képen a JUPITER-8 márkanevű 2/50-es alapobjektívvel látható. Ennek az objektívnek 11 lamellás a blendéje (!!!), a rekeszértékek folyamatosan szabályozhatóak, — tehát köztes értékeket is be lehet állítani. Érdekes, hogy a skála logaritmikus: a 2 - 2,8 értékek között sokkal többet kell tekerni, mint pl. a 11-16 között. Az objektív egyébként nagyon jó felbontású, hihetetlenül éles képeket sikerült vele készíteni színes nyersanyagra is.
Így fest a gép hátulnézetben. Ez a modell 1967-ben készült, — elmúlt 55 éves. Az "50. October" cirilbetűs felirat is a 67-es évre emlékezik.

Záró gondolatok:

A géppel való megismerkedés után kezdtem el kutatni a Zorkij múltja után. Ha megnézünk egy német gyártmányú Leica gépet, elsőre szembetűnik, hogy kísértetiesen hasonlít a Zorkijra. Ez nem véletlen :) Sokan úgy tudják, hogy a Zorkijt az oroszok egyszerűen ellopták a német Leitz művektől. A valóságban viszont a sztálini Szovjetúnió megvette a Leica II licenszét 1932-ben. Azonban amíg egy Leica 199.000 Ft-nál kezdődik, addig a Zorkij-t 2900 Ft-ért meg lehet kapni, és a vicc az, hogy nem is rosszabb a képminősége. Fotóbörzén hallottam, hogy voltak akik úgy hamisítottak Leicát, hogy a Zorkijról leköszörülték a feliratot, és belegravírozták a Leicát....

A távmérő hátránya csak nagyon közeli felvételeknél jelentkezik: nevezetesen: mivel kissé arrébb van a kereső, mint az objektív síkja, így nem teljesen az lesz a képen, amit látunk. Ez persze idővel megtanulható. Ettől függetlenül szerintem hihetetlenül nagy "feeling"-je van a Zorkijjal való fényképezésnek. Aki szereti a mechanikus gépeket, az nem fog csalódni benne.
Az index fórumos Százbolha információja szerint a későbbi kiadású Zorkij 4K-n már felhúzókar van tekerő helyett, valamint a 2/50-es Jupiter mellett készült hozzá 35/2,8 és 85/2 -es objektív is. Ezekhez egy — a gépvázra külön felhelyezhető — külső kereső is tartozott, amivel az éppen használt látószöghöz megfelelő keresőképet vizsgálhattuk.

Alhazen-től tudtam meg, hogy: "a cirill leica távmérője prizmás, míg az eredeti máig tükrös. az az ócsóbb... ugye nem kell mondanom, hogy optikailag a prizmás a pontosabb? a bázistávról már nem is beszélek."

Köszönettel tartozom Bodnár Róbertnek, illetve Varga Gézának is, a cikk megírása utáni javító észrevételeikért.
 

C) 2003. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
Legutóbbi frissítés: 2022.12.10.