(ős-) Ecometer taxióra

A Szalai-féle viteldíjjelző


A '80-as évek hajnalán — a magántaxizás újraindulásakor — számos, hazai fejlesztésű taxióra jelent meg a piacon. Közéjük tartozik az Ecometer márkanevet viselő típus, amelyet a taxisok — a fejlesztő neve után — gyakran Szalai-féle órának is hívtak/hívnak. Az előlapon látható Th-4201 nem a típusszámot jelenti, hanem ez az egykori OMH (Országos Mérésügyi Hivatal) engedélyének száma.
Az egyedileg fröccsöntött műanyag készülékház hátulján található csillagos S embléma a cégalapító nevéből (Szalai) származik. Az alatta látható 8601 minden bizonnyal a gyártás évére, és hónapjára utal (1986 január). A bontatlan plombán 1993-as dátum szerepel, ezek szerint ezt az órát hét éven át használták, egészen addig, amíg nem tették kötelezővé a nyugtaadásra is képes taxiórák használatát. Az alkoholos filccel felírt 20 20 5 számok láttán az utoljára beprogramozott tarifák összegére tippeltem, ám később az élesztés során kiderült, hogy ennél magasabb összegekkel fejezte be a karrierjét ez az óra.

A fellelés körülményei

Ezt a taxiórát egy internetes adás-vételi oldal közvetítésével vásároltam meg. Az eladó a termékleírásba korrekt módon beírta, hogy "tisztítást igényel". Ez valóban így is volt: ezeknél a régi műszaki eszközöknél az utolsó évek, évtizedek gyakran kimondottan méltatlan körülmények között telnek, amely bizony meglátszik a kézbevételkor. Ezúttal egyből látszott, hogy itt egy szokásos, fertőtlenítőkendős áttörlés nem lesz elegendő. A szétszedéshez viszont meg kell bontani a plombát, amely ellenkezett eddigi elveimmel, miszerint ha egy óra kibírt 25-30 évet bontatlanul, azt "nem bontom fel", bármennyire is érdekel: mi van a belsejében. Ezúttal tehát kivételt tettem, és ha már szét lett szedve, majd fogkefével + krémszappannal alaposan megtisztítva, egyúttal lehetővé vált a belső feltérképezése is.
 

Mi van odabenn?

Az Ecometer taxióra lelke a japán NEC D8039LC, 8 bites, 11 MHz-es mikrokontroller (egyetlen tokba összeépített számítógép). A futtatandó programot a tőle jobbra elhelyezkedő, barna színű Signetics gyártmányú, 64 kbit kapacitású EPROM tárolja. Tarifaváltozáskor a szerviz ezt az IC-t kiemeli a foglalatból, és áthelyezi egy speciális, számítógépes illesztőbe. A fehér matrica alatt egy aprócska ablak található, amelyen keresztül (UV-fénnyel megvilágítva) az EPROM tartalma törölhető. A törlést követően elektronikusan beírható az új tarifával módosított program. Végül az újraprogramozott EPROM-ot visszahelyezik a taxiórába.
Alul a MEV BD137-es tranzisztor a szabadjelző vezérlésében kap szerepet, míg a 78S05-ös IC a bejövő 12 voltot alakítja át stabil 5 voltos feszültségre, a digitális áramkörök működéséhez. Mindkettő az egykori Mikroelektronikai Vállalat gyártmánya, amelynek az egyik legfontosabb gyártócsarnoka 1986 tavaszán rejtélyes módon leégett.
 
A korabeli versenytársak készülékeivel összehasonlítva szembetűnő az Ecometer lényegesen kisebb mérete. Ezt úgy sikerült elérniük, hogy az egy nagy panel helyett az Ecometerben két kisebb méretű nyomtatott áramköri lap található egymás fölé helyezve, — ráadásul ezek mindkét oldalon tartalmaznak vezetősávokat.
A felső panel a 2x2 digites, hétszegmenses LED kijelző mellett annak meghajtó áramkörét is tartalmazza.
Külön érdekesség a nyomógombok megvalósítása: ezek nem a kereskedelemben kapható gombok, hanem minden bizonnyal egyedi fejlesztések: a panelbe forrasztva két, gombostűfejre hasonlító érintkező található, ezt zárja össze a felettük található fémlapocska. A kettő közti szilikoncsövecske egyrészt rugóként viselkedik, azáltal, hogy a gomb elengedésekor megszakítja a kontaktust, másrészt zárt kivitelének köszönhetően védelmet is biztosít a külvilág káros hatásaival (pl.: por, vagy cigarettafüst) szemben.


Élesztés

A készülék aljából két PVC tömlő van kivezetve. Ebből az egyikben három vékony vezeték található: ez ment eredetileg a sebesség-jeladóhoz. A másikba öt, az előbbieknél nagyobb keresztmetszetű szálat fűztek be, a végére pedig hatpólusú tuchel dugót szereltek.
Meggyőződésem, hogy a tuchel csatlakozó az egyik legnagyobb gaztett, amelyet a mérnökök a világ népességével szemben elkövettek a XX. század alatt. Ez a csatlakozótípus a hasraütésszerű bekötésével, az apró érintkezőfelületekből adódó alattomos kontakthibái ellenére az egykori szocialista országok széleskörben használt típusa volt — elsősorban hangtechnikai eszközökben.
A tápfeszültség, ill. a szabadjelző bekötéséhez szükséges vezetékeket könnyen sikerült azonosítanom; a maradék két ér funkciójának megfejtése egyelőre még várat magára. A 12 voltra csatlakoztatás után a taxióra azonnal feléledt: egy gyors öntesztet követően az Ecot felirat jelent meg a kijelzőn. Szabad állásba kapcsolva "- -" jel látható, míg a Foglalt gomb megnyomása után az alapdíj összege jelenik meg a LED kijelzőn, és kezd növekedni a távolsággal, vagy az idővel arányos díjjal, a sebességjeladótól érkező impulzusok gyakoriságától függően, 5 Ft-os lépcsőkkel. A "Fizet" nyomógomb leállítja a számlálást, és a viteldíj összege villogni kezd a kijelzőn. A "Szabad" nyomógomb törli a kijelzőn szereplő értéket, és ismét a két mínusz jel jelenik meg.
Az órába programozott tarifák (40/50/15 Ft) kiírathatóak a kijelzőre az "alap", az "1 km", és az "1 perc" gombok  egyikének megnyomásával.


Az ebben a cikkben bemutatott ős-Ecometer típust az 1993-ban kifejlesztett Ecometer NT-93 váltotta le, amely már nyugtaadásra is képes volt a beépített tűmátrix nyomtatója segítségével.
   
2022.05.26-06.03.