Ikarus 256 öszvér

...egyedileg átépített buszok a Volánbusz és az egykori Vértes Volán járműparkjából

AEU-777 öszvér indul a régi tatabányai autóbuszállomásról 2006.09.21-én.

Az Ikarus 256.50V

Az Ikarus autóbuszgyár 256-os típusa hosszú éveken át a hazai volántársaságok távolsági, ill. különjárati flottájának gerincét adta. A magastámlás, karfás ülések, valamint azok elhelyezésének módja a hosszabb távolságú utazásokat szolgálta. A volánok igényei alapján gyártott .50V altípusok nagy részének csak az első ajtaja volt fel-, ill. leszállásra használható: a hátsó ajtónál üléseket helyeztek el, ezáltal kettővel nőtt a szállítható személyek száma. Az ilyen kivitelű buszok kívülről is felismerhetőek voltak a kilincses hátsó ajtajukról, ill. az azokon keresztül látható plusz ülésekről. Mindezektől függetlenül előfordult, hogy ilyen — távolsági kialakítású — buszokat helyközi feladatokra is befogtak. A gyakori utascserét tovább lassították a (jó kilátás érdekében) dobogóra helyezett ülések, és a kivetődő rendszerű lengőajtó(k) is. Ezért aztán a Volánbusz és az egykori Vértes Volán a távolsági flottájukban felszabadult 256-osaik közül több példányt átalakíttatott helyközi kivitelre: ezek lettek az ún. öszvérek, amelyeknek emléket szeretne állítani ez a cikk.

A Vérteses, és a Volánbuszos átalakítások közös, ill. egymástól eltérő megoldásokat is tartalmaznak. Közös jellemző, hogy az eredetileg kivetődő típusú első lengőajtót az Ikarus 266-osokból ismert kétszárnyas ráncajtókra cserélték. Emellett ki kellett alakítani a hátsó lépcsőt azokban a példányokban, amelyek eredetileg csak szükségajtóval rendelkeztek. Ezek helyére is a 266-osokból ismert ráncajtó került.

Különbség volt ugyanakkor, hogy — amint az a fenti képpáron látható — a Volánbuszos példányokból kiszedték a dobogókat annak érdekében hogy ezzel is gyorsabbá váljon az utascsere, míg a Vérteses példányokban ez benne maradt.


Öszvérek a Volánbusznál

Budapest távolsági, ill. a Pest megyei települések helyi, helyközi buszos közlekedését a Volánbusz látja el. Az átalakított buszok pontos számáról nem sikerült hiteles adatot fellelni: ma már az egykori Béke téri Főműhely sincs meg, ahol a Volánbuszos öszvérek készültek. Ami biztosan kijelenthető, hogy közel 30 járműről van (volt) szó. Többségük az átalakítást követően a helyi járatokra jellemző okkersárga színt kapott, de néhány példányt a távolsági buszokra jellemző papagáj-színvilágra fényeztek le. A Volánbuszos öszvérekből mára egy sem maradt már forgalomban, pályafutásuk végén Gödöllő, és Vác helyi közlekedésében voltak megtalálhatóak. Az utolsó példányokat 2007-ben selejtezték.  

A következő képeken látható DZA-265-öt pár hónappal a selejtezése, és szétvágása előtt sikerült megörökíteni Vác helyi járatában. Utólag is köszönet a gk.vezető segítőkész hozzáállásáért!

DZA-265 a váci autóbuszállomáson 2007.03.21-én.

Hátulról jóval viseltesebbnek tűnt ez az öszvér: főleg a rendszámtáblát viselte meg az Élet...

Az izzós lámpatestekkel világított utastérben jól látszik a dobogó hiánya, ahogyan a távolságis időszakból megmaradt, hálós csomagtartó is.

A hátsó szekcióban a dobogó hiánya miatt jobban belóg a kerékjárati ív az utastérbe, így ott nagyobb helyet kellett hagyniuk két üléssor között.


A Vértes Volán öszvérei

A Volánbuszhoz képest a tatabányai központú Vértes Volán jóval kevesebb kocsit "öszvéresített". Sajnos a pontos darabszámot ennél a cégnél sem sikerült megbízható forrásból megtudni, pedig a Vértesnél mindig segítőkészen álltak a szakmai kérdések megválaszolásához. Ami biztosnak mondható, hogy legalább hét példányról van szó: ezekről sikerült ugyanis fényképet fellelni az internetes buszos oldalakon. A pontos példányszám mellett további kérdés az átalakítások időpontja. Az általam megkérdezettek egymásnak ellentmondó időpontokat neveztek meg. Legtöbben a '80-as évek végére emlékeznek, amelynek viszont ellentmond az az index fórumon publikált fotó, amelyen az AEU-777 még eredeti kivitelben, távolsági ajtókkal látható, miközben már az új, három betű-három szám rendszám van rajta, ráadásul sárga rendszámmal, amelyet 1995-től vezettek be.

A most következő képek "testvéréről", az AEU-764-ről készültek, amelyet még a tatabányai, régi autóbuszállomás tároló részén sikerült dokumentálni 2005. május 3-án, két járat közti pihenőidejében.

AEU-764 Tatabányán 2005.05.03-án. A speciális viszonylatjelző kevesebb holttérrel rendelkezik, mint a hagyományos táblák.
Bennmaradtak az eredeti dobogók, ill. a hálós csomagtartók is. Az izzós utastérvilágítás már a kép készítésének idején is retrónak számított. ;)

A Vérteses öszvérek selejtezése nagyjából a Volánbuszos társaikkal egyidőben, a kétezres évek elején kezdődött. Azt viszont bizonyára egyik cég szakemberei sem gondolták, hogy míg a Volánbusznál 2007-ig egy év alatt az összes akkor még meglévő példányt kiszórják, addig a Vértesnél az utolsó öszvér (AEU-777) egészen 2018-ig forgalomban marad majd. Az AEU-777-ről egy külön cikk emlékezik meg.

C) Szegecs - 2022.06.19-07.19.